Levéldömping a Facér Pasihoz

Vágólapra másolva!
Miért fantáziálunk szerető és imádott férjünk mellett annak testvéréről? Miért fél kezdeményezni a legtöbb pasi? Hogy lehet a lusta és kényelmes "anyuka szeme fényét" kitépni a családi fészekből? S már valaki miattunk szakított, miért mogorva velünk mégis? Ilyen kérdésekkel ostromolták olvasóink a Facér Pasit. De ő mindenkinek megmondja a tutit!
Vágólapra másolva!

Szia Facér Pasi!

Lassan 3 éve élek együtt a párommal, aki 9 évvel idősebb nálam (35 éves), sokat csalódott és egy lány sem tartott ki mellette, én vagyok az első akivel együtt él. A helyzetet nehezíti, hogy a szüleivel élünk együtt, akik és az anyósom még mindig tutujgatná a kicsi fiát, amit a párom 32 éves koráig meg is tett. Most hogy van egy fürge, fiatal menye, kicsit kiesett a pikszisből. Anyósom depressziós, kezelik, emellett gerincproblémái, örökös fájdalmai vannak - nyilván ez is pszichés - , apósom sokat iszik.

Azt hiszem rendesen beválasztottam.

Úgy érzem, egyedül is boldogulnánk - a gond csak ott van, hogy a kedves párom élvezi, hogy két nő szolgálja ki - neki mindegy ki süti meg az útravalót (kamionsofőr) - a házat pedig nem akarja otthagyni hagyni mondván, sokat dolgozott már érte.

Egyszer sem állt ki mellettem az őseivel szemben, mindig csak meghallgat és utána úgy csinál mintha nem is lenne gond.

Elköltöztem hozzájuk, egy számomra idegen községbe, ahol nincsenek barátaim - mivel a kulturális központ a kocsma - ő pedig számtalanszor hangsúlyozta, hogy ezt fordított helyzetben biztos, hogy nem tenné meg értem.

Anyagilag beleférne, hogy elköltözzünk, ha nem vonakodna a hitel felvételtől. Úgy érzem, nincs magánéletünk, ha hazajön a hétvégén az anyós akkor is ott legyeskedik körülöttünk.

Néha úgy érzem, időhúzás ez a kapcsolat, sosem lesz összhang, meghittség, mert ehhez két ember kell nem egy, három vagy négy.

Köszönettel várom véleményed:

Egy Boldogtalan Lány


Kedves Boldogtalan Lány!

Nem tudlak szép, meghitt jövőről biztosítani, ugyanis teljesen egyetértek veled.

Így, nem lehet magánéletet élni.

Sokszor elcsépelt rigmus, hogy az anyósokkal nem könnyű és bár nekem ebben még nem volt részem, te tapasztalhatod jelenleg is. A baj, ami ebben az esetben akár végzetes is lehet, hogy a pasid sem vállal közösséget veled. Legalább is annyira nem, hogy az megfelelő legyen számodra. Márpedig, ha ez tényleg így van, neked nem marad hosszútávon semmi más választásod, csak a szakítás. Pedig értem én, hogy neked ez nem célod és nem is lehet az, de ha nem hallgat meg, nem is ért téged, akkor nincs más. Nem érdemes egy olyan kapcsolatba energiát fektetni, ami rosszabb.

Egy mély beszélgetésben kellene kifejtened, hogy ez a helyzet mennyire zavar és meg kellene értenie. Ha a pasid ezt nem érti, akkor nem méltó hozzád és úgy gondolom nem árt elgondolkodni a továbblépésen, amely lehet fájdalmas és kellemetlen, de építő lehet.

Csókol a Facér Pasi!