Papa kicsi lányai

Az rendben van, hogy az ember lánya ötévesen biztosan tudja, hogy az ő férje márpedig a papája lesz - de elképzelhető, hogy valamilyen formában felnőttként is ragaszkodnánk az elképzeléseinkhez? Brit és lengyel tudósok most arra találtak bizonyítékot, hogy igen: a lányok, akik gyerekkorukban jól kijöttek az apjukkal, hozzá igencsak hasonló férfit választanak életük párjául.

C. Molnár Emma pszichológus is úgy vélte, hogy fiúkat és lányokat egyaránt befolyásolja a párválasztásnál a szüleikhez fűződő viszonyuk. A szakember azonban úgy gondolja: elsősorban a belső tulajdonságok irányítanak bennünket.

"A fontos gyerekkori kapcsolatok - lehet ez apa-lánya, de akár az anyához, vagy testvérhez fűződő viszony is - amelyeknek vannak elintézetlen oldalai, azok nagyon erősen meghatározzák a felnőtt nőipárválasztását." - mondta C. Molnár Emma. "Ez azért van, mert valahogy a lélek rendbe akarja tenni az elintézetlen kapcsolatokat. Így aztán annak a karakternek, vagy annak hiánynak nyomán választ partnert, hogy ez teljesüljön."

A szakember szerint tehát adott esetben az anya-lánya kapcsolat lehet hatással a választásra. "Az anya mondjuk nem tudott kellő intimitást adni, emiatt a lánya egy olyan férfit keres, akinek fokozott a lágyság oldala, és emiatt állandóan egy ilyen pót-anyai elvárással fordul a párja felé. Ez nyilvánvalóan nem teljesülhet be, mert a gyerekkori hiányokat a férfi nem tudja pótolni, csak férfiként tud szeretni, és emiatt a sérülés tovább mélyül. Ilyen esetekben nagyon segíthet a párkapcsolati átdolgozás terápiás formában, mert ennek keretében felderíthetőek azok az okok, amelyek ezeket a napra kész konfliktusokat előidézik, és végül egy nagyon jó és erős férfi-nő kapcsolat jöhet létre."

C. Molnár Emma egy - megfogalmazása szerint - közhelyszámba menő példát is felhozott az apai oldalról.

"Van, hogy az apa alkoholizálása meghatározza a gyerek egész vágyrendszerét, azt is, hogy ő egy olyan férfit szeretne, aki nem iszik. Aztán felnőttként választ egy olyan pasit, aki iszik - egy keveset, de esküvel fogadja, hogy "ezentúl egy kortyot se". Elhangzik az, hogy "ígérem, többé nem iszom", tehát a lány gyerekkori vágyfantáziája így teljesül. Ám, a változás nyilván csak ideig-óráig tart ki és utána kezdődik a kisebb, vagy nagyobb alkoholizálás. Úgyhogy a nő ott találja magát a választásával, gyakorlatilag, mint egy ismétlési kényszer fogságában, a gyerekkori problémájában."

A belbecs az arcon

Amikor C. Molnár Emmát az idézett kutatás eredményeiről kérdeztük, elmondta, hogy szerinte a külső valójában több, mint a pusztán a fizikai megjelenés. "Az a gond ezzel a történettel, hogy egy csomó emocionális kifejezési formánk átsüt a mimikánkon. Tehát valóban meghatározó a párválasztásban a szülő, de nem olyan durva külső jegyekben, hogy legyen szőke, vagy 190 magas, hanem sokkal inkább, az attitűd, a kisugárzás, ami a küllemen keresztül, a belbecsről árulkodik."

S vajon mennyire meghatározó az anya és apa egymással élése, vagyis a házastársi viszony?

"Nagyon is - válaszolta a pszichológus - pontosabban az a meghatározó, amit a gyerek felé mutatnak. A gyerek ugyanis nem úgy tekint a szüleire, mint férfira és nőre, hanem mint anyára és apára. Tehát igazából nem is annyira a szülők felnőtt arca és az ő kapcsolatuk, hanem az az együttműködés, közös szülői munka érdekli, ami vele kapcsolatban zajlik. A gyerek így tanulja meg, hogy anya és az apa, nem egyformák. Amit az anya megenged, arra az apa csóválja a fejét. Így tanítják meg a gyereket arra, hogy különbség van az anyai és az apai viszonyrendszer, és gondolkodásmód között."

Jó tudni, hogy a szakember szerint mindig az eredeti szülő marad a minta, hiába választ másik párt - például az anya, az apa helyét, csak nagyon szélsőséges esetben veheti át egy másik férfi. "A gyerek, maximum apai barátként, vagy anyai barátnőként tudja a szülő második házasságát kezelni - fejtette ki a szakember, és ahhoz, a lelkében elfoglalja valaki az eredeti szülő trónját, olyan csalódásoknak, vagy veszteségekként kell történni, amit nem tekinthetünk tipikusnak."