Az ellenkező nem

A nők általában könnyekkel, érzelmekkel és szavakkal, a férfiak sértődéssel, hallgatással és visszavonulással igyekeznek eldönteni a házastársi civakodást. Vagyis - legalábbis egy angol tanulmány szerint - a nemünk alapján elve elrendeltetett, hogyan veszekszünk. A magyar szakember emellett azt is megmagyarázza, miért jelentéktelen dolgokon borul ki a bili.

Ezek szerint a vitának mindig jó oka van, még akkor is, ha úgy érezzük, már megint egy semmiség miatt háborúzunk.

Attila és Míra - egymástól függetlenül - úgy találta: lényegében mindenen összevesznek. Ahhoz képest, hogy a pár - saját bevallása szerint - sokat balhézik, szinte teljes volt az egyetértés arról, ki indítja a vitát, ki enged és kié lesz végül az utolsó szó. Míra egy "jellemző példát" is felhoz a torzsalkodásaik közül: "Munkából mentem haza úgy 10 körül. A páromnak aznapra annyi volt a feladata, hogy levigye a kutyát, megetesse és azután rendet tegyen. Igaz, mire hazaértem, levitte a kutyát, meg is etette, de azt a magazint, amit kutya széttépett, nem takarította el. Ezen kaptam fel a vizet, amire Attila azt válaszolta, hogy mindig csak azt veszem észre, amit nem csinált meg. Én viszont nem értettem, hogy ezt az apróságot miért nem lehetett elintézni."

Míráéknál szinte mindig véresen komoly a viszálykodás. Ezt a lány úgy értékelte: "Nem szokott nevetéssel véget érni a veszekedés, de utólag néha nevetek azon, hogy mindenre van válasza." Míg Attila ugyanerről azt mondta: "Maximum olyan volt, hogy az egyikünk cinikusan röhögött, amin a másik csak még jobban felhúzta magát." A pár abban is teljesen egyetértett, hogy náluk nem enged soha senki, inkább napokig megy a "haragszomrád". És az is kiderült, hogy valójában mindketten gyűlölik a veszekedést.

Koszos zoknik a fotel alatt

De ha utáljuk és nem egyfajta perverz élvezet motivál bennünket, akkor miért is veszekszünk tulajdonképpen? Erika azért volt dühös, mert a volt férje a fotel alá rúgta a zoknit, ami persze ott is maradt. Egy idő után ugyanis az asszony se takarította el hanyag férje szennyesét, és nem is mosta ki azt. Amikor végül elfogyott a tiszta fuszekli, és a férj kérdőre vonta őt, felfedte a "lelőhelyet". Lizánál pedig akkor szakadt el a cérna, amikor beteg nagybátyjához sietett a kórházba, de - az azóta már ex - férje el akarta számoltatni minden pillanatával, és azzal nyúzta, mondja meg, mégpedig percre pontosan, mikorra ér haza. Liza feldühödött, és alig egy centiről üvöltötte a kíváncsi pasas képébe a választ:"egy óra huszonkettő perc harmincnyolc másodperc múlva". Verka és férje a pénz miatt balhézott, főleg akkor, ha valamelyikük, előző házasságából származó gyerekére többet költött, mint a közösre. Hogy a klasszikus WC-deszkás, fogkrémes, autós-eltévedős példákat ne is említsük.

Nem semmi a semmiség

Tényleg ennyire ostobák lennénk? Miért alakul ki késhegyig menő vita arról, ki egye meg az utolsó krémest, vagy ki rakta vissza az üres tejes dobozt a hűtőbe?

C. Molnár Emma pszichológus szerint a nemek közti különbségek, az ilyen - látszólag - csipcsup vitáknál igazán élesek, ilyenkor ugyanis nem egy probléma megoldása a tét, hanem a másikat, a másik szokásait bíráljuk.

"Nyilvánvaló, hogy a férfiak és a nők a konfliktuskezelés szempontjából is mások lesznek" - magyarázza a pszichológus. "Természetesen minden ember más, de mégiscsak van lényegi különbség a férfiak és a nők között. A lányok ugyanis inkább verbálisak, emocionálisak, szubjektívek és részletekbe menők, szemben a férfiakkal, akik globális látásmódúak, célorientáltak és objektivitásra törekvők." A szakember ezeknek a különbségeknek a fényében érteti meg a veszekedés "anatómiáját".

"A különbség nyilván megjelenik akkor is, amikor a két ember között valamilyen konfliktus adódik, és ez a konfliktus tisztázásra kerül. Különös nagy probléma ez akkor, ha a vita tárgya nem valami kívülálló történés, például, hogy hová menjenek nyaralni, hanem egymásról alkotott véleményük jelenik meg a veszekedésben. Ilyenkor kerül elő, vádaskodás formájában, hogy milyennek látjuk a másikat."

Mérgező viták

C. Molnár Emma mindezzel együtt - lényegében - egyetért az angol cikkel.

"Nyilvánvaló, hogy a nők a saját szubjektivitásuknál, részletekbe menésüknél, a verbális gazdagságuknál és az érzelmi hullámzásaiknál fogva sokkal színesebben, élénkebben - az ellenkező nem számára túlozva és felnagyítva - fogalmazzák meg a problémát, mint a férfiak. A férfiak sokkal inkább elzárkózók és magukba fordulók, a döntő pillanatban inkább a néma sértődés jellemzi őket, vagy akár a hangos sértődés, az ajtóbevágás, a csapkodás, az elrohanás, a nem hazamenetel. Tehát elfordulnak. A nők kevésbé bírják a férfiaknak ezt az elforduló konfliktuskezelő stratégiáját, mert így úgy érzik, hogy még az sem fontos a férfi számára, amit mondani akarnak, nem tudják megmutatni önmagukat, az érzéseiket, tehát úgy vélik, a személyüket utasítja el a férfi ezzel az elforduló magatartásával. Holott a férfi nem a nőtől fordul el, csak a konfliktustól."

A szakember szerint az ilyen problémák egyre növekvő konfliktushalmazt hozhatnak létre. Ezért C. Molnár Emma úgy gondolta: kezelni kell a meg nem értést. Ellenkező esetben a két nem lényegi különbségei a mindennapi életben megjelennek, és komoly gondot okozhatnak.

Kovács M. Veronika