A fogyókúra társasjáték

Nehéz olyan családban karcsúsodni, ahol a salátát nyúltápnak csúfolják, a fogyókúrát pedig az idegesítő női szeszélyek közé sorolják. Mit tehetünk annak érdekében, hogy a fogyókúra ne egye meg a kapcsolatot? Mennyit árt vagy használ a kilók elleni harcban a párunk támogatása? S mi a teendő akkor, ha már megszállottan kergetjük a slankságot?

A túlzásba vitt, megszállott fogyókúra ugyanis, pláne szélsőséges esetekben, a kapcsolatot is felemésztheti. Halmai Júlia erről úgy nyilatkozott: "Ez már egy pszichés betegség is lehet, ami először őt magát teszi tönkre, és azután a kapcsolatot. De már az is sokat árt egy szerelemnek, ha valaki soha nem eheti azt, amit megkíván, mert folyton fogyókúrázik, és mindig újabb és újabb diétákat próbál ki. Az ilyen ember biztos, hogy ideges, kedvtelen, ingerlékeny lesz. Az életünkhöz ugyanis hozzátartozik, hogy jól érezzük magunkat, amihez a jóízű étkezések és a jóllakottság érzése is hozzátartozik."

Ennél súlyosabb lehet, amikor mindez étkezési zavarrá dagad, amitől egyaránt szenved a beteg és a környezete is. A Times Online írása egy konkrét eseten keresztül mutatja be, hogyan emésztheti fel a kapcsolatot a bulimia.

"Sok nő titokban hisz abban, hogy karcsúnak lenni elegendő egy jó kapcsolathoz. De amikor a megszállott fogyókúra extrém méreteket ölt, az lehetetlenné teszi az intimitást. Ilyenkor már ugyanis az a szükséglet, hogy soványak maradjanak, minden szempontból kitölti az életüket" - írja a cikk szerzője.

A bulimia poklában

A cikkben egy házaspár, David és a felesége, Kate meséli el a kálváriáját. A harmincas éveikben járó pár Londonban él, két kisgyerekükkel. David szerint 11 évvel ezelőtt, amikor találkoztak, Kate mámorító, intelligens, erős és tüzes volt. De már akkor érezhető volt, hogy Kate valamilyen táplálkozási zavarban szenved. A feleség arról mesél, hogy már gyerekkorában is az ételhez fordult vigasztalásért.

"Nap mint nap, miután hazajöttem az iskolából, együtt ettem a családommal. Elkezdtem hánytatni magam az étkezések után, és ez napi gyakorlattá vált 20 éves koromra."

Kiderül, hogy a feleség bulimiája miatt a férj magányos volt, úgy érezte, hogy ki van rekesztve és hogy nem szeretik eléggé.

"Ahányszor csak meghívtak bennünket valahova, rettegni kezdtem, mert tudtam, hogy ki kell találnom valamilyen mentséget, hogy miért nem megyünk. Kate olyan volt, mint egy kamasz, nem bízhattam meg benne. Úgy próbáltam megmagyarázni magamnak, hogy azt mondtam: ez nem ő, ez az egész a betegsége miatt van. Gondolatban állandóan mentegettem őt."

Az angol cikk szerint - a Táplálkozási Rendellenességek Szövetségének kutatási eredményeit alapul véve - százezer emberből 6.6 szenved bulimiában és 4.7 anorexiában. A szövetség szerint egyre több felnőtt, kapcsolatban élő nő szenved étkezési rendellenességektől. Sokan évekig nem törődnek a betegségükkel, nem kérnek segítséget, idővel megházasodnak, vagy élettársi kapcsolatra lépnek. Kutatási eredmények és a statisztikák is azt sugallják, hogy ha egy párkapcsolatban élő nő szenved táplálkozási rendellenességtől, a tünetei sokkal komolyabbak, és a gyógyulási esélyei is kisebbek, mint az egyedül élő nőknek.

A fogyókúra elfedi a problémát

A cikk egyik legfontosabb megállapításával Dudás Kata gasztro-pszichológus is egyetért.

"A bulimia betegség - de a kevésbé súlyos esetekben is gyakori, hogy a valódi problémának az elfedéséről szól a fogyókúra."

"Általában a fogyókúra egy komolyabb problémát fed, tehát valamiféle kompenzációs mechanizmusként lép fel. Az ilyen embereknél egy idő után már minden arról szól, hogy ha három kilóval kevesebb lenne, akkor minden milyen szép lenne, és innentől minden a fogyásról szól - amit igen nehezen viselnek a családtagok, ugyanis nem azzal foglalkozik az illető, amivel valójában foglalkoznia kellen, és ezt a körülötte élő emberek érzékelik."

"Sokszor a túlsúly is azért jön létre, hogy inkább a túlsúlyáról beszéljenek, és ne róla. Hogy inkább a túlsúlyával foglalkozzanak, mint vele. Az mostanra már közismert pszichológiailag indokolt tény, hogy a túlsúlynak van egyfajta ilyen leszigetelő, védő funkciója."

Az "Angyalok konyhája" főangyala is úgy véli: nem a fogyókúra, hanem a testi-lelki harmónia megteremtése kell, hogy legyen a cél - amely nem csak szépít, de a kapcsolatot is megerősíti.

Kovács M. Veronika