Barátsággyilkos rivalizálás

Az egymást ölő, egymással rivalizáló nők kedvelt témái az íróknak, forgatókönyv-szerzőknek. Egy angol cikk szerint azonban a valóságban is kikészítheti a barátságot az irigység, a rivalizálás, a féltékenyég - ráadásul ez a jelenség inkább a nőkre jellemző. A pszichológus és a szociológus viszont úgy véli:  irigykedni nem női kiváltság. 

Tari Annamária pszichológus szerint azonban a féltékenység nem nemfüggő.

"A féltékenyég inkább karakterfüggő" - mondja a szakember - "ugyanis az irigység hátterében, legalábbis pszichoanalitikus értelemben, mindig önértékelési problémákat találunk."

Tari Annamária úgy gondolja, ez az érzés tulajdonképpen annak az érzésnek az erősödése, hogy birtokolni kell, mert különben valamilyen komoly vesztesége lesz az illetőnek.

"Alapvetően koragyerekkori problémák vannak a háttérben. Ugyanis, aki egy szeretetteli és érzelmi biztonságot adó családban nőtt fel, annak nincs különösebb narcisztikus igénye annak állandó bizonyítására, hogy neki mindene megvan, ami csak egy embernek szükséges lehet. Az ilyen kiegyensúlyozott ember jól integrált személyiség, van elég önbizalma, ami, ha néha meg is inog, ez nem okoz komoly szorongásokat."

Az igaz, hogy egy férfi nem lesz annyira féltékeny a másik férfi arcvonásaira, vagy a hajszínére, és cipőjére, mint egy nő, mert a nők a külsőségekre, bizonyos megjelenési módozatokra érzékenyebbek.

"A nőknél az a topmodell külső, ami mindenhonnan visszaköszön; a vakító fehér mosoly, a darázsderék, a ránctalan arcbőr kiválthat egyfajta irigységet. Ennek következtében a nők énképe és a testképe egy kicsit roncsolódott az utóbbi 5-10 évben, ez magyarázatot ad bizonyos szorongásos betegségekre, és étkezési zavarok számának az emelkedésére.

Erkölcsi fölény kontra szépség

A pszichológus emellett úgy véli, hogy a rivalizálás, nem barátok vagy barátnők között a leggyakoribb.

"A barátságokon belül jóval maszkoltabb, rejtettebb a versengés, mint az idegenekkel szemben. Ilyen enyhe rivalizálás lehet, amikor két barátnő elkezd ugyanolyan parfümöt használni. Ez úgy kezdődik, hogy az egyik vesz magának valami nagyon jót, és a másik úgy dönt, hogy 'ez klassz, én is veszek magamnak!'. Ha ezt klinikai értelemben nézzük, akkor azt látjuk, hogy az egyiknek kellett, amit a másik már megszerzett magának, csak a pozitív érzelmek miatt nem mérgesedik el ez a szituáció."

"Ellenben, ha nincs pozitív érzelem, tehát közömbös a másik, vagy kifejezetten ellenszeves, akkor mindenki számára felismerhető és feltűnő a dolog. Amikor mondjuk az 'átlag nő beszélget egy sokkal jobb külsejű harmadikról a barátnőjével, akkor ott kétségkívül hamarabb megjelennek olyan negatívumok, amelyek a harmadikat leértékelik. Tehát, amikor egy nagyon szép nőről azt halljuk, hogy erkölcsiben laza, és ezt egy olyan nő mondja, aki nem annyira szép, akkor abban egy kicsit benne lehet az, hogy az a nő gyönyörű, ellenben övé az erkölcsi fölény. Egyébként ez akkor is igaz, ha úgy pletykálunk, hogy nem is ismerjük a másikat - ezért élnek meg a pletykalapok a világban. A hollywoodi sztárokról készséggel elhiszünk minden rosszat, anélkül, hogy biztosak lennénk a hírek igazságtartalmában, mert bennünk van egyfajta rejtett irigység, és kicsit örülünk annak, hogy a való életben nekik sem sikerül minden tökéletesen."