Hadiállapot szakítás után

Senki sem tud úgy felhergelni, mint az exem - hallani gyakran az egykori szerelmesektől, ami nem is csoda, hiszen senki más nem tud olyan profin és módszeresen kikészíteni bennünket, mint az, akivel évekig együtt éltünk, tehát ismeri gyengéinket. Miért olyan nehéz szakítás után megtalálni a közös hangot? Honnan indulnak, mi a mozgatórugójuk és milyen következményekkel járnak ezek a verbális ütésváltások?

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor akár akarjuk, akár nem beszélnünk kell a másikkal - leggyakrabban azért, mert közös gyerekeink vannak. Ezt a helyzetet használja ki Zsófi, legalábbis a volt férje, Péter szerint.

"Annak ellenére, hogy már hónapok óta nem élünk együtt, még mindig engem hív, ha elromlik valami, hogy javítsam meg vagy vegyek helyette újat, mert ez a 'gyerekeknek fontos'. Volt, hogy a nyaralásuk alatt elvárta, vigyek utánuk egy játékautót, vagyis autózzak több száz kilométert, mert nem volt képes kezelni a fiunk hisztijét. Ráadásul mindezt olyan stílusban, amitől már a házasságunk alatt felment bennem a pumpa. Egyszerűen nem érti meg, hogy külön élünk, két különböző életet, az egyetlen kapocs közöttünk a két büdös kölök, akiket imádok, akik után becsülettel fizetek, akiket amikor lehetséges, meglátogatok, akikkel programokat szervezek. De mindez szerintem nem jogosítja fel az exem, hogy figyelmen kívül hagyja: ő már nem a feleségem, ezért nem viselkedhet így".

Péter nem tagadja: időnként annyira felbosszantja őt a helyzet, hogy kicsúsznak a száján azok a mondatok, amelyekről jól tudja: volt párja megbántódik rajtuk, ugrik rájuk.

"Utólag könnyen belátom, hogy nem kellett volna, de nem akarom felhívni, hogy elnézést kérjek, mert akkor azzal vádol, hogy nem hagyom békén, lépten-nyomon hívogatom. Fogalmam sincs, mit lehetne tenni."

Benczik András pszichológus szerint is elég cifra helyzetet okozhat egy ehhez hasonló felállás.

"Előfordul, hogy muszáj beszélni egymással, akkor is, ha erre szinte képtelenek vagyunk. Ez azért nehéz, mert a kommunikációt az határozza meg, hogy milyen fázisában vagyunk a gyászmunkának. Ha a tagadás fázisában, akkor előfordul, hogy egyszerűen úgy csinál az illető, mintha csak átmenetileg szétköltöztek volna. Ha az agresszió fázisában tart, és nem csak a másikra, de az egész világra dühös, akkor természetesen a másikkal is úgy fog viselkedni. Ha a regresszió fázisát éli meg, akkor elképzelhető, hogy úgy viselkedik, mint egy kétéves, dacos gyerek, vagyis ellenáll: azért sem azt csinálja, amit a volt társa akar."

A gyerek issza meg a levét

Bár általában tartózkodni kell attól, hogy tanácsokkal lássuk el az exet, a gyerekkel kapcsolatban mégis előfordulhat, hogy ilyesmivel próbálkozunk.

"Nagyon csúnya játszma, amit ilyenkor a szülők játszanak egymással. Ha az exemmel már nem tudok, vagy nem akarok kommunikálni, esetleg a büszkeségem nem engedi, hogy szóba álljak vele, de azért legszívesebben elküldeném a francba, annak a gyerek ihatja meg a levét. Ilyenkor ugyanis az indulat transzformálódik, és a gyerek felé irányul. Amikor viszont, a gyereknek szidom a másik szülőjét, akkor voltaképpen nem a másik szülőt ócsárlom, hanem a gyerek személyiségének azon részét, ami benne a másik szülőt képvisel, vagyis őt magát." A pszichológus úgy véli, hogy amikor ilyet tapasztalunk, megpróbálhatjuk - nagyon diplomatikusan - a másik értésére adni, hogy rosszat tesz.

Áthelyezni a párunkat egy másik dimenzióba

Benczik András szerint nem teljesen reménytelen, hogy helyreálljon a két fél között a kommunikáció.

"Azt kell elképzelni, hogy az ember, aki a párom volt, képes-e betölteni egy másfajta szerepet az életemben. Ha ez sikerül, akkor pár év elteltével garantált a baráti viszony - addig azonban rengeteg kommunikációs csapdát kell kikerülni." A szakember úgy véli, ennek érdekében érdemes a kommunikációnkat egy kicsit átstrukturálni.

"Például az mindig csapda, ha a másikat elkezdem minősíteni egy probléma kapcsán, mert abban a pillanatban már nem is a problémát látjuk, hanem csak a másikat, és máris benne vagyunk abban a játszmában, ami arról szól: ki tud több érvet felsorakoztatni amellett, hogy a másik egy idióta."

Néha megoldást jelenthet, ha egy harmadik személy közvetít a felek között, de van, hogy csak a pszichológus szakember segíthet.

"Ha kezelhetetlen a helyzet, érdemes elmenni egy olyan tanácsadásra, mediációra, ahol kimondjuk, hogy igenis van konfliktus és elfogadjuk az indulatokat, amelyek kettőnk között vannak. Ilyenkor azon dolgozunk, hogy a lehető leghatékonyabb kommunikációval megnyissuk a csatornákat a két fél között. Így a bár a konfliktus marad, de szép lassan kap valamilyen struktúrát, rendszert. Ekkor annak ellenére, hogy még mindig van bennem indulat a másik irányába, a helyzet mégis a legoptimálisabb úton halad. Csakhogy ez mindenkinél másképp működik, nincs biztos recept, nem lehet kijelenteni, hogy itt ezt és ezt kell csinálni."