A kutatás alapján a XXI. századi férfi-evolúciós folyamat jelen szakaszában 4 alapvető típust különböztethetünk meg, amelyekről egy mini-közvéleménykutatás keretében kikértük hölgytársak véleményét.
A Családfenntartó
Leginkább a tradicionális férfiszerepet tölti be a társadalomban. Ő a családfő, az ő jövedelme alapozza meg a család megélhetését. Keményen dolgozik, hogy tisztességes életszínvonalat biztosítson számukra. Főnökei magas elvárásainak túlórázással és hétvégi munkával is igyekszik megfelelni. Nem egyszerű a kétszeres nyomást elviselni - a család és a munkahely részéről is. Lehetetlen minden igényt és követelményt kielégíteni, így aztán az élet fontos döntéseit csak újabb családi veszekedés vagy a fizetésemelésről való lemondás árán tudja meghozni.
Ide tartozik:
Az összes férfi 26%-a, a magyarok 20%-a.
A legjellemzőbb:
Romániában - a válaszadók 72%-a ide sorolható.
A nők kifogása lehet:
keveset van otthon, nem foglalkozik a gyerekkel, azt hiszi, hogy a drága ajándékokkal pótolhatók az együtt töltött, tartalmas esték, hétvégék, se színház, se mozi - talán parancsolt ünnepeken.
A Modern irányító
Ez a legnépesebb - és egyben a tökélyhez leginkább közelítő - csoport, ide tartozik a fiatal európai férfiak több mint egyharmada. Párja szerencsés: minden helyzetben számíthat rá, egyenlően osztják meg a feladatokat. Gyermekei sem panaszkodhatnak: születésüktől fogva fontosnak tartja, hogy szoros és jó kapcsolatban legyen velük. Valószínűleg nem tölti minden idejéet munkával, kereseti forrásként és nem önmagában való értékként kezeli - mert van mire fordítani a szabadidőt: családjával és/vagy barátaival tölti el. Magyarországon a fiatal férfiak mintegy 34%-a tartozik ebbe a típusba.
Ide tartozik:
az összes férfi 34%-a, Magyarországon is.
A legjellemzőbb: leginkább a svédekre (57%) és a franciákra (42%).
A nők kifogása lehet:
nem elég agilis, pedig, ha akarná, fényes karrierje, több pénze lehetne; az enyém miért nem ilyen?!
Az Énközpontú
Nyitott az új kapcsolatokra és az új kihívásokra egyaránt. Óvatos a családalapítás tekintetében. Minél később szeretne komoly kapcsolatot, hogy tovább maradhasson aktív és szabad. Értékeli azokat a kihívásokat, hobbikat vagy munkákat, amelyek biztosítják számára a sikeres életet. Teljesen el tud mélyülni a munkájában vagy a hobbijában, így mások megbízható szakértőként tartják számon a saját területén.
Ide tartozik:
Az összes férfi 26%-a, a magyarok 30%-a.
A legjellemzőbb:
Németországban (48%) vagy Hollandiában (43%).
A nők kifogása lehet:
önző, képtelen elkötelezni magát; megbízhatatlan, állandóan fennáll a megcsalás veszélye, hiszen nyilvánvalóan "nagy vadász" - bár ezt valószínűleg nem is rejti véka alá; gyerekek vagy család szóba sem jöhet, hiszen ő maga még nem nőtt fel a feladathoz; tipikus agglegény.
Az El nem kötelezett
Nagyra értékeli a szórakozást, az izgalmasan eltöltött szabadidőt és a pihenést. Nem kedveli az elkötelezettséget és a felelősséget, így aztán minden téren igyekszik azt elkerülni - legyen az párkapcsolat vagy munka. Nem gondol a házasságra, a családalapítás még nagyon messze áll tőle. Nem kötődik erősen a munkahelyéhez, jelszava a rugalmasság, üdvözli a változást. Bizonyára sok barátja van, talán szerte a világon. A társadalmi vagy politikai akciók, szerepvállalások idegenek tőle. Szkeptikus és realista, tisztában van azzal, hogy nem ő fogja megváltani a világot - mondjuk, nincs is sok kedve hozzá.
Ide tartozik: Az összes férfi 14%-a, a magyarok 17%-a.
A legjellemzőbb: igazán egyik országban sem - a szinglik természetesen másképp gondolják.
A nők kifogása lehet: ő maga. Rövid távú kapcsolat, egyéjszakás kaland képzelhető el egy ilyen típusú pasival - de csak ha nagyon vonzó; kamaszkorában ez a kaliber a kihívás, az megszelidítendő, vadóc művészlélek, de huszonéves korunkra általában kinőjük őket.
Tehát elmondhatjuk, hogy e kutatás szerint Magyaroszág, az európai átlaghoz szorosan felzárkózva, kiváló férfiakkal bír: a Modern irányító típus a leggyakoribb (34%), őket az Énközpontúak követik (30%). A Családfenntartók (19%) némileg alulreprezentáltak, míg az El nem kötelezettek közé az európai átlagnál valamivel többen sorolhatók (17%).