Szerelmes olaszok, hűvös magyarok

A legtöbben az olaszok, a spanyolok és a franciák közül szerelmesek, míg a "meglátni és megszeretni" érzésben az oroszok viszik a pálmát - derült ki egy átfogó kutatásból. A magyarok hátul kullognak a romantikus listákon: nem hisznek a hosszú távú kapcsolatokban, és egyáltalán nem tartják magukat szerelmes típusnak.

Soltész Krisztina szerint az örök szenvedélyes szerelem amúgy sem létezhet - ennek elsősorban hormonális okai vannak. "2-3 év elteltével ugyanis eltűnik belőlünk az az anyag, amit a másik ember vált ki, és amit szenvedélyes szerelemként élünk meg. Ha azonban jól működik a kapcsolat, megvan a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, kialakulhat egy olyan kötödés, olyan szeretet, amit nevezhetünk akár hosszú távú szerelemnek is. Ez tőlünk is függ, ha ugyanis mi magunk is azon vagyunk, hogy jó fényben lássuk a másikat, erősebb a kötödésünk. Ha mindig negatívan magyarázzuk az ő viselkedését, tetteit, akkor bizony hamar megkopik a hozzá fűződő szál fénye is, és hamar szétválhatnak útjaink" - mondja a pszichológus.

A kötődést meghatározó hormon, az oxytocin. Ez a hormon termelődik például a szülésnél, illetve amikor az anya szoptatja a kisbabáját. Ha egy párkapcsolatot nézünk, kétféle esetben termelődik oxytocin: szemkontaktusnál és testi érintésnél. Ha nincs őszinteség egymás iránt, akkor idővel egyre nehezebb egymás szemébe nézni, és ugyanígy hanyagolódik a testi érintés is. Így aztán kevésbé termelődik ez az úgynevezett "kötödéshormon", távolodnak egymástól a felek, megszakadhat a kapcsolat.

A férfiak többször szerelmesek

A pszichológus szerint a férfiak - és ez a kutatásból is kiderül, hiszen a legtöbb ország pasijai átlagosan kétszer annyiszor szerelmesek, mint ugyanazon ország hölgyei - többször mondják magukról, hogy szerelembe esnek, de ennek komoly pszichológiai, sőt, társadalmi magyarázatai is vannak.

"A szerelem nem ugyanazt jelenti férfinak és nőnek" - kezdi Soltész Krisztina, majd hozzáteszi: "ez fakadhat abból a biológiai különbségből is, hogy a nő befogad, a férfi pedig behatol, tehát a férfi a teremtő, a nő az éltető. A befogadáshoz az kell, hogy valamiféle rend kialakuljon a nőben. A férfi a nőt akarja megszerezni, ha úgy tetszik, a magját akarja elvetni, szaporodni szeretne. Az új élet megtartásához, és felneveléséhez azonban sokkal több feltételnek kell egyszerre megfelelni."

Az egyik legfontosabb, hogy a nő a "teremtőben" egy olyan energikus férfira leljen, akire lehet hosszú távon számítani. Idő kell ahhoz, míg a rend, a belső harmónia megteremtődik a nőben.

"Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nehezebb a nőnek érzelmeket csiholnia, de mindenképpen más, mint egy férfinak. Ha egy nőben már egyszer kialakult ez az egyensúly, azt sokkal nehezebben adja fel, jobban ragaszkodik hozzá, így ha azt elveszíti, tovább hordozza a sebeit, kevésbé lép túl rajta. Ezért aztán egy új férfi befogadása, új lelki befogadás kialakítása tovább várat magára, így ritkább a szerelem. A férfi ennél sokkal könnyebben tud újra strukturálódni. Ez persze csak általános értelemben igaz, hiszen vannak férfiak, akik hosszú évekig, vagy akár soha nem képesek elengedni egy szerelmet" - mondja Soltész Krisztina.

A szakember szerint, a másik fontos megközelítése a dolognak, hogy a nő nemcsak egy férfit választ magának, hanem egy életformát is: " a kapcsolat arról is szól, hogyan tudunk együttműködni. Ha valaki olyat választ, akivel nem képes a közös életvezetésre, nem találja a helyét annak a világában, akkor szinte biztos a kudarc."

A karrier miatt hátrányban a szerelem?

Érdekes lenne elgondolkodni azon, vajon milyen eredményt hozott volna ez a felmérés70-100 évvel ezelőtt, amikor kevesebb volt a szétválás és újrakezdés, és a nők inkább a család összetartásán fáradoztak, nem pedig a karrierjüket építették.

Szakértők szerint a szerelem "háttérbe szorulásának" egyik oka a nők önállóbbá és függetlenebbé válása lehet, ezzel ugyanis együtt jár a férfiak és nők közötti rivalizálás, a szerepek összekeveredése. "Amikor valaki képes a saját lábára állni, kevésbé hoz meg olyan áldozatokat, amiket akkor hozna, ha függne párjától. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy nem lenne érdemes ezeket a kompromisszumokat ma is vállalni" - mondja Soltész Krisztina.

Soltész Krisztina szerint nálunk, magyaroknál különösen nagy probléma a család és a karrier fogalmának "kettéhasadása" a fejekben.

"Sokan azt gondolják, hogy a munkában való eredményességre, előrelépésre való törekvésük mellett nem engedhetnek meg maguknak családteremtést, illetve azok, akik belesüppednek az anyaszerepbe, kizártnak tartják a felívelő pálya lehetőségét. Egyszerűen nincs átjárás a két helyzet között, pedig azt kellene megteremteni, hiszen ez a kettősség rengeteg önértékelési problémát okozhat. Ráadásul, amiatt, hogy a nők teljes zavarban vannak szerepeiket illetően, a férfiaknak is nehezebb, nekik sem könnyű megtalálni önmagukat a rendezetlen viszonyokban" - állítja a pszichológus.

Soltész Krisztina szerint az lenne az ideális, ha lehetőség lenne arra, hogy az ember megválassza, mit is szeretne: "Ha valaki anya, és abban a szerepben teljes mértékben kielégül, szereti az életét, akkor tehesse ezt anélkül, hogy emiatt kevésnek érezné magát. Ha azonban ezek mellett szeretne dolgozni, mert van olyan terület, ahol megtalálja önmagát és tud is teljesíteni, akkor csinálhassa azt úgy, hogy ne kelljen örökösen attól félnie, hogy ezáltal bárkinek a szemében egy sikerhajhász, családját elhanyagoló nővé válik. Az együttműködés, a kölcsönösen kielégítő egyensúly megteremtése az egyik legnehezebb, viszont legszükségesebb feladat ahhoz, hogy nő és egy férfi családot alkotva, sokáig boldogan együtt éljen".

Fehér Mariann