Berlini zeneszüret - hallgass Diamondot, Boozoo Bajout és Kaost!

A Boozoo Bajou második albumán, a Dust My Broom-on füstös, blues-os, dubos, reggae-s egyveleget kapunk; az egykori house-os diszkókirály Benjamin Diamond szintén második lemezén, a Out of Myselfen alig találunk elektronikát; Kaos debütanyagán, a Hello Stranger-en viszont például dzsesszes marimbaszólót is - októberi zeneszüret. Nyerj ajándékcsomagot, hallgass mixeket mindhárom októberi !K7-előadótól, sőt utóbbi kettőtől az egész albumot is és videoklipet!

Dj Kaos, a berlini földalatti parkettek sztárkorongozója, a világ minden sarkából összeverődött művészekkel karöltve készítette el nem dj-albumát. A sokak számára örvendetes módon virágkorát élő "Back to Roots" koncepciót meglovagolva egy heterogén és mindenképpen figyelemreméltó produkcióval rukkolt elő.

Berlin kétségkívül a modern elektronikus tánczene minden fő és mellékhajtásának közép-európai fővárosa, messzi idegenből odatévedt alkotók tartanak régi-új falai között nemegyszer hosszabb szeánszot. A Hello Stranger album elkészítésének folyamata is a klasszikus és a modern metódus egyvelegeként értelmezhető: Kaos, aki producerként, a Terranova tagjaként és a Ghost Cauldron projekt megálmodójaként is hosszú távú barátságot kötött a szemplerekkel, érdekes kihívásnak tekintette a hangszeres művészekkel való együttműködést.

Zenész- és énekesbarátai: Erlend Oye, Daniel Wang, Khan és Snax a Captain Comatose-ból, Matt B Safer a The Rapture-ből, Namosh, a performanszművész, az Electrocute tagja, Nicole, illetve Boy (Brazil), Eddy Cooper, Jason Friedman (The Boggs) jammeltek Kaos stúdiójában az általa felvázolt ritmusképletekre és harmóniamenetekre.

A lemez meglehetősen sokszínű: a Lessons in Love pittyegős, C64-es collectinggame-aláfestésétől, mely érintőlegesen rokonítható a Depeche Mode korai munkáival, valahol a Leave in Silence vagy a My Secret Garden tájékán, a Feel Like I Feel korai ebm-monolitok (Leather Strip, Front 242) összeszedettebb pillanataira utalásán át a Now and Forever húzós, dögös whitefunkjáig és elszállósabb részekig körvonalazható a paletta.

Csaknem minden dal közös jellemzője azonban a valahol a hetvenes-nyolcvanas évek italodiszkójának és pattogósabb wave-szerzeményeinek kissé elkent, ám rendkívül pozitív hangulata, ezért a lemez önmagában is alkalmas tömegmozgatásra kisebb szettként, de fotelben is kellemes pillanatokat szerezhet.

A zenei csemegék burjánzásának természetesen gátat szab az alapvető funkció- és a ritmusalárendeltség, mindamellett érdemes kiemelni a My Reputation dzsesszes marimbaszólóját, a groove-vonulatok mögül kitekingető zongorabetéteket, meglepő stiláris utalásokat, a Now and Forever játékos basszusalapját, a bontott, helyenkét meg-megtörő ritmikát és a feszült, hiszteroid vokálokat.

Az utolsó harmadban leheletnyit megmerevedik a hangulat, s acélos ridegség váltja föl a fülledt dallamokat: a Juices (Raw and Dirty) és a Bang the Box százszor hallott, szögletes témái a változatosság egyértelmű igénye és igenlése mellett is csökkentik az alkotás élvezeti, művészi értékét, így a záró, lebegős Bunny Brown nélkül feltehetőleg nem közelítenénk megújhodt lelkesültséggel felé.

Videoklip a Now and Forever című dalhoz készült, de a közepesen érdekes látványvilágú, effektekkel összemosott koncertbejátszáson mindössze a frontember fejdísze tűnik szembeötlőnek. A kivetített szövegek kliséssé, gépiessé degradálják a lemez egyik húzószámát, de a képi és ritmikai összhang többnyire elvezérli a figyelmet e nyilvánvalóan esetleges megoldásról.

Többfázisú partyk gyakori vendége lehet a !K7 kiadó által mellékelt mix, amelyen Ray Manzarek poszt-Doors-szerzeményétől kezdve csöröghetünk éles hangulatváltásokat mesterien puhító kevercsre, s itt lágyan csúsznak egybe soul-slágerek, karibi kongák és fenyegető cyber-trillák, olyan előadók szerzeményei, mint a Who Made Who, Carl Craig és Blake Baxter.

LG