Hangminták rögös útja

A modern populáris zenék, s különösen az elektronikus tánczenei kultúra elképzelhetetlen a "mások" műveiből vett és újrahasznosított hangminták bevetése nélkül. Manapság mintegy magától értetődően gondolunk az alkotási folyamat eme speciális formájára (pláne ha nem vagyunk szerzői joggal foglalkozó ügyvédek - ők ugyanis éppen ezzel keresik a kenyerüket), márpedig ez sok évszázados esztétikai, sőt morális alapelveket ír felül, s mintegy újradefiniálja egy mű önállóságának, autonómiájának fogalmát.

Vanilla Ice Ice Ice Baby-jére biztosan sokan emlékeznek, s talán azt is tudják, hogy ez a Queen és David Bowie Under Pressure-jére épül - ezt némi késéssel el is ismerte a brikettfejű Vanilla, s fizetett is, csak hogy az utóbbiak ne pereljenek.

Under Pressure

Az addig szalagos technikájú hangmintázást valósággal forradalmasította a Midi szabvány megjelenése a nyolcvanas évek elején, majd az ezen elven működő digitális, polifonikus samplerek, illetve utóbb a megfelelő számítógépes programok (és amazok futtatására alkalmas komputerek) piacra kerülése és mind olcsóbbá válása.

Ice Ice Baby

Ráadásul a hiphopproducerek sem sokáig maradtak magukra: ahogy szép lassan bontakozott a többi elektronikán (vagy azon is) alapuló tánczenei műfaj, úgy került a színtérre mind több lelkes hangmintagyűjtő. Példát szinte minden műfajból lehet találni, hol többet, hol kevesebbet.

Vannak, akik minden hangot saját maguk esztergálnak ki otthoni kütyüjeiken, s vannak, akik annyit nyúlnak, amennyit csak bírnak, mint például a soknevű Norman Cook/Fatboy Slim. Munkájukról pedig, mindettől függetlenül, csak a végeredmény ismeretében mondhatunk ítéletet.

Miután már három évtizede élünk alapvetően hangmintázásra épülő zenei kulisszában, leszögezhetjük: embertársaink egészen jól megszokták a mások munkáinak újrahasznosításán alapuló, kreatív zenei kollázskészítést. A gondos zenemérnöki tevékenység nyomán sokszor fel sem tűnik, hogy élő, hangszeres (ám kissé manipulált) zenét hallunk-e, vagy mintákból ügyesen tapasztott kompozíciót.

Fatboy Slim: Joker

A műfajnak és a tevékenységnek létezik saját esztétikai-szociológiai irodalma (szakirodalomként javasolhatjuk például a Replika című társadalomtudományi folyóirat 2005. augusztusi tematikus számát). S vannak persze a sample-gyűjtésnek ínyencei is, mint a laza alkotóközössségben tevékenykedő Luke Vibert, Mike Paradinas (Jake Slazenger, µ-Ziq), Aphex Twin, Squarepusher négyes a maguk elképesztő hangmintagyűjteményével, amelyeket ráadásul (ellentétben mondjuk a vinilalapú rare-groove-ritkaságokkal) jól lehet egymás között csereberélni.

Aphex Twin: Come to Daddy