Év végi irodalomszemle kicsiknek és nagyoknak, szerelmeseknek és magányosoknak

Ünnepek, pihenés, feltöltődés... ínyenceknek pedig évvégi leltár az elmúlt néhány hónap markánsan irodalomszagú könyvújdonságaiból. Vámos Miklós, Varró Dani, John Boyne, Kazuo Ishiguro, Paulo Coelho, Karinthy Márton - akad a felhozatalban vers, ifjúsági regény, disztópikus epika és minden, ami a hosszú téli estéken jót tesz a léleknek. 

Álmok, célok, tervek, hit

Paulo Coelho
Az alkimista - illusztrált díszkiadás különleges kötésben

Mi is ez?
Coelhót nem szeretik az irodalmárok. Nem szeretik, mert stílusa egyszerű, elbeszélési technikája áradó, szabad - és persze nem mentes attól sem, amit a kritika nemes egyszerűséggel csak "ál-ezoterikus köntösbe bújtatott giccses filozofálgatásként" definiál. Legfőbb bűnének pedig azt tartják, hogy népszerű. Méghozzá őrülten: már-már a mainstreamség határát súrolóan mindenkihez szól, héttől kilencvenhétig (hiszen "a rendkívüli az átlagemberek útján rejtezik").

Az olvasók ezzel szemben imádják, nem véletlenül adott el 100 millió könyvet 150 országban, 63 nyelven. Ezek sorában Az alkimista az egyik legkurrensebb bestsellerlista-bérlő 1988-as megjelenése óta; számos kiadást élt meg Magyarországon is (nem, nem "a kezdők szerencséje", hiszen a szerző negyedik könyvéről van szó).

Kinek ajánljuk?
Lásd feljebb (héttől kilencvenhétig).

Miről szól?
Allegorikus történet arról, hogy álmainkért nem csak érdemes, de egyenesen kötelező is harcolnunk. Santiago, a pásztorfiú (akinek neve mindössze egyszer szerepel az eredeti írásban) kétszer látja álmában, hogy az egyiptomi piramisok lábánál elásott kincs várja, így elindul megkeresni azt. Útja során számos különös figurával találkozik, köztük az alkimistával, akitől megtanulja "az univerzum nyelvét".

Miért szerethető?
Magasirodalom vagy populárkultúra, Az alkimista egy klasszikus, lássuk be. S mint olyan, nem hiányozhat egyetlen olvasott, tájékozott ember könyvespolcáról sem. Emellett pedig Coelho igenis jó arc. Internetfüggő, szenvedélyesen blogol a Myspace-en, és az ingyenes, legális letöltések és fájlcserék elkötelezett híve. "Egyesek most azt mondják, azért gondolkodom így, mert már gazdag vagyok. Oké, ez igaz (ő az egyetlen a világhírű írók sorában, aki nem szégyelli a sikert és a pénzt - a szerk.), de a lényeg nem ez. A lényeg az, hogy a szépségnek nincs ára, a művészet mindenkié" - és példaként elmeséli, hogy miután ingyenesen letölthetővé tette műveit orosz nyelven, több könyvet ad el ruszki földön, mint valaha. Zártkörű dedikáláson myspace-es "barátait" vendéglistára csempészi, és azt sem bánja, ha a portugál eredetiket letöltik, lefénymásolják, szórólapon terjesztik rajongói (a fordításokat már tőle független copyright védi).

Karinthy Márton
A vihar kapuja

Mi is ez?
Mindent megtett, hogy elkerülje a családi tehetségek és terheltségek bonyolult láncolatát: Karinthy Márton az írás elől menekült a színházba, doktori disszertációja előtt csak naplót vezetett. Ötvenhárom esztendősen jelent meg első könyve, az Ördöggörcs (Utazás Karinthyába, Ulpius-ház, 2003). S bár a Karinthy-család anekdotikus korrajza kronológiailag megelőzte a szerző friss, A vihar kapuja című kötetének megjelenését, "Marci" mégis első könyveként tekint a november végén napvilágot látott műre. Nem véletlenül, hiszen A vihar kapuja pontosan azt az időszakot igyekszik felölelni, mely az Ördöggörcs harmadik részéből kimaradt: az 1968-1973 közötti kort.

Kinek ajánljuk?
Azoknak, akik megélték ezt az időszakot, illetve akik szeretnének többet tudni a kádári konszolidáció éveiről és a "karinthyságról".

Miről szól?
Helykeresés, intrika, barátságok, szerelmek, konfliktusok - a híres Kuroszava-filmtől kölcsönzött cím - A vihar kapuja - nemcsak a kétségekkel dacoló énkeresés jelképe életünk kezdetén, hanem az ember tisztázatlan belső vágyainak szimbóluma is egyben. Fiatalok, egy érzékeny kor és még érzékenyebb korszak hajnalán, a "nagy generáció" képviselői zölden és naivan.

Karinthy Márton sorban felkereste volt osztálytársait, hogy összegyűjtsék, mire emlékeznek a közös diákévekből, hogyan élték meg az olykor megrendítően drámai, máskor szánalmasan röhejes szituációkat.
Párbeszédes formában generálja a feszültséget a kötet, hiszen Márton a "színházcsinálást" választotta hivatásul, a dráma és a drámaiság alap. Ettől a világtól óvta fiát Karinthy Ferenc: "tragikus pálya, felfokozott indulatok, kevés öröm" - mondta, s a színházrendező Karinthy Márton ma már igazat ad neki. Az apa (és a csak "Friciként" emlegetett nagyapa) alakja persze végig ott lebeg a sorok között, így a műre akár egy családregény nulladik köteteként is tekinthetünk. Hiteles krónikája mindannak, ami a szerzővel és környezetével történt, mielőtt az Ördöggörcs megszületett.

Miért szerethető?
A szakmai-művészi és intimitásba hajlóan személyes kérdések feszegetése mellett sajátos kordokumentum rajzolódik ki az olvasó előtt, hiszen a hatvanas évek legendás színházi hangulatát idézi meg a szerző, méghozzá saját egykori rendezőosztályának mindennapjain keresztül. A névsor impozáns: Ascher Tamás, Gáll Ernő, Illés István, Kornis Mihály, Meczner János, Nagy András László, Romhányi László, Szőke István, Valló Péter - többségük ma már ismert színházi ember. Vajon hogyan tekintenek vissza az egykori rendezőtanoncok a történelem e titkokkal terhes fejezeteire?