Botticelli-festmény, kódexek, karnevál, majolika - kiállításdömping a reneszánsz jegyében

Az erőteljes kampány már tavaly elkezdődött, így valószínűleg sokan tudják, hogy a 2008-as évet az Oktatási és Kulturális Minisztérium a reneszánsz korszakának szenteli. A Mátyás király trónra kerülésének 550. évfordulójára szervezett nagyszabású, éves programsorozat összesen 17 nagykiállítást fog össze, kiegészülve tucatnyi fesztivállal, különböző rendezvényekkel, illetve kapcsolódó projektekkel. Reneszánsz IWIW, tokajiaszú-kiállítás, majolikaművészet, varázslatos lények, régi játékok, élményház, borlakoma, történelmi séták, karnevál - annyi program sűrűsödik össze, hogy nem árt rendet vágni az egész éves dömping ajánlatai között. Cikksorozatunk első részében a téli rendezvényeket vesszük sorra.

A Mediciek története Francis Ford Coppola legendás filmtrilógiáját, a Keresztapá-t idézi - egy igazi Corleone-családot képzeljünk el, amely annyiban különbözik a XX. századi famíliától, hogy tagjai majdnem kivétel nélkül lelkes művészetpártolók voltak. A Mediciek hatalmuk tetőfokán a kereskedő és bankvilág consiglieré-iből Firenze hercegei váltak, befolyásuk olyan messze elért, hogy három pápát, plusz két francia királynét adtak a történelemnek, és összeesküvéseket, merényleteket túlélve tartották kezükben kétszázötven éven át Európa leggazdagabb városát.

A Lonely Planet Firenze-kötetének minden második lapján ott szerepel a nevük (ugyanis a kor legnagyobb itáliai képzőművészeit foglalkoztatták), sőt még a Jupiter három holdja is Medici-gyermek nevét viseli (Galileit is pártfogolta a család). Előbb a firenzei köztársaság elöljárójaként a háttérből, majd szépen lassan igazi politikai vezetőként és hercegként irányították Firenzét, apáról fiúra örökítve át a hatalmat.

E legendás hatalom magvait Giovanni di Bicci de' Medici hintette el a XIV-XV. század fordulóján: hároméves volt a kis Vito Corleone, amikor édesapja meghalt pestisben, és az özvegy szerény kis pénzt örökölve egyedül maradt öt fiúval. Giovanni egy távoli unokatestvére bankjában kezdte kitanulni a szakmát, hogy végül 1397-ben saját bankot alapítson, a később hatalmassá növekedett Medici-bankot. A tehetséges fiú jól kiismerte a korabeli erőviszonyokat, és előszeretettel barátkozott egyházi személyekkel. Jól tette: egy nápolyi barátja XXIII. János néven pápa lett, és a Medici-bankra bízta a Kúria pénzeit. A befolyásos üzletembert ezután már Firenze városa is többször megkereste, hogy vállaljon közhivatalt. Ha tudták volna, hogy alig száz év múlva már nem kell sokat könyörögni az utódoknak...

Botticelli Háromkirályok imádása című képe valóságos családi portré: rajta a család akkor élő szinte összes tagja, illetve barátai

Utóda a bank élén legidősebb fia, Cosimo lett, aki a Don Vito által ráhagyott örökséget szépen gyarapította - a pápától kapott sóbánya-monopóliumaival és a terjeszkedő bankház fiókjaival ő volt korának leggazdagabb embere. Látszólag visszavonulva élt, humanista tanulmányokat folytatott, de hívei segítségével szépen beépült a firenzei kormányzó hivatalba, a Signoriába, így az innentől kezdve a Mediciek akarata szerint működött. Ő is nagy művészetpártoló volt: nyughelyét a kor nagy szobrászától, építészétől, Brunelleschitől rendelte meg, freskókat pedig Donatellóval festetett.

Az Idősebb (Il Vecchio) jelzőt elnyerő Cosimo testvére Lorenzo volt (még nem az Il Magnifico), ő adta a Medici-család másik ágát, amely száz év múlva, Cosimo ágának kihalásával nyert nagy fontosságot.

Néhányan a családból: az alapító, a Köszvényes, a Nagyszerű és a Szerencsétlen

Az Idősebb Cosimo után fia, a Köszvényes Piero csak pár évig volt hatalmon, nem volt igazán alkalmas a vezetésre, szerencse, hogy akkor már Cosimo erős akaratú unokája, Lorenzo elég idős volt, hogy ő vegye kézbe a család ügyet. Ez lesz az a Lorenzo, aki majd az összes reneszánsz művészt udvarába tereli, Michelangelo Buonarrotit, Leonardo da Vincit alkalmazza, bámulatos politikai diplomáciával tovább növeli a család hatalmát, kedves és igazságos zsarnokként simítja el Firenze ügyeit - igazi Michael Corleone. A Pazzi-féle összeesküvésben megölt testvéréért, Giulianóért méltó bosszút áll, és törvénytelen fiát örökbe fogadja (pápa lesz belőle, VII. Kelemen, csakúgy, mint Lorenzo egyik saját fiából is, Giovanniból X. Leó).

Lorenzo jelzőjét éppen mecénási tevékenységéért kapta: nem volt a korban nála bőkezűbb patrónus. Nagyapja nyomdokain haladva folytatta a műtárgyak gyűjtését, és villáiban humanista klubokat szervezett. Pártfogoltjai közé tartozott Botticelli, Verrocchio és ez utóbbi híres tanítványa, Leonardo da Vinci. Élete vége felé Lorenzo szobrásziskolát nyitott, ahol csakhamar felhívta magára a figyelmet egy 15 éves fiú - akit aztán a palotájába fogadott és fiaként nevelt -, Michelangelo Buonarroti.

Lorenzo fia, Piero örökölte a hatalmat. Az utókor a Szerencsétlen jelzőt aggatta rá, nem véletlenül: nemcsak hagyta kicsúszni a család kezéből a hatalmat, de Firenzét is a francia király kényének engedte át. Utána Savanarola uralma köszöntött a városra, bár csak négy évig, mert utánai pápai és Habsburg-segédlettel Piero fia visszakapaszkodott a fejedelmi trónra - milyen szerencse, hogy Medici-sarj ült a pápai székben.

A fiú azonban nem volt szerencsés vezető, hamar meghalt, és vele kihalt az egyik Medici-ág (lánya volt csak, a később a Szent Bertalan-éji vérengzések kapcsán kétes hírnevet szerző Katalin). Most érkezett el a másik Medici-ág leszármazottainak ideje: I. Cosimo volt az, aki végleg lerázta magáról a köztársasági forma hámját, és nagyhercegként uralkodott a megerősödött Firenzén.

A családfa - nézd meg nagyban!