Kultúrmix: Pulitzer-díjasok kontra Bush és cigimentes párizsi kávézók

Tetőfokára hágott a választások indukálta anti-Bush hangulat Amerikában, s mi sem illusztrálja színesebben e tényt, mint hogy a Mad magazin ebben a hónapban külön mellékletet szán a konzervatív elnök kipellengérezésére - méghozzá Pulitzer-díjas karikaturisták közreműködésével. A szerkesztő-gárda persze más politikusokat is szívesen vetkőztet meztelenre hasábjain, de azért valljuk be: elnöknek csontig nyalni soha nem volt divat, az igazi humor mindig az ellenzéki vicc-csinálásból születik!

Azt mondják, Franciaországban semmi sem változik - évtizedek telnek el, és a régi törvények, hagyományok még mindig élnek, mintha a rohanó XXI. század érintetlenül hagyná a frankomán lelket. Most azonban sokak szerint komoly változások előtt áll a társadalom, köszönhetően a január elsejétől életbe lépett rendeletnek, miszerint közterületen tilos a dohányzás.

Mondhatnánk, hogy valójában semmi új nincs a nap alatt, hiszen a franciák sem különböznek más fejlett nyugat-európai népektől, ahol már évek óta nem divat az öngyújtóért nyúlni éttermekben, kocsmákban vagy szórakozóhelyeken. Az egyik legvaskalaposabb dohányellenes terület például Svédország, ahol olyannyira szigorú szabályok élnek, hogy az egyszeri partizó komoly dilemma elé kerül, ha szeretne egy sör mellett rágyújtani a buli hevében: cigizni zárt területen nem szabad, alkohol fogyasztása viszont nyílt téren szigorúan tilos (beleértve a szórakozóhelyek kerthelyiségeit is, éjfél után). Nem könnyű egy társadalmi felelősségvállalást modellül választó társadalom tagjaként élni, ez tény.

Franciaországban viszont más a helyzet. Ott a dohányzás egyfajta életstílus - volt. Munka után az emberek szívesen tértek be egy-egy pohár borra kedvenc kávézójukba, cigarettával kezükben. Ezek a kávézók szolgáltak a teljes lakosság olvasztótégelyéül; a harmincas értelmiségtől kezdve a vidéki nagymamákig és külföldi vendégmunkásokig mindenki itt eresztette ki a fáradt gőzt. Egy neves francia blogger szerint a "dohányosok szenvedélyesebbek, többet vitáznak, ők képesek egyedül az igazi elmélyülésre, akárcsak a dadaista költők és az impresszionista festők a maguk idejében". (A lelkes fiatalember a várható élettartam kérdésére nem tért ki.) A népesség 66% viszont szerencsére egyet ért az alig egy hónapos törvénnyel.

A kávézók és kocsmák tulajdonosai tehetetlenek: hiszen legtöbb vendégük dohányzik, és az első hónap tanulsága vendéglátóipari szempontból nem épp kecsegtető... ez persze írható az ünnepek után jellemző passzivitásra is. Az viszont biztos, hogy a helyiek túlnyomó többsége szerint a kávéházi dohányzás megszűnése egy új kor hajnala a francia társadalom számára: egy koré, ahol a fitness és a munkamánia fontosabb, mint a hajnalig tartó dohányfüstös beszélgetések...

Ez a kép nem készülhetett volna január 1. után Párizsban