Orsós László Jakab: Hoppá, ez magyar volt

A Budapesti Fesztiválzenekar szombat esti, Carnegie Hallbeli koncertjével indult el az Extremely Hungary címet viselő, New Yorkban és Washingtonban zajló magyar kulturális évad. Orsós László Jakabot, a New York-i Magyar Kulturális Intézet vezetőjét, a tízhónapos rendezvénysorozat kurátorát arról faggattuk, mi mindennel fogja képviseltetni magát a magyar kultúra 2009-ben a világ legpörgősebb városában, milyen nyomokat lehet hagyni az agyakban; és az is kiderül, milyen most amerikainak lenni.

- Valamennyire törvényszerű, hogy a kulturális évadok közönségének egy része az adott országban élő magyar közösség, és nekik is vannak igényeik. Önök számoltak ezzel?

- Természetes gondoltunk erre. Alapvetően olyan magas színvonalú új programokat csinálunk az évad során, amely nem nemzeti közösséghez szól, hanem mindenkihez, aki érdeklődik a zene, a színház, a képzőművészet, az irodalom iránt. A magyar származású közönség ezekre a programokra nyilván nagyobb izgalommal és talán nagyobb büszkeséggel is jön, mint az átlagos amerikai. Ezen kívül sokat dolgozunk a legnagyobb magyar közösséggel, a New Brunswick-i Amerikai-Magyar Alapítvánnyal, akik aktívan részt vettek Forgács Péter filmjének kutatómunkáiban.

- Egy régebbi interjúban olvastam, amelyet még az évad kihirdetésekor készítettek önnel, hogy az a célja, hogy kikerülje, lebontsa a Magyarországról szóló kliséket. Ez triviális, minden évad erre törekszik, de ön azt is nyilatkozta, hogy egy modern kultúra-felfogással szeretne most dolgozni. Sikerült ezt úgy megvalósítani, ahogy tervezte?

- A kultúra nagyon rugalmas valami, annyi mindent ismerünk már föl kulturális tettként. Nekem az is kultúra, hogy két nagyon jó magyar szakács fog beszélni a világ egyik legjobb szakácsiskolájában a magyar konyháról. Ki fognak állni egy szuper high-tech konyhába, ami egy lelátó közepén van, az egész olyan, mint egy cirkusz, közben kamerák veszik a kezüket, és másfél órán keresztül főznek és magyaráznak, mi meg kivetítőkön látjuk, hogy mi készül. A közönség a végén kis falatokat kóstolhat abból, amit készítettek. A közönség soraiban lesznek szakácstanoncok, újságírók és szakmaiak.

- Nahát, ez jobban hangzik, mint a Carnegie Hall.

- Carnegie Hall nélkül nem lehetne megcsinálni az évadot, de nem is akarnám. Fantasztikus és reprezentatív helyszín, ami nem is azért fontos, hogy itthon azt tudjuk mondani, hogy a Carnegie Hallban volt koncert. Egyszerűen mindenki, aki számít a zenei világban, ott lép fel. A Carnegie Hall idén két fesztivált szervez; egy magyart és a feketezeneit. Jessey Norman és Kurtág, ez a két nagy nevük ebben az évben. Nem rossz branding... Eötvös Péter vezényelni fog, majd Palya Bea megy fel ugyanarra a színpadra, és egy - érzésem szerint - elég sajátos, új programot ad elő, amelyben megmutatja az egész év ívét: hogy milyen az archaikus magyar népzene, és mit lehet vele csinálni, ha bátran nyúlunk hozzá.

Eötvös Péter karmester és zeneszerző Kurtág-műveket és saját szerzeményeket fog vezényelni | Nézz képeket az évad szombat esti megnyitójáról! | Fotó: Huszti István

- Jól érzem, hogy ez az extravagancia, amit az operabál kapcsán említett, az egész évadban megjelenik - hol itt, hol ott?

- Nem akarjuk ezt túlforszírozni. Az évad alcíme az, hogy Art and Culture Beyond Your Expectations, vagyis több, mint amit gondolnál. A marketingmegoldásainkban nagyon benne lesz ez az elem, de finoman kell ezzel dolgoznunk, hiszen egy országot képviselünk. Óriási feladat mindez: nem engedhetem el magamat teljesen, hiszen nem mindegy, milyen képet közvetítünk, de nem is merevedhetek le, mert közben meg át kell lépnem egy másik kultúrkörbe.

- Volt olyan, hogy valahol engedményt kellett tennie egy konzervatívabb iránynak, pedig ön valami extravagánsabb, merészebb megoldást akart volna?

- Elégedett vagyok. A Carnegie Hallt is meg lehetett volna oldani egy sokkal tradicionálisabb módon. Például nem volt annyira egyértelmű, hogy Kurtág eljön. Hónapok munkája volt, hogy Kurtágot rávegyük arra, hogy vállalja, és ilyen repertoárt csináljon, sőt még írjon is egy művet. Megúszhattuk volna könnyebben is.

- Mi az a film, amit a Forgács Péter készít most az intézet számára?

- Egy hajón gondoltam ki az ötletet, mikor New York mellett haladtunk el. Közhely, hogy Amerikát a bevándorlók csinálták meg, de tényleg így van. Amerika nincs, csak a fejünkben él, New York és az egész amerikai álom a fantáziánkban létezik. Arra kértem Pétert, hogy csináljon egy olyan filmet, ami megmutatja, hogy mit vártak és miről álmodoztak a XX. század elején a bevándorlók, mit kellett lebontaniuk az agyukban a realitás hatására, és hogyan szenvedték meg az álmaik elvesztését. Elmentünk egy csomó archívumba, és olyan mozgóképeket találtunk, hogy az elképesztő. Ezeknek az embereknek, mint a rabszolgáknak, úgy kellett dolgozniuk a kukoricaföldeken. A New Brunswick-i közösség könyvtárában hangzóanyagokra bukkantunk, amelyeken magyarul és angolul balladákat énekelnek a szenvedéseikről. Ebből csinál most Péter dokumentumfilmet, az a címe, hogy Hunky Blues. 1905-ben kezdődik és 1945-ig tart. A magyarokra koncentrál, de nyilván nem lehet teljesen elválasztani a történetet a régióból érkező más bevándorlóktól. Azt akartam, hogy legyen valami, ami megmarad az évad után is. Ez a film ilyen. A MOMÁ-ban lesz a bemutató, nagyon jó kis hip helyszín, rá egy hétre a National Galleryben, Washingtonban, utána pedig kiküldjük az összes kinti magyar kommunába, illetve szeretnénk tévében is megmutatni.

- Ezt a filmet mi itthoniak is láthatjuk majd? Mi az a magyar évad programjából, ami eljut Magyarországra is?

- Van például egy tánc koprodukció, amit a Trafóval együtt csinálunk, ezt először itt mutatják be, és egy hét múlva az East Village-ben. A Forgács Péter-film is megmarad. A szakácsok egy francia szakáccsal kiegészülve jönnek vissza. Próbálunk ide is dolgozni, de azért mindent nem bírunk. Lehet, hogy frázis, de ami a legfontosabb: a kapcsolatok maradjanak.

MENNYIBE KERÜL?

A külföldi magyar kulturális évadok a magyar állam legnagyobb kulturális diplomáciai projektjei, amelyekre ennek megfelelően a minisztériumok rendszerint jelentős forrásokat különítenek el. Az összehasonlítás kedvéért a Magyar Magic - Fókuszban Magyarország című 2004-es londoni évad teljes magyar költségvetése 800 millió forintot tett ki. (Ebből 300 milliót a 2003-as nyári előfesztiválra, az előkészítésre, a marketingre költöttek, a fennmaradó félmilliárd forintot pedig a 2004-es programok megszervezésére és lebonyolítására fordították.)

A 2006-ban és 2007-ben zajló németországi Ungarischer Akzent magyar évad összköltségvetése 490 millió forint körül mozgott (ebből a 2007-es programokra esett 300 millió forint), azonban ehhez hozzá kell számítani, hogy a német partnerek (fontos partner volt például a projekt Bipolar) körülbelül ugyanekkora összeggel járultak hozzá az évadhoz. Az Extremely Hungary elnevezésű 2009-es amerikai magyar évad esetében az Oktatási és Kulturális Minisztérium által adott 700 millió forinthoz az amerikai intézmények és a szponzorok együttesen csaknem 500 milliót tesznek hozzá.

Az évadok sokszínűségét és eredményességét a programok száma nyilván nem adja vissza, de az összehasonlítás itt is érdekes: a brit évad keretében 500, Németországban 400 program valósult meg. A tízhónapos amerikai magyar évad idejére 120 eseményt tervez az intézet.

- Azt lehet tudni, hogy a legutóbbi kulturális évad, a 2006-os németországi Ungarischer Akzent közel félmilliárd forintból gazdálkodott (ld. keretes írásunkat). Mennyi ehhez képest az amerikai magyar évad költségvetése?

- Nagyobb, de a New York-i évad egy kicsit más is, mint az Ungarischer Akzent. A mi referenciánk inkább a londoni évad, mi ugyanannyi pénzből csináljuk, mint ők 2004-ben. 700 millió Ft-ot költünk el, ami sok, de amikor már ott vagyunk, nagyon kevés. Németországban nagyon meg van ágyazva a magyar kultúrának, ott már van valami, amire rá lehet építeni egy ilyen kulturális intézményt. Amerikában ennél kevesebb referencia adott, ott most kell megépíteni ezt az alapot. Londonban sem volt.

- Ha nem lenne szoros büdzsé, nem lenne felső határ, akkor mi lenne még az a dolog, amit feltétlenül megcsinált volna? Volt-e valami, amiről letett, mert túl nagy falatnak bizonyult?

- Akartam egy nagyon nagy divatbemutatót, de nem lehetett megcsinálni, mert sok pénz kellett volna hozzá. Nagyon szerettem volna még egy Vajda Lajos-kiállítást New Yorkban, a Metropolitanban. Ez nem ment át... Olyan magyar ikon, aki nekünk fontos, de annyi mindent kellett volna alátenni, hogy nem vállalta be senki a városban. Végül Washingtonban fogjuk megrendezni a kiállítást, a Katzen Art Centerben. A Tűz és tűz című produkciót is tető alá hozzuk végül, ami szintén egy saját produkció. Eredetileg máshova terveztem, de az összeomlott. A Harlem csúcsszínházába, az Apolló Színházba akartuk vinni, de végül lemondták.

- Az évad kurátoraként ön találta ki a programokat, és állította össze a fesztivált a New York-iak számára. Milyen kép él önben róluk és a városról?

- Mostanában újra nagyon megszerettem New Yorkot, de tavaly ilyenkor még nagyon utáltam.

- Miért?

- Ömlött a pénz az elmúlt években New Yorkba, és ettől nagyon megváltozott a város. Egy fennhéjázó, bolondul gazdag, ellenszenves várossá változott az elmúlt évek során. A pénzt döntötték mindenhonnan építkezésekbe, kultúrába, ruhákra, lakásbelsőkre. Iszonyatos bolondéria volt, és ezt még most is érezzük például a lakásárakban. Mi is a piacról béreljük a lakásainkat, és ha forintra lefordítod, mennyiért, elsírod magad. Olyan vágyakozás él a világban New York iránt, hogy a város bármit megtehet. Azok a szállodai szobák, amiket háromszáz dollárért kibérlünk, azok egy C kategóriás budapesti szállónak felelnek meg. Furcsa őrülete ez a városnak, és ez nem is változik a válsággal sem. De például az már látszik, hogy a művészet pozíciója az elmúlt fél évben megváltozott.

- Hogyan?

- Az utóbbi években tényleg csak azt láttam, hogy óriási múzeumok szupersztárokat állítottak ki mérhetetlen pénzekért. És most látom, hogy lohadnak le ezek a kiállítások, helyettük pedig kezd az experimentális terep felerősödni, és ez nagyon jót fog tenni a művészeti szcénának. Épp azt mondtam a barátaimnak: ezt lehet szeretni ebben a városban, hogy nagyon gyorsan adaptálódik a helyzetekhez. Az elmúlt hónapok alatt egy másik New York ugrott elő. Elkezdtek arról újságcikkek születni, hogy lehet takarékosan élni, hol lehet sokkal olcsóbban ruhákat venni, és legyél büszke arra, hogy ügyes vagy, és túléled a válságot.

- Ez hogyan hat a magyar évadra?

- A költségvetésre sehogy, hiszen az adott. Viszont egy új közegbe fut bele a fesztivál, és én ennek nagyon örülök. Politikailag is más már a közeg. Egy éjszaka alatt egy lefelé csúszó, szomorú országból egy irdatlan kíváncsi és pulzáló ország lett, ami nagyon megváltoztatja a körülményeket. Teljes őrület van most, borzongó kíváncsiság él az emberekben. Mindenki fel van készülve, hogy nagyon nehéz lesz, de végre van esélye annak, hogy valami megváltozzon. Már most jobb. És büszkék az országukra, arra, hogy ezt megcsinálták. Mi a beiktatás után három nappal indítjuk a fesztivált. (A nagyközönség számára január 24-án, Barack Obama beiktatása után négy nappal kezdődik az évad, de az előtte való estén zártkörű megnyitó indítja már a fesztivált - a szerk.)