1904 St. Louis - döntő amerikai fölény

Az 1904-es St. Louis-i játékok gyakorlatilag a rendező amerikaiak háziversenyévé degradálódtak. Az olimpia rendezését Chicago kapta meg, ám fél évvel a játékok kezdete előtt Theodore Roosevelt elnök "kérésére" kénytelen volt visszalépni a soros világkiállítást rendező St. Louis javára. S a világkiállítás megint káosszal járt. A NOB későn ébredt rá, hogy az olimpia ismét másodrendű dologgá minősült: szigorúan az üzleti jelleg dominált, ám a rendezvény teljes érdektelenségbe fulladt.

1881. június 18-án, Magasfaluban született Halmay Zoltán, a századelő egyik legkiválóbb úszója. A MUE, majd az MTK versenyzője három olimpián (1900, 1904, 1908) hét érmet nyert, köztük St. Louisban két aranyérmet (50 yard gyors, 28.0; 100 yard gyors, 1:02.8). Sőt, ha beleszámítanánk az 1906-os, nem hivatalos athéni játékokon elért aranyérmét (4x250 m gyorsváltó, 16:52.4), akkor ez a szám nyolc éremre és három aranyra változhatna.

Az amerikai olimpián ötven yardon kétszer kellett nyernie, hogy végre győztesnek hirdessék ki, a fináléban ugyanis hiába győzte le a hazaiak kitűnőséét, Learyt, az amerikai célbíró csak második helyre tette. Így Halmay a megismételt finálét is kénytelen volt megnyerni.

Már az 1900-as párizsi játékokon is megmutatta tehetségét, 200 és 4000 méteres gyorsúszásban is ezüst, 1000 m gyorson pedig bronzérmet nyert, majd nyolc évvel később a 4x200 m gyorsváltó tagjaként végzett a második helyen. A 14-szeres magyar bajnok (akit a szlovákok is saját versenyzőjüknek tekintenek, mivel szülőfaluja Pozsony vármegyéhez tartozott, ő maga Imrich Zoltán Halmaj néven megtalálható a Szlovák Olimpiai Bizottság honlapján is) ezt akkora kudarcként értékelte, hogy két évvel később, Magdeburgban egy német-magyar úszómérkőzésen állt utoljára rajthoz.

A sokoldalú sportember az úszás mellett más sportágakban is remekelt: 5000 méteres gyorskorcsolyázásban magyar bajnok lett, de kiválóan evezett is. 1956. május 20-án, 75 éves korában hunyt el Budapesten.