Kemény-jelenetek a pólódöntőben

2008. augusztus 24., Peking, Magyarország - Egyesült Államok pólódöntő. Kemény Dénes - fél tucat játékosával karöltve - zsinórban harmadszor nyerhet aranyérmet. De mit csinál a világ legjobb edzője a legnagyobb sportesemény legfontosabb meccsén? Őt figyeltük a Jingtung uszodában, ő nyilatkozott a győztes finálé után.

A csapat kapitánya és rangidőse, Benedek Tibor harmadszor tapasztalhatta meg, milyen érzés olimpiát nyerni.

A balkezes zseni az egész tornán nem nyilatkozott a sajtónak, mint mondta, 2000 óta ez a kabalája, nos, a szótlanság bejött, így a díjátadó után mégis kötélnek állt. "Utólag lehet, sokan azt mondják majd, hogy simán nyertünk a döntőben, de ebben a látszólag könnyű diadalban ott van négy év megfeszített munkája, edzések, meccsek, kudarcok, sérülések. Az volt a feladatom, hogy a csapat jól működjön, és ez annyira sikerült, hogy a vízben nem látszott, ki az öreg és ki a fiatal. Mindenki hozzá tudta tenni azt a pluszt, ami éppen kellett, nem volt olyan, hogy valaki egyedül nyerje meg a meccset 6-7 dobott góllal, hanem megoszlottak a terhek. Szerettem volna, ha a fiatalok is átérzik, milyen az olimpia, és örülök, hogy sikerült nekik is átélni ugyanazt, amit átéltünk 2000-ben és négy éve."

Az [origo] kérdésére Benedek azt mondta, ezentúl már csak klubcsapatában láthatjuk majd, a válogatottban ez volt a búcsúfellépése, hiába, elköszönni is tudni kell. Az ötödik olimpiáján részt vett Benedek azt is elárulta, milyen jellemfejlődésen ment keresztül az 1992-es, barcelonai bemutatkozás óta. "Egy sportolónál az egyéni hiúság nagyon fontos, és az a jó, ha megtalálja azt a középutat, amikor ez a hiúság nem megy a játéka rovására. Ha az ember nem érzi magát világmegváltónak, akkor könnyebben alárendeli magát a csapatérdeknek."

Az amerikai csapat edzője, Terry Schroeder korában kétszer is barátkozhatott az ezüstéremmel az olimpián, 1984-ben és 88-ban is tagja volt a második helyen végző amerikai pólócsapatnak. Schroeder ezúttal sem tudta begyűjteni a legfényesebb medált, igaz, fiaitól az is nem várt eredmény, hogy a döntőig masíroztak. Az amerikaiak mestere nem is tűnt túl csalódottnak, a sajtótájékoztató után az [origo] kérdéseire is készségesen válaszolt.

- Hogyan értékelné a mérkőzést? Mire számított előzetesen?
- Jól játszottunk, de a magyarok megmutatták, nem véletlenül számítanak az elsőszámú vízilabda-hatalomnak. Jól és erősen lőttek, de egy ideig így is fej fej mellett haladtunk velük, a második félidőben azonban már nem tudtunk mit kezdeni a remek védekezésükkel. A kapuscserére azért szántam el magam, mert hat gólt kaptunk az első negyedben, bíztam benne, hogy valami változik ha Brooks beszáll, de nem jött be a húzás. Büszke vagyok a csapatomra, senki nem várta, hogy idáig eljussunk, a magyarok a legjobbak a világon, dicsőség mögöttük másodiknak lenni.

- Mitől fejlődött ennyi a csapat?
- Sokat számított az előző edzők, Ratko Rudic és Guy Baker munkája, valamint az, hogy összejött egy remek társaság, amely olyan, mint egy család. A játékosok egy része Európában játszik, rendelkeznek a megfelelő tudással és rutinnal, amit ezúttal a válogatott színeiben tudtak kiválóan kamatoztatni.

- Mire lehetnek képesek egy ilyen olimpiai ezüst után, ami nyilván nagy lökést ad a csapatnak?
- A következő kihívás a római világbajnokság, remélem, a csapat nagy része együtt marad, és akkor ismét van esély egy sikeres szereplésre.

- Itt Pekingben a vízilabda-döntő ütközött a kosárdöntővel, amelyben Kobe Bryanték a világbajnok spanyolokkal találkoztak. El tudja képzelni, hogy négy év múlva, hasonló szituációban, vagyis, mindkét csapat döntőbe jutása esetén többen kapcsolnak majd a vízilabdára?
- Nem valószínű, hogy ilyen előfordul majd, a kosárlabdát imádják otthon, mi pedig annak is örülünk, ha pár ezer ember odafigyel ránk.