Negyven felett is van élet a sportvilágban

Csapatkapitányként 63 percet játszott a Barcelona elleni Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágóján Alessandro Costacurta. Az AC Milan védője azonban nem csak emiatt került összeállításunk középpontjába, az olaszok rutinos védője ugyanis 40. születésnapja után két nappal vállalta a csatát. Ez adta az ötletet, nézzünk körül a sport világában, s találjunk még példát arra, hogy negyven felett is lehet csúcsteljesítményt elérni. Választásunk így esett a tenisz nagyasszonyára, Martina Navratilovára, a 44 évesen még a torinói olimpián szereplő jégkorongozóra, Chris Cheliosra, s Szlovénia jamaicai születésű sprinterére, Merlene Otteyra.

A 90/91-es évad a Sampdoria éve volt Itáliában (hősünk 25 meccsen viaskodott a csatárokkal), az olasz kupában a Roma elleni elődöntő jelentette a végállomást (3 fellépés), de a nemzetközi porondon megint aratott a Milan, az Európai Szuperkupában a Sampdoria, a Világkupa-döntőben a paraguayi Olimpia Asunción hódolt be, igaz, a BEK-ben nem sikerült nagyot alkotni, a negyeddöntőben az Olympique Marseille ellen vesztésre állt a csapat, amikor kialudtak a reflektorok a Velodrome-stadionban, és mivel a Milan nem volt hajlandó kijönni az öltözőből, így a párharcot elvesztette, és az UEFA még egy évre száműzte a klubot a nemzetközi kupákból. Berlusconi elnök finomabb módszert alkalmazott, mint az európai szövetség, de az idény végén elköszönt Arrigo Sacchitól, a kopasz mestert Fabio Capello követte.

Don Fabio is megbízott Costacurtában, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a piros-feketék veretlenül nyerték meg a campionatót, és Alessandro barátunkra a válogatottnál is felfigyeltek, a squadra azzurrában az 1991 novemberében lejátszott norvégok elleni 1-1 alkalmával debütált. Az eltiltás miatt eggyel kevesebb fronton kellett helytállnia a Milannak, és bár az olasz kupában a gárda az elődöntőben elvérzett a Juventus ellen, a bajnokságban alaposan visszavágott a Zebráknak, akiket nyolc ponttal megelőzve lett tizenkettedszer olasz bajnok.

A 92/93-as idény a Parma elleni olasz Szuperkupa-diadallal indult, és a klub történetének 13. scudettójával zárult (Costacurta 31 meccsen szerepelt), a kettő között pedig a Bajnokok Ligájára keresztelt BEK-ben a döntőig jutott Capello brigádja (10-szer húzta magára a mezt az elitligában hősünk), de a müncheni csatát a Marseille nyerte 1-0-ra, pedig az azt megelőző hat csoportmeccsen 11-1 volt a csapat gólaránya, köszönhetően a Rossi, Tassotti, Costacurta, Baresi, Maldini hátsó alakzatnak, és a csatársor hatékonyságának.

A 93/94-es idényben folytatódott a sikersorozat, bár a Marseille eltiltása miatt beugróként elvesztették a Sao Paulo elleni Világkupa-döntőt a piros-feketék, de az olasz Szuperkupát ismét elhódították (1-0 a Torino ellen), a bajnokságban is az élen zártak, ráadásul a Tassottit szép lassan kiszorító Panuccival átalakított védelem remekül állt a lábán, mindössze 15 gólt kapott a campionatóban, Costacurta harmincszor lépett pályára.

A BL-ben csodálatosan szerepelt a csapat, az elődöntőben még úgy is 3-0-ra verte a Monacót, hogy Costacurta kiállítása miatt a 40. perctől emberhátrányban játszott, de az athéni döntőben előzetesen a Barcelonát tartották esélyesebbnek, mivel a védelem két vezére, hősünk és Baresi is csak a lelátóról figyelhette a társakat. Capello azonban Filippo Gallit előhúzta a tarsolyból, Maldinit bevitte mellé középre, Tassottit és Panuccit tette a két szélre, és az alkalmi védelem kikapcsolta a Barca életveszélyes támadósorát, miközben a másik oldalon Massaro és Savicevic ízekre szedte a katalánokat, 4-0 lett a vége, és ezzel ötödször ült fel Európa trónjára a Milan. 94-ben a válogatottra is nagy feladatok vártak, és a világbajnokságon a döntőig minden meccset végigjátszott Costacurta, a brazilok elleni fináléban azonban eltiltás miatt nem léphetett pályára, igaz a védelem megúszta kapott gól nélkül, de ez is kevés volt az üdvösséghez.

A vébé utáni év sem volt üresjárat az Ördögök számára, akik a szokásosnak mondható módon hazavitték az olasz és az Európai Szuperkupát (a Sampdoria és az Arsenal volt az ellenfél), a BL-ben az Ajax akadályozta meg a címvédést, a Világkupában a Vélez Sarsfield fricskázta meg a taljánokat, a bajnokságban pedig ezúttal gyengébben ment Capellóéknak, a negyedik helyre sikerült odaérni, Costacurta mindent egybevetve 40 tétmeccset játszott a Milannal ebben a szezonban.

95/96-ban következett Costacurta ötödik, a Milan történetének tizenötödik bajnoki címe, Capello pedig az idény végén továbbállt, és a Real Madridnál próbált szerencsét. 96 nyarán az angliai Európa-bajnokságon három mérkőzés jutott az olaszoknak és Costacurtának, a válogatott ugyanis nem jutott tovább a csoportjából. A kosárlabda imádata miatt Billynek becézett klasszist (a becenév onnan ered, hogy Costacurta folyton a milánói kosárcsapat mezében mászkált, amin a Billy felirat az egyik szponzort jelölte) megviselhette az Eb-kudarc, mert ősszel elég gyenge formában játszott, igaz, ehhez hozzájárult, hogy Baresi sérülése miatt megbomlott a megszokott védelem, ráadásul a játékosok nehezen találták az összhangot az új trénerrel, az uruguayi Oscar Washington Tabarezzel.

A Serie A-ban 11 forduló után a 9. volt a csapat, amely a kupából kiesett és a BL-ben is nehéz helyzetben volt, így Berlusconi lépett, elküldte a dél-amerikait, és Arrigo Sacchit hívta a kispadra. Ő sem tudta azonban megmenteni a Milant a BL-búcsútól, sőt a bajnokságban is pocsékul szerepeltek a lombardok, a 11. hely 1982 óta nem látott mélypontnak számított, ráadásul az idény végén Baresi bejelentette visszavonulását. Játékosok jöttek-mentek, Sacchi sem maradt sokáig, helyette Capello irányította az együttest, de ekkor sem sok babér termett a csapatnak, amely a 10. lett a bajnokságban, Billy mellett ekkoriban többnyire Ziege, Desailly és Maldini alkotta a védelmet. A kupában úgy tűnt sikerrel jár a csapat, de a döntőben a Lazio 3-2-es összesítéssel jobbnak bizonyult, és a kudarc miatt Capellónak mennie kellett.