Vita az edzővel: Janicsnak bejött, Husztinak nem

A hagyományos sportok bármelyikénél nagy szerepe van az edző-tanítvány kapcsolatnak. Amennyiben konfliktus áll fenn, a vezetők mindig megpróbálnak segíteni, aztán az esetek túlnyomó részében a szakembernek lesz igaza. Az utóbbi hetekben, hónapokban két ilyen esettől is hangos volt a magyar sajtó, végső megoldás azonban egyelőre nem született se Janics Natasa, se Huszti Szabolcs esetében.

A Magyar Edzők Társasága megbízásából 2006-ban dr. Cserháti László készítette el az edzők erkölcsi kódexének tervezetét.

Ebből kiderül, hogy az edző
- elsősorban pedagógus, aki példát mutat, aki fáklyavivő;

- aki, ha kell, támogat, aki felismeri tanítványa gondjait, erős és gyenge oldalait, és így segítőtársa, ha kell, bíráló társa tanítványának;

- aki felkészült kell hogy legyen sportszakmai ismereteken túl élettani, anatómiai, pedagógiai, de pszichológiai tudományokból is, hiszen az együttműködés tanítványával széles körű ismereteket igényel.

Az edző és a sportoló kapcsolatának erkölcsi normáiról a következőket írja:

1. Az edző kapcsolata a sportolóval elsősorban a tudás birtokában levő pedagógus és a tőle tanuló tanítvány viszonya. Ez érthetően a két szint közötti különbség, viszony kialakítását jelenti, a fegyelemre, pozitív ösztönzésre, erkölcsi erősödésre, belső késztetésre épít.

2. Az edző az etikai, erkölcsi kérdések tekintetében a sportolói közösség vezető testületével közösen lép fel. A megítélés alapja mindig az egyén személyiségének, méltóságának tisztelete, az igazságosság, a becsületesség, az egészség értékének mindenekelőttisége.

3. Az edző a sportolói munka értékelése során higgadtan, felelősséggel, tapintattal de őszintén értékel, figyelembe véve a sportoló képességeit, hozzáállását, a sportolás objektív és szubjektív körülményeit.

4. Az edző nevelő munkája során ültesse el a sportolóban: az edzés a sportolás iskolája, a verseny a sportolás próbája. Ez azért fontos, hogy a versenyre felkészítés során a sportoló mentálisan se érezzen különbséget a két próbatétel között.

5. Az edző mindig a sportolói közösség érdekeit kell figyelembe vegye, akkor még inkább, ha a sportolást, a közösségi tevékenységet, esetleg egészséget károsító a sportoló magatartása.

6. Az edző fegyelmezést (büntetést) akkor alkalmaz, amikor a szakmai, pedagógiai szempontok ezt igazolják leghelyesebbnek. A fegyelmezés légköre is őszinte, támogató, határozott legyen, de lelki és fizikai erőszaktól és negatív érzelmektől mentes. Döntéseit tapintattal, indoklással hozza nyilvánosságra.

7. Az edző a sportolót súlyos vétség esetén se alázza meg, a vétség elbírálása erőszakmentes és a megoldásra, pozitív irányú változásra előremutató legyen. Ilyenkor is az őszinte, nyílt, támogató magatartás a célravezető.

8. Az edző intim - az általánosan elfogadott, bizalomra épülő pedagógus-tanítvány viszonyt túllépő - kapcsolatot nem létesít a sportolóval.

9. Az edző az oktatás során kerülje sportolóval a testi érintkezést, ezáltal is visszaszorítva a szexuális zaklatás vádjának legkisebb csíráját is. Kivételt képeznek azok a sportágak, oktatói helyzetek, amelyeknél elkerülhetetlen a példamutatásnál, segítségnyújtásnál (pl. torna, íjászat stb.) az érintkezés.

10. Az edző munkájáért a sportolótól anyagiakat nem vár és nem fogad el.

11. Az edző a sportolói eredmények értékelésekor, a jutalmazáskor is elfogulatlanul kell meghozza döntéseit, azokat a nyilvánosság elé tárni az indoklással együtt.

12. Az edző, ha családtagja is abban a sportolói közösségben sportol, ahol a tevékenységét folytatja, a többi sportolóval azonos bánásmódban részesíti, jogtalan előnyökhöz nem juttatja.