Társoldalunk:

Régen azt hittem, elpusztíthatatlan vagyok

2015.01.23. 15:18

Molnár Péter 17 évesen 55 kiló volt, és Szúnyognak becézték. Tizennégy évvel később, tavaly decemberben 95 kilósan pályafutása harmadik abszolút világbajnoki címét szerezte, azaz ő lett Mr. Universe. A világ egyik legjobb amatőr testépítője négy éve egy verseny közben annyira kiszáradt, hogy életveszélybe került, de állítja, azóta arra törekszik, hogy hosszú élete legyen. Kínában életnagyságú viaszszobor készül róla, itthon viszont sokan bírálták. Az Origónak nyilatkozva azoknak is üzent, akik szerint egy testépítő biztosan tiltott szerekhez nyúl.

Amikor elkezdtél edzőterembe járni, tényleg Szúnyog volt a beceneved?

Tizenhét évesen még csak 55 kiló voltam, és ezen változtatni szerettem volna, hogy kicsit jobb legyen a felépítésem. Akkor még keményvonalas edzőtermek voltak – alig volt belőlük egy-kettő, ehhez képest most 38 van csak a XIII. kerületben -, megvolt mindegyiknek a hierarchiája. Sokan nehezen viselték, ahogyan az újakkal viselkedtek a régi harcosok, de nekem ezzel nem volt gondom, elfogadtam, ha olyan kritizált, aki valamivel már beljebb volt, mint én. És valóban, akkor mindenki Szúnyognak hívott.

Gyakran belefut a saját képeibeFotó: Bielik István - Origo

Még több fotóért kattintson a képre!

Axel Bauer, a testépítő-világszövetség, a WBPF alelnöke, egyben európai elnöke a szervezet indiai világbajnokságán azt mondta, hogy az utóbbi évtizedek egyik legszerencsésebb genetikájú testépítője vagy. Mikor szembesültél ezzel?

Nem értettem ehhez a sporthoz, így nem tudtam erről. Egyszer egy edzőteremben látott egy rendőr srác, aki nagyon jóban volt az edzőkkel, és megkérdezte őket, hogy miért nem foglalkoznak velem külön, hiszen nagyon tehetséges vagyok. A vezetőedző behívott az irodájába, a kérésére levettem a pólómat, megforgatott, és közölte, hogy lehetnék versenyző, már ha vannak ilyen ambícióim.

Jó volt ezt hallani?

Azt hittem, viccelnek. Mondtam, hogy láttam már testépítő-magazinokat, de azokban egészen másképp néznek ki a férfiak. Kértem őket, hogy ne szívassák már az edzőterem legkisebb tagját. De ők nem tágítottak, elmagyarázták, hogy jók az izomtapadásaim, jók az izomformáim, keskeny a derekam, széles a vállam, ami egy jó alap, építeni lehet rá. Ekkor lehettem 62 kiló. Innentől ingyen használhattam az edzőtermet, néha kaptam táplálékkiegészítőt, ez nekem nagy segítség volt akkor, cserébe viszont versenyeznem kellett.

Ezek után milyen gyorsan gyarapodott a súlyod? Indiában a 95-100 kilósok között indultál.

Nem úgy gondolkoztam akkor, mint a fiatalság nagy része most. Próbáltam úgy fejlődni, hogy a testem – az ízületek, a szervek, az izmok - képes legyen asszimilálódni a változáshoz. Nagyon odafigyeltem arra, hogy semmilyen kárt ne szenvedjek, miközben haladok a céljaim felé. Emiatt néha nem úgy sikerült egy-egy szezonom, ahogyan szerettem volna, de hosszú távra terveztem.

Ilyen formában lett a bajnokok bajnokaForrás:WBPF.hu

Ha jól tudom, egy 32 éves testépítő nagyjából a karrierje felénél tart. Mi az, amit még el szeretnél érni?

Döntő fontosságú az egészségi állapotom, mert nem mindegy, meddig engedi a testem a sportot. Hiába tűznék ki egy dátumot, hogy eddig vagy addig versenyzem, úgyis a szervezetem mondja majd ki a döntő szót. Imádom ezt a sportot, de 35 évesen szeretnék családot alapítani, viszont a testépítéssel utána is szeretnék foglalkozni, és versenyeken is szeretnék indulni. Ezt a sportot akár hatvanévesen is lehet űzni, én pedig szeretnék jó formában maradni. De ha azt érzem, hogy ez a családom rovására megy, akkor mindenképp vissza fogok venni.

Ez egy nagyon önző sport, sok időt elvesz, hogy nem vagy otthon, sokat foglalkozol magaddal már csak a táplálkozás miatt is. Az ember kicsit be tud gubózni, amikor versenyidőszak van, és ilyenkor kevesebbet foglalkozik azokkal, akik közel állnak hozzá, pedig ez sohasem egészséges.

Ingerlékeny vagy a versenyek előtt?

A párom és én is jól viseljük a diétát, pedig ilyenkor sokan őrjöngenek. De engem arra tanítottak, hogy soha ne sajnáld magad, mert az önsajnálattól lehet a legjobban szenvedni. Van, aki már egy hét diéta után szenved, és hirtelen olyan dolgokat tesz, amiket később esetleg megbán. Belőlem amúgy is hiányzik az agresszió.

Az indiai vb-n bemutatott gyakorlat:

A decemberi vb előtt és után is Kínában versenyeztél. Hogyan sikerült oda betörnöd? Úgy hallottam, ez nem könnyű.

Az amatőr világban talán az adottságaim miatt az egyik legismertebb versenyző vagyok, és egy alkalommal egy japán testépítőnek felajánlották, hogy magával vihet három vendégfellépőt egy kínai rendezvényre. A fickót nem vettem komolyan, a közösségi oldalon küldött üzeneteire sem válaszoltam, de végül a hazai szövetségünk vezetője révén elég biztosítékot láttam arra, hogy belevágjak. A másik két versenyző miattam nem jött el, mert azt mondták, ilyen rövid idő alatt nem tudnak felkészülni ellenem.

Az utolsó forintjaimból megvettem a repülőjegyet, a bankkártyámon volt némi pénz, de nem aktiváltam, így nem tudtam, mi lesz. Végül a szervezők minden költségemet állták, egy nagyon színvonalas versenyen vehettem részt, és a győzelmemmel én lettem Mr. Kína 2013-ban. Egy évre rá újra meghívtak, a tervek szerint négy versenyen indulhattam volna, de az utolsó pillanatban lemondták, mondván, velem túl magas lenne a színvonal, és a helyi versenyzők esélytelenek lennének ellenem.

Ezzel valószínűleg a saját versenyzőiket szerették volna lehetőséghez juttatni, bár én nem értettem, hogy miért kell tíz embernek ezért hazamennie, hiszen ha én nem vagyok ott, akkor is csak egy testépítő győzhet. Igen, csakhogy nélkülem egymással szoros versenyt tudnak vívni – hangzott a válasz. Két versenyen azért mégis indulhattam.

Így néz ki a versenyidőszakon kívülFotó: Bielik István - Origo

Milyen volt a kínai kaland?

Nagyon szép emlékeim vannak, idén is vissza fogok térni. Limuzinban hoznak-visznek, a legjobb éttermekben látnak vendégül, rendkívüli megtiszteltetésben részesítenek. Az edzőtermekben felpezsdül az élet, amikor ott vagyok, úgy fogadnak, mint egy hollywoodi sztárt. Azt vettem észre, hogy a világban nagyon sok helyen elismerik, ha sikeres vagy valamiben, de az ázsiai vendégszeretet a legközvetlenebb.

És Magyarországon?

Itthon ez nem annyira jellemző. Sok helyen vélhetően azért is tudják értékelni a másik sikerét, mert az emberek elégedettek azzal, amijük van, és ahol tartanak, így együtt tudnak örülni a másik sikerének. Ez Magyarországon – persze lehet, hogy nem csak nálunk – kevésbé jellemző, nem tudom, miért. Itt szerintem gyakoribb, hogy ha az emberek bármilyen sikerről hallanak, negatívan reagálnak rá.

Kínában, miután Mr. Kína lettem, lefényképeztek egy háromdimenziós géppel, és hamarosan egy életnagyságú viaszszobrot fognak rólam kiállítani egy galériában. De most üzenték, hogy Iránban – ahol a 80 millió lakos tíz százaléka, azaz 7-8 millió a férfi testépítő – is megjelenek majd egy kiállításon. Ott a gyerekek is húzódzkodnak a játszótéren, nem csak csúszdáznak.

Schwarzenegger szerint rossz az irány
A legtöbb testépítő példaképe Arnold Schwarzenegger, akinek a profi versenyeit megnyerni talán a lehető legnagyobb elismerés. De mit gondol a sportág jelenéről és jövőjéről az ausztriai származású filmsztár, egyúttal Kalifornia exkormányzója? "A testépítést ma már 189 országban űzik, mégis, úgy gondolom, a profi body building rossz irányba tart. Kezdi elveszíteni azt a jellegét, amikor Reg Parkra vagy Steve Reevesre azt mondták a nézők, hogy esztétikusan kellemes a megjelenése. Megpróbálok lépéseket tenni, hogy a színpadi pózokra több pontot lehessen adni" - idézte Schwarzeneggert a Generationiron.com.
 
Sebestyén Péter, a WBPF magyarországi elnöke sok tekintetben egyetért Schwarzeneggerrel, Arnoldhoz hasonlóan ő is Flex Wheelert tartja minden idők legtökéletesebb arányú és szimmetriájú versenyzőjének. "A kilencvenes évek végétől a bírók az óriási izomtömeget részesítették előnyben, és ez nem tett jót a sportágnak" - mondta az elnök a profi testépítőkről. "Molnár Péter pályafutása minta lehet az új nemzedék számára, mert Péter nagyon jól néz ki, vékony a dereka, kitűnők az arányai, és nagyszerűen pózol. Nagyon örülünk neki, hogy négy éven keresztül sem adta fel, és végre megszerezte a szövetségünk abszolút világbajnoki címét! Nagyon megérdemelte."

Indiában a saját szememmel láttam, hogy még a mosdóban is közös képet kértek tőled. Kínában is hasonló a helyzet?

Egy verseny után jöttem rá, hogy Kínában tényleg ismernek. Egy gyorsétteremben odajöttek néhányan fotózkodni. Arra gondoltam, biztos azért tűntem fel nekik, mert európai vagyok, de ekkor hátba veregettek, és azt mondták, te nem is tudod, hogy itt milyen népszerű vagy. Többször a nevemen szólítottak addig ismeretlen emberek, ez nagyon jó érzés volt.

Hogyan lehet együtt élni azzal, hogy amiért Ázsiában odavannak, azt itthon nem igazán ismerik el?

Ugyanazt a dolgot más szemszögből nézik. Engem a negatív kritikák egyáltalán nem zavarnak, mert nagyjából el tudom helyezni magam, és tudom, hogy mit csinálok, próbálok olyan tempóban haladni, hogy hosszú életem legyen. Utóbbit azért emelem ki, mert olyan kritikák is értek, hogy biztos azt sem tudom, mit csinálok magammal. Pedig igenis tudom, és biztos, hogy nem én hozom meg a legnagyobb áldozatot. Sőt sokkal kevesebb áldozatot kell hoznom másoknál.

Ahogyan Olaszországban hallottam, ha egy Ferrariban ülsz, akkor nem kell padlógázzal menned, anélkül is te vagy a leggyorsabb, és ezt tudod is. Nem kell magad annyira károsítani, ha tudod, hogy tervezetten, de komótosan is célhoz érsz. Egy feltörekvő versenyző, aki nagyon akar bizonyítani, esetenként nagyobb áldozatot hoz, mert kevésbé ismeri a saját testét, kevésbé ismeri a határait.

Pedig egyszer te is a tűzzel játszottál.

Fiatalabb koromban, 2011-ben én is azt hittem, hogy elpusztíthatatlan vagyok. Három versenyem volt nyolc napon belül, úgy, hogy 24 órát utaznom is kellett a Malajzia-Szingapúr-Magyarország útvonalon. A harmadik volt a bajnokok éjszakája nevű verseny, amelyet a szponzorom szervezett, ezért mindenképp részt akartam rajta venni, pedig már eleve egy Ázsiában összeszedett bélfertőzéssel érkeztem.

Elég komoly, dehidratált állapotba kerültem, utána hetekig nem tudtam kiheverni. Saját felelősségre maradtam, mert a saját kategóriám után az abszolút bajnoki címet is el akartam hódítani. 92 kiló volt a versenysúlyom, ekkor 88 voltam, de közben hánytam és hasmenésem volt. Ekkor szinte már kívülről láttam magam, totálisan kimerültem.

Molnár Péter Indiában jobban izgult a barátnője eredményhirdetésén. Lengyel Vivien végül szintén aranyérmes lett a fitmodel kategóriábanFotó: Bielik István - Origo

Mire gondoltál utána?

Kicsit meginogtam, úgy éreztem, nem ér ennyit az egész. Úgy döntöttem, folytatom, de kevesebb kockázatot fogok vállalni.

Sokan úgy gondolják, hogy aki testépítő, az tiltott szerekhez is nyúl. Mit mondasz erre?

Ha a doppingesetek számát sportáganként összevetjük, a testépítés, amelyet szeretnek megbélyegezni, igencsak hátul kullog a sorban. Az edzőtermekben széttárt karokkal közlekedő strandbajnokok miatt akasztanak sztereotípiákat a versenysportra. Persze mindenkinek, bármelyik sportban adott a lehetőség, hogy hozzányúljon valamilyen segítséghez, és ez a saját döntése. Sokan úgy kezdenek hozzá, hogy van egy elképzelésük arról, mit szeretnének elérni, de nem érdekli őket a következmény. Szerintem senki sem ülne be egy Forma-1-es autóba úgy, hogy nem tudja vezetni, akkor meg miért csinálják ezt a testükkel? Miért nyúlnak olyan dolgokhoz, amiket nem ismernek, nincs meg a biológiai, kémiai, biokémiai tudásuk ahhoz, hogy tudják, milyen hatást gyakorolhat a testükre, ráadásul a mellékhatásokról sem tudnak semmit? Én sem fogok egy Boeing 747-es pilótafülkéjébe beülni, mert nem gondolom azt, hogy el tudnám vezetni.

Azon még nem gondolkodtál, hogy belekóstolj a profik életébe?

Ez egy lutri. Sokan mondják, hogy lenne helyem a profik között, és rögtön találhatnék komoly szponzort, de így, amatőrként egyelőre biztos pozícióm van. Tudok annyi pénzt keresni, mint sok profi, és úgy érzem, így az egészségem tekintetében sem vállalok akkora kockázatot, mintha elmennék profinak. Oda megyek, ahová akarok, ott versenyzem, ahová meghívnak, és általában nagyobb tiszteletet kapok, mint a profik többsége.

Ráadásul a profiknál csak a top tíz tud kiugróan jó lehetőséghez jutni. Csak profi versenyen indulhatnak, ahol maguk fizetik a saját költségüket, és a top 3-5 nyer díjat, de oda nem osztanak sűrűn új pozíciókat. Belőlem sosem lesz 130 kilós monster, a kis kategóriában pedig nem válnak legendává a versenyzők, és a díjazás, a szponzori ajánlatok is szerényebbek, mint az óriások között. Ha egy olyan szponzor jönne, amelyik azt mondaná, hogy a bevételkiesésemet kompenzálja, talán meglépném, és profinak állnék, de jelen pillanatban nem érzek ilyen motivációt magamban.

Ő lett a Mr. Universe, azaz minden kategória győztese közül is őt választották a legjobbnakForrás: WBPF.hu

Hogyan képzeled el a további életedet, 50-60 évesen is edzőterembe fogsz járni, vagy szivarral a kezedben falod majd a könyveket a kandalló előtt?

Biztos, hogy a testépítésnek valamilyen szinten életem végéig a részese leszek. Szoktunk is ezzel viccelődni a barátaimmal, hogy a teremben majd járókerettel lelökjük a félliteres vizet, hogy a fiatal lányok felvegyék nekünk, és mi közben bevizsgáljuk őket. Persze lehet, hogy másba is belefogok majd, mert úgy teljes az ember élete, ha több dolgot kipróbál. Egyelőre vannak korlátok, például nem mehetek el motorozni, mert egy baleset a karrierem végét is jelenthetné, vagy nem ejtőernyőzhetek, pedig nagyon sok mindent szívesen kipróbálnék.

Ha fiad lenne, javasolnád-e neki, hogy ugyanezt az életpályát kövesse?

Nem örülnék neki, de ha már ezt választaná, elfogadnám, mert nem a szülő feladata, hogy eldöntse, a gyerek milyen irányba haladjon. Hiszen ha nem teljes szívvel csinálna valamit, az nem lenne jó. Viszont ha úgy dönt, hogy tetszik neki ez, akkor az én irányításommal csinálhatná. Az edzőtermekben a fiatalabbak gyakran hitelt adnak a náluk felkészültebbnek hitt laikusok véleményének – én erre oda tudnék figyelni.

Miért nem örülnél annak, ha a testépítést választaná?

Amikor benne vagy valamiben, látod a pozitív és a negatív oldalát egyaránt, és én azt is látom, hogy miből maradok ki. Nem jártam el szórakozni, nem voltam az a nagy csajozós annak idején, és az iskolát is félvállról vettem, mert más volt a fontos. Az enyém is egy járható út, de sokszor úgy éreztem, hogy az kellene, ami nincs. Úgy látom, élhetőbb élet lenne, ha elmennék plasztikai sebésznek vagy ügyvédnek. Kevesebb kötelezettség, talán boldogabb élet. Persze a testépítést azért is szeretem, mert a sok nehézség után sok minden jólesik: például a diéta után egy finom ebéd. Éppen ezért, ha valami nehézség ér, utána jobban tudom értékelni a pozitív változást. Ha valakinek az élete csak vidámságból áll, akkor talán nem tud örülni annak, ami másnak nagy dolog lenne.

Nagyon szegény családban nőttem fel, az édesanyám egyedül nevelt föl, és a szeretetén kívül mással nem nagyon tudott támogatni, de egy gyereknek ez is bőven elég ahhoz, hogy egészséges gondolkodása legyen. Ugyanakkor gyerekként rossz volt megélni, hogy mások jobb cipőben járnak, autójuk van, könnyű továbbtanulniuk, mert segítenek a szülők – nekem ezek a lehetőségek nem voltak adottak, de szeretném megadni a saját gyerekeimnek.

Olyan tempóban halad, hogy hosszú élete legyenFotó: Bielik István - Origo

A nőkkel milyen a viszonyod? Csak csodálják az izmaidat, vagy közelednek is, netán kritizálnak?

Néha azt írják egy-egy kommentben, hogy nem tetszik nekik, amit látnak, ami azért furcsa, mert nekem is van elképzelésem arról, hogyan kellene kinéznie egy nőnek, és én is tudnék kritizálni, de jobban tisztelem annál a nőket. Egyetértek azzal, amit egyszer hallottam: az a különbség a testépítő és közted, hogy a testépítőt nem érdekli, hogy te nem vagy izmos. Az átlagember szereti kritizálni a testépítőket, akiket viszont ez nem érdekel. Viszont testépítőt elhízott nővel ritkán látni.

Mindenkinek a magánügye, hogy mit szeret a másikban, és mi az, amit szexuálisan vonzónak talál, de valahogy a hétköznapi külsejű embereket kevésbé éri kritika. Sosem értettem, hogy miért nyugszanak meg az emberek attól, ha kritizálnak? Ha egy olyan szép nőt kritizálok, aki után a férfiak 95 százaléka megfordul, attól még nem tudom elhívni randira.

Mit jelentett neked, hogy a pároddal, Lengyel Viviennel együtt lettetek világbajnokok a WBPF indiai világbajnokságán? 

Fontos volt számomra a győzelem, mert ez már a negyedik próbálkozásom volt ennél a szervezetnél, ezért kicsit kezdett lankadni a lelkesedésem. Tavaly Budaörsön, hazai pályán megvertek, úgy, hogy ott volt az egész családom és a baráti köröm – ez fájdalmas élmény volt. Viszont ötször jobban izgulok a Vivi versenyein, mint a sajátomén. A földet nézem az eredményhirdetéskor, az összes izmom görcsben van, és sokkal nagyobb élmény az ő nevét hallani egy verseny végén, mint az enyémet.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK