A vallomásokat alapul véve egészen fiatalok is benne lehettek a csalásban, H. Gábor vallomása szerint többek között az MTK akadémiája biztosította a folyamatos utánpótlást. A bundázás elérhette a válogatott szintet is. Emlékezhetünk Vass Ádámnak a walesiek elleni U20-as meccsen történt kirohanására: a játékos az öltözőben kérdőre vonta két, szerinte gyanúsan futballozó játékostársát, mire kikerült a csapat keretéből.
2008-ban Várhidi Péter U21-es válogatottja 8-0-ra kapott ki Szerbiától, ami az edző állásába került. Már akkor is pedzegette, hogy esetleg manipulálták a mérkőzést, és amikor elindult a nyomozás a bundaügyben, azt nyilatkozta, kártérítést fog követelni, hiszen neki személy szerint komoly károkat okozott a súlyos vereség. Egy évvel a mérkőzés után Pintér Ádám elismerte, hogy megkeresték a mérkőzés előtt, hogy játsszon vereségre, de azt állította, ő elutasította a kérést.
De hogy jutott ide a futball?
A Perumal által elmondottakból látszik, hogy világméretű bűnszövetkezetről beszélünk: a megvásárolt játékosok, bírók, szövetségek mellett saját fogadóirodák is képbe kerültek. Az online sportfogadás térnyerésével és azon belül az élőben leadott fogadások lehetőségével jött el az aranykor a maffia számára.
A bundázás valószínűleg egyidős a versenysporttal, de üzletté csak a totó megjelenésével vált. Korábban azért bundáztak meg meccseket, hogy egy csapat előnyösebb helyzetbe kerüljön (ez a válfaj sem halt ki, az egyik magyarországi ügyben is van olyan szereplő, akit nem fogadási csalással, hanem sima vesztegetéssel vádolnak), és még a sportfogadás kezdetleges formája sem volt elég ahhoz, hogy válságosra forduljon a sportág helyzete. Ehhez az online sportfogadás elterjedésére volt szükség.
A nyolcvanas évek európai totóbotrányai apró csínytevések voltak ahhoz képest, amit a 2000-es évek elejétől kezdve a mérkőzések manipulálására szakosodott bűnszervezetek művelnek. Az Interpolból kivált vezetőkkel végzett FIFA-nyomozás adatai szerint ugyanis a bundázásban mozgó pénzek esetenként meghaladják a legális futballüzletben forgó összegeket.
Ázsiai importbunda
A bundázás gyökere Ázsia, ahol a fogadási szenvedély gyakran legalább olyan erős, mint a sport iránti. Bár a sportfogadás Ázsiában jobbára illegális, a világszerte megjátszott tétek mintegy 70 százalékát itt teszik meg.
A 2000-es évek végén fejlődtek ki az új módszerek. Ekkor a manipulátorok már a lelátón ültek, és két dolog biztosan volt náluk: egy okostelefon és valami rikító színű ruhadarab, általában egy sapka. Előbbivel folyamatosan nyomon követték a fogadási piac kínálatát, utóbbival pedig a beépített játékosoknak üzentek: mondjuk, ha levették, jó volt az eredmény, ha jobbra csapták, kellett még egyet lőni, ha balra, akkor kapni, ha integettek vele, valakinek ki kellett állíttatnia magát, és így tovább.
A FIFA eddig nem sokat tett azon kívül, hogy alkalmazott néhány Interpol-nyomozót. Az első komolyabb védekezési módszert egy online sportfogadó vállalkozás szállította: a BetandWin alapítója, Carsten Koerl két norvég programozóval alkotta meg a Fogadásfigyelő Rendszer alapját képező szoftvert. Ezt eredetileg a bukmékerek oddszainak összesítésére használtak, míg rá nem jöttek, hogy néhány módosítással tökéletesen alkalmas a bundagyanús meccsek kiszúrására is.
Az EWS nevű rendszer azonban csak jelezni tudta, ha valahol vélhetően bundameccs folyik, megelőző hatása nem volt, így a rendszert 2009-ben átdolgozták. Így jött létre az FDS (Fraud Detection System – Csalásfigyelő Rendszer), amellyel már azonosíthatók is lettek a bundázók, és elkezdtek gyűlni a manipulátorokról, gyanús befektetőkről szóló adatok. Többnyire ezek szolgáltatták a bizonyítékokat a jelenleg folyó nemzetközi bundaperek vádemeléseihez.