Társoldalunk:

Dárdai Pál: Nincs hová hazamennem

2009.02.18. 18:40

Dárdai Pál január közepén térdműtéten esett át, rá egy hónappal pedig már a kezdőcsapat tagjaként ünnepelte a Bayern München elleni győztes meccset és a Hertha - pillanatnyi - Bundesliga-elsőségét. Az 56-szoros válogatott középpályás és a német főváros elitklubja között már 12 éve nagy a szerelem, de Dárdai legalább ennyire szereti szülőhelyét, Pécset. "A legjobb lenne a berlini Olimpiai-stadiont kiemelni, és a szakmai stábbal, a játékosokkal, az utánpótlással, a szurkolókkal együtt letenni Pécs egyik szegletére" - mondta ezzel kapcsolatosan a 33 éves játékos, aki Berlinben is nagyon sokat morfondírozik azon, miért lett az egykoron sikeres magyar futballból "egy nagy nulla" és mit lehetne tenni azért, hogy jobb legyen.

- Amikor 20 évesen aláírt a másodosztályú Hertha BSC-hez, gondolta volna, hogy 12 éven át több mint 250 Bundesliga I-es mérkőzésen fog szerepelni s hogy 2009-ben a Bayern München elleni győzelemről, "fenomenális" Dárdai Pálról és a berlini csapat bajnoki aranyesélyeiről faggatják majd?
- 1997-ben a BVSC játékosaként annyiból könnyebb dolgom volt, hogy a fővárosi csapat akkori edzője, Mezey György azt ígérte, ha a Bundesligából keresnek, nem fog keresztbe tenni. Nemcsak a Hertha, hanem a Dortmund is kilátásban volt, ám a berlini vezetők hívtak próbajátékra, miután láttak egy norvég-magyar U21-es válogatott meccsen, amelyen kikaptunk ugyan 4-1-re, de én szereztem a csapat egyetlen gólját. A Hertha akkori pályaedzője egy hétre meghívott a csapathoz, de csak három napig maradtam, megmutatták a német fővárost, majd azt kérdezték, el tudnám-e képzelni a jövőmet a csapat játékosaként. Hogy 12 év után is Hertha-játékos vagyok, abban azért szerencse is van, mert a mai futballisták általában háromévente változtatnak, ha több pénzt kereshetnek máshol, váltanak, ám én a családom nyugalmát mindig fontos tényezőnek tartottam. Sokat változtak a körülmények, így olyan, mintha három együttesben futballoztam volna, mivel mindig volt valami változás a csapat körül: az Olimpiai-stadion és a környék sokat fejlődött, a jelenlegi pedig már a harmadik öltöző, ahová belépek, és az edzéshelyszínek is sokszor megújultak. A Bundesliga nagy álmom volt húszévesen, de akkor annyira nem gondoltam bele, hogy esetleg Berlinben leszek hosszú éveken át, ám panaszra semmi okom, az itteniek szeretnek, én pedig szeretek itt lenni.

- Miért tartják fáradhatatlannak Németországban?
- Mert ha elesem, utána mindig felkelek. Mindig úgy kezdődik a szezon, hogy nem játszom, leírnak, de útközben mindig felkelek, aztán kezdő leszek, és végül én játszom a legtöbbet.

- Van még olyan Hertha-alkalmazott, aki 1997 januárjában is ott volt a csapatnál?
- Christian Fiedler már 1993 óta a csapat kapusa - jelenleg a második számú - , ám ő nyáron visszavonul, mivel elszakadt a keresztszalagja. De marad a csapatnál: kapusedző lesz.

- Önnek viszont többször lett volna rá lehetősége, hogy távozzon, hívta a Bayern, és pletykáltak a Juventusról is 2001-ben. Volt olyan pillanat, amikor váltani szeretett volna, vagy soha nem volt kérdés, hogy maradni fog?
- A Bayern ajánlatát meghallgattam, mert gyerekkori álmom volt, hogy ott szerepeljek. 1999-ben szinte mindegyik Bundesliga-csapat vitt volna, de én csak a müncheni lehetőségen gondolkodtam. Sokáig úgy volt, hogy eligazolok, aztán mégsem mentem, mert a szívemre hallgattam. Pár évvel később, amikor ki-kimaradoztam a Herthából, a Bielefeld, a Köln és több kisebb csapat is érdeklődött, de nem éreztem, hogy jobb lenne Berlinben az, aki a helyemen játszik, ezért ekkor is inkább maradtam.

- Van olyan lakója Berlinnek, aki nem ismeri?
- Biztosan, hiszen egy ötmilliós városban sokan nem foglalkoznak a labdarúgással, viszont tény, hogy itt jobban megismernek, mint Magyarországon. Berlinnek 5-6 nagy újságja van, egy héten kétszer-háromszor írnak minden játékosról, így rólam is, mert a "körforgás" miatt ismét rám kerül a sor. Az első pár évben gyűjtöttem a rólam megjelent cikkeket, arra gondoltam, szép album lesz belőle, de most már csak elolvasom az újságot, nem tartom meg őket. Egy-két album gyorsan összegyűlt, a gyerekeim szívesen lapozgatják őket.

- Hogy érzi, mikor volt a legjobb futballista?
- Amikor a Bayern érdeklődött 1999-ben, akkor voltam a csúcson, ám csak a pénz és a presztízs szólt a váltás mellett, no és az, hogy párszor német bajnok lettem volna. Ha idén összejön a BL-szereplés a Herthával, akkor azt mondom: nem bántam meg, hogy nem mentem el Münchenbe. Ami egy picit hiányzik, az a német kupadöntő, melyet minden évben Berlinben rendeznek.

Forrás: AFP

- Nem feltétlenül sok a realitása, de most igent mondana a Bayern hívó szavára?
- Öreg játékost nem vesznek már ők. Én a szívem szerint két évet még itt játszanék Berlinben, majd esetleg az amatőrgárdában levezetnék - ahonnan, ha kell, játékosként még bármikor segíthetek az első csapaton -, hogy közben megszerezzem az edzői papírokat.

- Ha 25 tétmeccsen legalább egy félidőt játszik, akkor automatikusan meghosszabbodik a szerződése egy évvel, és közben a klub játékosainak az örökranglistáján feljönne a második helyre. Számolja a meccseket?
- Tudom, hogy az UEFA-kupa-mérkőzésekkel együtt most járok 18-nál, tehát még hétszer kellene szerepelnem a plusz egy évhez, de nem viszem túlzásba a számolgatást, mert az edző azt nyilatkozta, hogy mindenképpen hosszabbítani szeretne velem nyáron. Korábban az örökranglista sem foglalkoztatott, ma már annál inkább, mert mégiscsak szép lenne a Hertha-mezben legtöbbször pályára lépett labdarúgónak lenni, igaz, Josip Simunic és Arne Friedrich fiatalabbak nálam, így később még megelőzhetnek. Én most járok 266 meccsnél, s ha beragadok az első háromba, akkor azért egy ideig nehéz lesz befogni. Amíg szükség van rám, maradok, de csak pénzt keresni nem akarok, az nem az én stílusom, azért felesleges edzegetni. Persze ha most nyáron azt mondják, nem kellek, akkor sincs semmi gond, hiszen márciusban már 33 éves leszek, és úgy tartják, 30 felett külföldön már minden év ajándék.

- 1999-től 2006-ig - egy kivételt leszámítva - a 3-6. hely valamelyikén végzett a Hertha, az utóbbi két évben viszont csak 10. lett, most meg első helyen áll. A keret erősségét tekintve a mostani siker fellángolás, vagy a két 10. hely számított ideiglenes visszaesésnek?
- Az utóbbi két évben nagy volt a csapat adóssága, a keretet az utánpótláscsapatból töltötték fel, most viszont lehetőség volt erősítésekre is, jött például Raffael és sikerült megkapni kölcsönbe Voronyint is. Noha nem játszunk szép focit, de eredményesek vagyunk, és a nagy rangadókat is sikerült megnyernünk, legtöbbször egy góllal. Kiváló a csapategység, hasonlít az 1999-2000-eshez, amikor a Hertha a BL-ben szerepelt.

- A Berlin első, a München negyedik, reális képet mutat a táblázat?
 - Szép pillanat a mostani, de nem szabad túlértékelni. Azt mondom, nekünk egy százalék esélyünk van a bajnoki címre, de ez is egy amolyan csodaszázalék. Tizenkét éve vagyok itt, ezúttal 33 pontot szereztünk ősszel, ami rekord, s ha tavasszal is ugyanennyit tudnánk begyűjteni, az már egy fél csoda lenne, ám 66 ponttal még nem lehet bajnokságot nyerni. Egy vereséggel rögtön el is veszíthetjük az első helyet, így inkább azt mondom, bízzunk a dobogós hely elérésében, és ki kell élveznünk ezt a hetet. Ha aranyérmesek akarunk lenni, meg kell nyernünk a hátralévő 14 meccsünket.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK