Vágólapra másolva!

C. Ronaldo százszoros válogatott lesz. Na és?

2012. október 16. 11:42

Néhány évtizeddel ezelőtt a 100. válogatottság elérése egyedülálló teljesítménynek számított a labdarúgásban, amit csak a legnagyobbak érhettek el. Manapság viszont már sokkal könnyebb eljutni ehhez a kerek számhoz, hiszen a válogatottak sokkal több mérkőzést játszanak és cserére is több lehetőség van.

Az Észak-Írország elleni vb-selejtező különleges mérkőzés lesz Cristiano Ronaldo számára: a Real Madrid portugál szupersztárja ezen a mérkőzésen ünnepelheti 100. válogatottságát.

A szélső mindössze 27 esztendősen érte el ezt az álomhatárt, ami Európában nála fiatalabban csak két játékosnak sikerült: az észt Kristen Viikmae-nek és a német Lukas Podolskinak. Igaz, a százszoros válogatottság manapság már korántsem olyan különleges, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

1962-ben még csak hárman voltak

Ugyan a világ első nemzetek közötti mérkőzését már 1872-ben lejátszották, de arra, hogy valaki száz alkalommal lépjen pályára a válogatottban, egészen 1957-ig kellett várni. A történelmi tettet az angol Billy Wright hajtotta végre, és az első követője a norvég Thorbjörn Svenssen volt 1961-ben. A harmadik, aki eljutott a százas határig Bozsik József volt, majd többen csatlakoztak ehhez az exkluzív klubhoz - azonban nem valami gyors ütemben. 1990-ig mindössze 17 futballista büszkélkedhetett ezzel, innentől kezdve azonban ugrásszerűen megnőtt a számuk. Jelenleg több mint kétszázan tartoznak közéjük, sokan tavaly vagy idén ünnepelték a 100. válogatottságukat. És mint Cristiano Ronaldo példája is mutatja, ez a szám rohamosan nő.

Több selejtező, több meccs

A jelenséget több ok együttes hatásával lehet magyarázni, és az egyik legfontosabb ezek közül a válogatott mérkőzések számának jelentős növekedése. A magyar válogatottnak például 1953-ban mindössze nyolc meccse volt, négy évvel később, 1957-ben hétszer lépett pályára a nemzeti csapat, 1959-ben pedig megint csak nyolcszor. Ezzel szemben manapság majd minden évben minimum tízszer pályára lépnek az európai válogatottak: Magyarország 2005-ben és 2007-ben 13, 2011-ben pedig 11 hivatalos találkozót játszott.

Ráadásul ezek többsége tétmérkőzés volt, hiszen manapság sokkal több selejtezőt rendeznek, mint a labdarúgás hőskorában. Az UEFA tagállamainak száma az elmúlt 20 évben kis híján megduplázódott, így az Európa-, illetve a világbajnokságok kvalifikációs sorozatában 10-12 találkozót kell játszani. Cristiano Ronaldo eddigi 99 válogatott meccséből csak 31 volt barátságos összecsapás, 44 viszont különböző selejtező. Ezzel szemben Billy Wright 105 válogatott meccséből mindössze tíz volt selejtező - az ő idejében még csak nem is volt Európa-bajnokság.

Egy mérkőzésen 22 válogatott játékos - egy csapatból

Wright egyébként úgy lett 105-szörös válogatott, hogy 13 éven keresztül, 1946 és 1959 között szinte sohasem hiányzott a nemzeti csapatból: 1950-ben és 1951-ben is két-két összecsapást hagyott ki. Bozsiknak 15 év kellett a százszoros válogatottsághoz, Svenssen 14 évet várt a századikra, Bobby Charltonnak 12 év kellett.

Cristiano Ronaldo viszont kilenc év alatt eljutott ehhez a számhoz, akárcsak a görög Angelosz Basszinasz vagy a spanyol Xabi Alonso, míg Lukas Podolskinak nyolc évnél is alig kellett több. Mindez nem csak a sokkal több mérkőzésnek köszönhető, hanem annak is, hogy a modern labdarúgás abból a szempontból is felgyorsult, hogy a tehetségesebb játékosok sokkal hamarabb bekerülnek a felnőttek közé. Természetesen a legnagyobb talentumok régen is már nagyon fiatalon sztárokká váltak, ám manapság ez a folyamat jelentősen felgyorsult.

Podolski nyolc év alatt gyűjtötte össze a száz válogatottságot

Az sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy cserélni nagyon sokáig csak kivételes esetekben lehetett: a barátságos válogatott találkozókon is csak sérülés esetén lehetett lehozni valakit, nagy tornákon pedig még akkor sem. Az 1970-es vébé volt az első, ahol már hivatalosan is lehetett cserélni, de még csak kettőt, és a cserék száma fokozatosan növekedett, egészen odáig, hogy a barátságos mérkőzéseken immár csak a két szövetségen múlott, hogy mennyiben egyeznek meg.

A 2000-es évek elején az angolok szövetségi kapitánya, Sven-Göran Eriksson ezt időnként a végletekig vitte, és akadt olyan meccs, amelyiken a szünetben mindenkit lecserélt - vagyis egyetlen találkozón huszonketten szereztek újabb válogatottságot. Nem csoda, hogy ez még a FIFA-nak is sok volt, és a barátságos válogatott meccseken is hatban maximalizálta a cserék számát, ami még mindig hattal több, mint amennyi mondjuk az 1960-as években lehetséges volt.