Kézi-vb: gyenge átlövők, rontott hetesek, kudarc

Egy meccs még hátra van a magyar férfikézilabda-válogatott számára a németországi világbajnokságon, ám a Szlovénia elleni helyosztó gyakorlatilag nem oszt, nem szoroz. A 9. hely ugyanis bravúrnak nem nevezhető, az előzetesen kitűzött céltól (1-7. hely) messze van, nem más, mint egy átlagos vb-teljesítmény egy átlagos válogatottól.

Nehéz szakszerűen megfogalmazni a magyar férfikézilabda-válogatott világbajnoki teljesítményét, Skaliczki László együttese ugyanis pazar kezdés után egyszerűen elfáradt a középdöntők végére, a koncentrációval is adódtak problémák, ráadásul kiderült, még a modern kézilabdát sem lehet átlövők nélkül játszani.

A csapat úgy kezdte a világbajnokságot, ahogy reméltük, a csoportkört százszázalékos mérleggel vészelte át, a dánok elleni, ritkán látott bravúros végjátékkal maga mellé állította az ország sportszerető közönségét. Puljezevics Nenad személyében egy héroszt ismerhettünk meg, aki 48-szoros jugoszláv válogatottként is magára vállalta a vezérszerepet: a honosított szegedi kapus kiválóan védett mind Dánia, mind Norvégia ellen.

Gál Gyula

A csehek elleni első középdöntő-mérkőzésen már-már azt hittük, megvan a negyeddöntő, noha akkor már látni lehetett, kisebbfajta csoda lesz, ha a csapat ilyen gyatra átlövőteljesítménnyel nyolc közé jut. A húzóemberek közül ugyanis se Nagy László, se Ilyés Ferenc nem tudott felnőni a feladathoz, márpedig bármennyire is modernizálódott a sportág a 21. századra, mind taktikailag, mind dinamizmusát tekintve, pontos távoli bombák nélkül nem lehet sikert elérni.

A Barcelona klasszisa, Nagy László hét mérkőzésen (egyedül az Angola elleni csoportmeccsen nem jutott szóhoz) 48 alkalommal vállalkozott lövésre, de mindössze 18 gólt szerzett (ráadásul javuló tendenciával, hiszen a spanyoloknak 4, az oroszoknak 5 gólt szerzett - igaz utóbbi meccsen 15 kísérletből). 38 százalékos produktumával a csapat leggyengébbje lett...

Puljezevics Nenad

Nem büszkélkedhet Ilyés Ferenc sem, a Pick Szeged balátlövője ugyan nem volt egyszerű helyzetben, hiszen a vb előtt klubjában is akadt nézeteltérése (előbb 48 órás ultimátumot kapott, hogy keressen magának csapatot, végül a klub a döntést februárra halasztotta), ám ez nem menti fel az alól, hogy 7 meccsen mindössze 27 lövést eresszen meg, s ebből 11 találjon célt (41 százalék). Ha világbajnoki teljesítményét veszik alapul, nem lesz könnyű csapatot találnia...

Mocsai Tamás 46 százalékosan teljesített, igaz, ő kevesebb lehetőséget is kapott, a Lemgo bombázója 37 lövésből 17 gólt szerzett. Katzirz Dávid szereplésének megítélése sem egyszerű: támadásban momentumokat kapott, védekezésben sem nyújtott maradandót - talán érdemes lett volna többet szerepeltetni Nagy Kornélt, a Dunaferr fiatal tehetségét.

Irányítóposzton Diaz Ivo világklasszis teljesítményt nyújtott, talán mindent el is mond a válogatottról, hogy Gál Gyula mellett ő és a másik külhoni születésű ász, Puljezevics küzdeni akarása volt dicséretre méltó. Diaz hét meccsen 18/32-es mérleget produkált, 56 százalékos teljesítményéhez azonban kötelező hozzászámolni a számtalan kiharcolt kiállítás és büntetőt.

Diaz Ivo

Császár Gábor nem bírta el a terhet, a Dunaferr tehetséges átlövő-irányítója sokat hibázott, s bár 51 százalékos mutató nem a leggyengébb (45 lövés, 23 gól), az összességében elhibázott 6 büntető értékesítése nagyon sokat jelentett volna.

Szélen Iváncsik Gergő és Iváncsik Tamás testvériesen 70-70 százalékot hozott, előbbi 47 lövésből elért 33 gólja dicsérhető (a négy rontott hetes már nem), utóbbi 14/20-as mérlege inkább a gyors indulásoknak szól, s nem a klasszikus szélsőjátéknak. Vadkerti és Tombor nem igazolta beválogatásának jogosságát.

Beállósposzton Gál Gyula a vébé egyik legjobbja volt, az MKB Veszprém játékosa bebizonyította, miért is lett az év kézilabdázója, 38/46-as mérlege (83 százalék) önmagáért beszél, mellesleg komoly váltótárs hiányában (Herbert csak védekezésben jutott szóhoz) szinte végigjátszotta az összes mérkőzést.

A kapusok közül Puljezevics Nenad kiemelkedett, összességében 37 százalékkal védett, hitet és erőt kölcsönzött a csapatnak, főleg Dánia és Norvégia ellen. Fazekas Nándor kiegészítő szerephez jutott, de Oroszország ellen sokáig úgy tűnt, nyerőember lehet, Tatai Péter csak Angola ellen szagolt bele a világverseny légkörébe.