Az argentin csoda nyomában

Megható látványt nyújtanak szerda este kilenc óta az argentin kollégák - vannak vagy kéttucatnyian - itt, Indianapolisban. Folyvást vigyorognak, az egyiktől kaptam egy szép jelvényt, hátba veregetik az embert, amikor spanyolul szólítja őket. Fél méterrel a talaj fölött közlekednek. Teljes joggal: válogatottjuk 87-80-ra legyőzte az Egyesült Államokat, ezzel sportágtörténeti meglepetést okozva. Hogy a meglepetés lesz-e még nagyobb, az a hét végén kiderül, egyelőre azonban egész Argentína ünnepel.

Az amerikai táborban most az összeszorított fogak csikorgása hallatszik. "Reggie (Miller - a szerk.), összehívott bennünket a meccs után, és azt mondta: az egész világ ellenünk van, meg kell mutatnunk, hogy mégiscsak mi vagyunk a legjobbak. és mi meg is fogjuk mutatni" - mondta Paul Pierce, aki egyrészt 22 pontjával most is a házigazdák legjobbjának bizonyult, ám akit már az első negyedben végleg ki kellett volna állítani, mert a földön fekve csúnyán utána rúgott a mellette elszáguldó Sconochininak.

"Mekkora szégyen, mekkora szégyen!" - ezt viszont Baron Davis hajtogatta. "Az lehet, hogy semmi sem veszett el, s még nyugodtan világbajnokok lehetünk, de azt senki sem moshatja le rólunk, hogy mi voltunk az első NBA-válogatott, amelyiket megverték. El tudom képzelni, mit kapunk majd az ellenfelek játékosaitól, ha elkezdődik október 30-án az NBA-szezon."

Az biztos, hogy akkor senki sem szeretne az Indianapolisban leszerepelt "piszkos tizenkettő" helyében lenni.

Ch. Gáll András