Lékó: Elfáradtam a sorozatterhelésben

Közel egyhónapos távollét után hazaérkezett Lékó Péter a San Luis-i sakkvilágbajnokságról. A hosszú, 40 órás utazás után nagyon fáradtan is értékelte a viadalt. Nem a felkészülésben volt a hiba, Topalov elleni első fordulóbeli vesztése, a rossz rajt vetette vissza. A sorozatos időzavarok oka pedig mentális fáradtsága, az egyéves sűrű versenyprogram. December 1-ig nem akar sakktáblát látni, januárban a Wijk aan Zee-i szuperversenyen, majd Linaresben játszik a sakkvilág ászai ellen.

- Hogyan értékeled Anand és Szvidler teljesítményét és saját ötödik helyedet?
- Mindenkinek nagyon nehéz volt úgy játszania, hogy az első hely sorsa ennyire gyorsan eldőlt. Szvidler volt talán a legokosabb, meg sem próbált az első helyért küzdeni. De most először vettünk részt egy ilyen versenyen, ahol igazán csak az első hely számított. Utólag most már én is jobban örülnék, ha második, vagy harmadik lettem volna. Nagy volt a hullámzás, voltak szép pillanatok, kellemetlenek is, a végén ez az ötödik hely... A játékom alapján egyértelműen Morozevics előtt kellett volna végeznem, hatalmas mázlija volt. Amit megúszott Judittal szemben, ellenem, Topalov ellen, kijött neki a lépés, már-már komikus volt. Annak örülök, hogy az utolsó fordulóban jó partit nyertem Kaszimdzsanov ellen. Így kellett volna végig játszanom, felszabadultan, gyorsan, jókat lépni, nem törekedni az abszolút tökéletességre. Fontos megjegyezni, hogy az üzbég sakkozó kedvezett a megnyitási változat megválasztásával. Olyan állás jött létre, ahol rutinból játszhattam, a többi világklasszis ezt az esélyt nem adta meg.

- Sokan bírálták a kissé egysíkú megnyitási repertoárodat, én sem értettem, hogy miért kellett erőltetni a Szvesnyikov változatot. Felkészülési hibák, vagy a túlzott nagy tét, netán a rossz rajt okozta a bizonytalanságodat?
- Én úgy érzem, hogy még Topalovnál is jobban fel voltam készülve. Keményen, sokat dolgoztam. Nem a felkészülésen múlott, fizikálisan is jól éreztem magam, ezért az edzőtáborban nem ütközött ki a fáradtságom. Talán többet sakkoztam, mint kellett volna. Verseny közben éreztem a fokozott mentális kifáradást, és alighanem ez okozta időzavaraimat. A kritikus pillanatokban hiányzott az a pici többlet, hogy felszabadultan tudtam volna játszani, hogy fel tudjam tenni az i-re a pontot. Nem volt semmi baj a Szvesnyikovval, a helyzetből adódott, hogy kétségeim támadtak, mire is játsszak: jó a remi, vagy sem, sötéttel nyerésre játsszak, vagy ne. Nem volt meg a nyugalmam, a biztonságérzetem. Görcsösen akartam nyerni.

- Egy éven belül másodszor játszottál a világbajnoki címért. Vlagyimir Kramnyikkal párosmérkőzést vívtál, most egy nyolcrésztvevős, kétfordulós tornán szerepeltél. Melyik lebonyolításra voksolnál?
- A párosmérkőzés arról szól, hogy kiderüljön a két játékos közül melyik a jobb. Egymás ellen küzdenek meg. Ezen a versenyen azt láttuk, hogy egyetlen játszma is eldönthette az egész világbajnokság sorsát. Nem volt több lehetőségem, hogy Topalov ellen világossal megmérkőzzek, nem változtathattam meg a verseny menetét, sokkal inkább a pillanatnyi forma döntött. A verseny sokkal igazságosabb lehetett volna, ha Topalov nem húz el ennyire az első félidőben, ha kiegyensúlyozottabb a mezőny, ha rajta is nagyobb lett volna a nyomás, ha lett volna miért idegeskednie. Messze a legkiegyensúlyozottabb volt a résztvevők közül, a második körben rendkívül rutinosan játszott, nem is adott esélyt, de alighanem senki sem hitt abban, hogy meg lehet őt szorítani.

- Melyik volt a világbajnokság legjobb játszmája?
- Leginkább a magam játékával voltam elfoglalva. Talán a Szvidler-Kaszimdzsanov játszmát említeném, hiszen Rusztam fantasztikus mentőakciót talált Bf2-vel. Ez olyan ritka szép motívum, amely hatásosan bizonyítja, hogy rengeteg időt eltölthetünk a sakktábla mellett, hasonló ötlettel sem találkozunk. Kaszimdzsanov ezzel is megmutatta, hogy mennyire tehetséges, jól is játszott a tornán, egyszer-kétszer kihagyta az esélyt, hogy jobb eredményt érjen el. Topalovnak egyetlen játszmáját sem tudnám kiemelni, egyenletes teljesítményt nyújtott, minden lehetőséget könyörtelenül kihasznált.

- A legnagyobb baki?
-Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az enyém. Topalov elleni, de mind a négy vereségem is sajnos ebbe a kategóriába tartozik. Szvidlerrel szemben belekényszerültem a variba, amit még Kramnyik szekundánsaként dolgozott ki. Az edzőtáborban elemeztük a változatot, ezért nem volt annyira váratlan az elgondolása, de egyszerű tévedéssel felcseréltem két lépést, és többé nem volt mentségem.

- Egy év alatt hihetetlen versenyprogramod teljesítettél. Brissago, Wijk aan Zee, Linares, Monaco, Miskolc, Dortmund, San Luis. Nem volt ez túlzottan megterhelő?
- Úgy érzem, hogy nagyon sok volt. A brissagói világbajnoki döntőre való felkészülés, a meccs rengeteg energiát vett ki belőlem. Wijk aan Zee-ben a bizonyítási vágy nagyon erősen motivált. A szuperversenyek közül csak a szófiait hagytam ki, elfáradtam a sorozatterhelésben, készülés, verseny, hiányzott a frissesség.

- Wijk aan Zee-ben és Linaresben veretlen voltál, Dortmundban és San Luisban összesen hét játszmát vesztettél. Mi ennek az oka?
- A San Luisban történtekre könnyebb a magyarázat. Az első parti elvesztése elindított egy lavinát. Ezen a versenyen csak úgy lehetett esélyem, ha felvállalok minden adok-kapok csatát. Az ellenfeleim pedig szupernagymesterek, akik a legkisebb hibát, tévedést, megingást is könyörtelenül kihasználták. Agresszíven játszottam, világos partijaimból megpróbáltam kihozni a maximumot, sötéttel is felvállaltam a küzdelmeket. Ez most ilyen eredményt hozott, de erről az útról nem térek le, megyünk tovább.

- Nézzünk előre! Tervek, versenyek?
- December 1-ig nem akarok sakktáblát látni, csak pihenek. Azt szeretném, hogy helyreálljon a nyugalmam. Januárban a Wijk aan Zee-i szuperversenyen játszom, majd Linaresben. A Corus tornán címvédőként sakkozhatok, bizonyítani szeretnék. A linaresi verseny mezőnye még nem végleges, könnyen lehet, hogy kategóriában erősebb lesz, mint a San Luis-i vb volt. Topalov és Anand csak a világbajnokság utánra ígérte végleges válaszát, Ivancsuk, Bacrot, Szvidler biztosan játszik. A Corus torna 14 fős mezőnye már végleges, többek között Topalov, Anand, Ivancsuk, Kramnyik, Bacrot, Aronyian, Gelfand, Adams is sakkasztalhoz ül. Nincs idő a kesergésre, a pihenés után nagy feladatok várnak rám, s ezért optimista vagyok.

Verőci Zsuzsa