A balatonfüredi helyszín remek választás volt. Itt már nagyon is számítottunk érmekre – akár aranyra is –, de hol a szerencse, hol pedig a szó szerint brutális mezőny állt a mieink útjába. Reményeink legfőbb letéteményese a 2015-ös kazanyi világbajnokságon 25 kilométeren ezüstérmet szerző Olasz Anna volt, akinek ezúttal nem sikerült megismételnie a bravúrt.
A leghosszabb távon ötödik lett, míg a 10 kilométeres olimpiai távon a nyolcadik helyen zárt.
Egyszer majd biztosan túl tudom magam ezen tenni, és akkor örülni fogok ennek az ötödik helynek" –
mondta Olasz a célba érés után. Csak remélni tudjuk, hogy már eljött ez a nap. A férfiak mezőnyében Rasovszky Kristófban volt a legtöbb bizodalmunk: ifjúsági világbajnokunk 5 kilométeren 7., 10 kilométeren 6. lett, míg a 25 kilométeres verseny során egy durva adok-kapok késztette feladásra. A leghosszabb távon az öt órán át fantasztikusan úszó Gyurta Gergely 1 perc 10 másodpercre volt az éremtől, végül 6. lett.
Szörnyű volt a verseny, de akkor is minden percét élveztem.
Hazai közönség előtt, tudva, hogy a családom és a szeretteim ott ülnek a lelátón, hallva a magyar szurkolók buzdítását, minden fáradtságot megért ez a huszonöt kilométer" – mondta már a célban Gyurta Gergely.
A kazanyi hatodik (férfiak) és kilencedik (nők) helynél csak jobbat remélhettünk, és kevés híja volt, hogy a legszebb álmaink váljanak valóra a margitszigeti katlanban. A vb előtt volt némi huzavona, hogy vajon nem lenne-e jobb helye a pólótornáknak is a Duna Arénában, de végül a póló maradt (később a férfi döntő is) a Hajósban,
ahol a valamennyi magyar meccsre megteltek a lelátók,
és olyan hangulat volt, amitől az ellenfeleknek reszketett kezük-lábuk, nekünk pedig kaján mosolyra húzódott a szánk.
Egyedül a horvát férfi válogatottnak nem szállt inába a bátorsága, akik a szerbek elkalapálása után, sajnos a mieinket is lenyomták a döntőben, egy számunkra szörnyű első negyedre (0-4) alapozva. Az ezüstéremnek akkor senki sem tudott őszintén örülni, de Gór-Nagy Miklós már a finálé lefújása után is csak a szépre emlékezett:
Mi értékeljük az ezüstöt, nagyon szép eredmény. Óriási élmény volt szerintem az egész csapatnak ez a két hét, és hálás vagyok a sorsnak, hogy ez nekem megadatott.
Nagyjából egy ország nevében beszélt, hiszen a vb előtt, valljuk be, kellett némi elfogultság, hogy éremről álmodjunk.
Ami a fiúknak egy rossz negyed, az a lányoknak egy rossz meccs volt a szigeten. Biró Attila csapata remek játékkal megnyerte a csoportját a mindig veszélyes hollandok előtt, így egyből a negyeddöntőbe jutott. Ahol a nem lebecsülendő, de nem is legyőzhetetlen Kanadával került szembe, amelyik Monika Eggens öt góljára alapozva 6-4-re győzött. Ez volt a mieink egyetlen veresége a vb-n, így zártak végül az ötödik helyen.
„Bebizonyítottuk saját magunknak, hogy bármire képesek vagyunk. Nagyon örülök annak, hogy a szurkolóknak is meg tudtuk mutatni, hogy bármekkora pofonból fel tudunk állni, természetesen az ő segítségükkel együtt" – mondta az utolsó meccs után Antal Dóra. Az olaszok elleni helyosztó volt a sok nagy csatát megélt Takács Orsolya utolsó meccse a válogatottban. Három olimpiai szerepléssel, Eb- és vb-arannyal a tarsolyában intett búcsút.
A végére hagytuk a legnagyobb falatot, az utolsó egy hét történéseit, azaz az úszóversenyeket a Duna Arénában.
Az ideiglenes helyekkel 12 ezer fősre hizlalt lelátók alatt az úszók olyan atmoszférában versenyezhettek, mint még soha korábban.
Ezt nem csak a részrehajlás mondatja velünk, számos világklasszis úszó, nagyszerű edző és újságíró kolléga ítéletére támaszkodunk, amikor ezt leírjuk. A délelőtt előfutamok – az utolsó két nap kivételével – nagyjából félházzal mentek, a délutáni döntők viszont minden egyes nap közel vagy teljes telt házzal dübörögtek.
Jókedvünket gyorsan megalapozta a 4x100-as férfi gyorsváltó derült égből érkező bronzérme, majd a vb legnagyobb médiasztárjává váló Kozma Dominik könnyfakasztóan szórakoztató nyilatkozatai.
Majdnem minden napra jutott egy magyar érem, aminek érdekében a négyet gyűjtő Hosszú Katinka tette a legtöbbet, számára csak az jelenthetett apró hiányérzetet, hogy nem tudott a hazai közönségnek világcsúccsal kedveskedni.
Cseh László újabb vb-éremmel, a tizenharmadikkal
gazdagította hihetetlen gyűjteményét, Milák Kristóf személyében pedig egy újabb fiatal pillangóúszó klasszist ünnepelhettünk. Amit Rióban Kenderesi Tamás művelt, azt kopírozta le a 17 éves Milák Budapesten (előbbi 200 pillén lett 3. az olimpián, utóbbi 100-on második a Duna Arénában meglepve az egész világot).
Verrasztó Dávid pedig Kazany után újra jelezte egy ezüsttel, hogy 400 vegyesen ott van a világ legjobbjai között.
Kissé árnyalja a képet, hogy a női mezőnyben csak egyetlen magyar érmest – Hosszú Katinkát – köszönthettünk, hogy Gyurta Dániel óriási csalódásra nem jutott döntőbe 200 mellen, ráadásul a férfiak között nem sikerült aranyérmet szereznünk.
A magyar úszócsapat érmesei:
Aranyérmes: Hosszú Katinka (200 m vegyes, 400 m vegyes)
Ezüstérmes: Hosszú Katinka (200 m hát), Milák Kristóf (100 m pillangó), Cseh László (200 m pillangó), Verrasztó Dávid (400 m vegyes)
Bronzérmes: Hosszú Katinka (200 m pillangó), 4x100 m-es férfi gyorsváltó (Kozma Dominik, Németh Nándor, Holoda Péter, Bohus Richárd)
Ledecky, Sjöström és a többiek
Néhány mondatban azért emlékezzünk meg a vb legnagyobb sztárjairól, illetve legsikeresebb szereplőiről is. A női mezőnyből egyértelműen kiemelkedett az amerikai Katie Ledecky és a svéd Sarah Sjöström. Előbbi három egyéni arany (400, 800, 1500 gyors) és egy ezüst mellett még két váltó aranyat is bezsebelt, míg utóbbi három arany (50 gyors, 50 és 100 pillangó) mellett két világcsúcsot (50 és 100 gyorson, utóbbi váltóban) is repesztett. A két világrekord egyébként összejött az amerikai Lily Kingnek (50 és 100 mellen), valamint a brit Adam Peatynek (mindkétszer 50 mellen) is. Összesen egyébként 11 világcsúcs született az úszóversenyeken.