A Nyíregyháza elleni bajnokin parádézott a Ferencváros, ráadásul két olyan futballista is hálóba talált vasárnap este, akiknek régen volt ilyenben része. Marek Penksa ugyan kihagyta a Fradinak megítélt büntetőt, ám a kapusról kipattant labdát a hálóba helyezte, így a szlovák támadó két év után szerzett gólt. Zavadszky Gábor is hosszú szünetet tört meg, másfél év után sikerült újra bajnoki találatot elérnie, ráadásul egyből kétszer "csengetett".
- Mire gondolt először, amikor másfél év után újra gólt szerzett?
- kérdeztük Zavadszkyt.
- Több minden az eszembe jutott. Elsőként az, hogy nagyon ideje volt már ennek, hiszen tavaly nem találtam a hálóba, ráadásul a Nyíregyháza elleni góljaimat Hrutka Jánosék kislányának, Sárikának ajánlom, mivel neki hamarosan mi leszünk a keresztszülei. Azért is fontosnak éreztem, hogy ez a rossz sorozatom megszakadjon, mert eddig nem úgy ment a játék, így a góllövés sem, ahogy azt elterveztem, amikor visszatértem a Fradiba.
- Mennyire idegesítette, hogy nem sikerült már korábban formába lendülnie?
- Igyekeztem türelmesnek lenni, és annak tulajdonítottam mindezt, hogy azért a csapatépítés időszakában mindenkinek meg kellett találni a helyét. Ráadásul én tudtam jól, elvégre itt nevelkedtem, hogy a Fradiban jóval nagyobb az eredménykényszer, mint például korábbi csapataimban, az MTK-ban, vagy a Dunaferrben, s bizony még nekem is vissza kellett szoknom ehhez az igényes Üllői úti légkörhöz.
- Nem zavarta, hogy a sűrített program rotációs rendszere miatt olykor csak a kispadon kapott helyet?
- Nem voltam elkeseredett emiatt, hiszen valóban sok meccset játszunk ősszel, így mindenkire nagy szükség van a keretben, s tudtam, nekem is fontos feladatuk jutnak még. Egyébként jónak tartom az elképzelést, amit bizonyított az is, hogy a Nyíregyháza ellen a londoni kupameccsen kevesebb lehetőséghez jutott játékosok frissebben léphettek pályára. Ezt magamon is éreztem, a góljaim pedig valóban komoly önbizalmat adtak, amivel tartoztam már a Fradi-szurkolóknak is.
Bánki József