Sztárportré: Kaká

A 2002-es világbajnokságon játszott Brazília-Costa Rica mérkőzés a torna egyik leglátványosabb és legemlékezetesebb találkozója volt. A későbbi világbajnok 5-2-es győzelmével zárult találkozó 72. percében olyan esemény történt, amelyre akkor még kevesen kapták fel a fejüket, ma már viszont szinte történelmi jelentőségű momentumnak számít: akkor ismerhette meg a világ azt a furcsa becenevű brazil fiút, Kakát, aki az azóta eltelt négy évben a földkerekség egyik legjobb játékosává vált.

Az ifjú középpályás első egyesülete a Sao Pauló-i Alphaville Tenis Clube volt, onnan került a város első számú klubjához, a Sao Paulo FC-hez. Azt erős túlzás lenne állítani, hogy azonnal az SPFC legjobbjai közé tartozott, jobbára csak csere volt az utánpótláscsapatokban, akkor még egyáltalán nem emelkedett ki kortársai közül.

2000 októberében azonban kis híján kettétört Kaká pályafutása: a barátaival fürdőzött egy vízi vidámparkban, amikor egy szerencsétlen mozdulat következtében beverte a fejét a medence falába, és súlyosan megsérült a nyakcsigolyája. Egy ideig még az is kérdéses volt, hogy a fiatalember valaha lábra tud-e állni, de csodával határos módon meggyógyult, sőt két hónappal a baleset után már újra futballozott!

A Leite család mélyen vallásos, így természetesen Ricardo is, aki azonban csigolyasérüléséből való felépülése óta még erősebben hisz a Mindenhatóban, mint korábban. Minden egyes gólja után az ég felé emeli mindkét kezét, hálát adva Istennek a gyógyulásért, meze alatt pedig általában egy "Jézushoz tartozom" feliratú pólót visel. 2001-ben még nem hordta a trikót, igaz, nem is igen lett volna alkalma mutogatni, hiszen egyetlen percet sem játszott a januárban Sao Pauló-i kupát (az ottani legrangosabb utánpótlás-versenysorozat) nyert SPFC-ben.

2001-ben az U20-as vébén is megmutatta magát

Két hónappal később, 2001. március 7-én a Sao Paulo FC felnőttcsapata a Botafogo ellen lépett pályára a Rio-Sao Paulo torna döntőjében. A piros-fehérek vezetőedzője, Oswaldo Álvarez általános meglepetésre behívta a mérkőzésre készülő keretbe Kakát, sőt le is ültette a kispadra. Az első félidőben Donizete góljával a Botafogo került előnybe, és mivel az eredmény a fordulás után sem változott sokáig, a hajrában a tréner kockáztatott, és Fabiano helyére beküldte a szurkolók számára teljesen ismeretlen középpályást. Kaká pedig élt a lehetőséggel: alig több mint két perc alatt kétszer is betalált Wagner hálójába, így szinte egyedül nyerte meg a kupát csapatának (az egyesület történetében először).

Érdekesség, hogy akkoriban olyan, ma már világsztárnak számító labdarúgók szerepeltek a Sao Paulo FC-ben, mint az FC Barcelona Bajnokok Ligája-győztes jobbhátvédje, Juliano Belletti, az Arsenal FC középpályása, Júlio Baptista vagy a Sevilla FC csatára, Luís Fabiano. A találkozó után a győztes hadvezér büszkén nyilatkozta a mérkőzés hőséről: "Az emberek nem tudják, min ment keresztül ez a srác. Tavaly kis híján lebénult, mégis itt van. Azt azonban én sem tudtam, hogy ennyire jó focista."

Ez az egy mérkőzés azonban nem változtatta meg Kaká életét, a folytatásban sokáig nem volt képes rendszeresen kiemelkedőt nyújtani. A 2001-es brazil bajnokság negyeddöntőjében, az Atlético Paranaense ellen például annyira rosszul játszott, hogy edzője már az első félidőben lecserélte. Kaká sírva jött le a pályáról, az újságírók pedig már kimondták a verdiktet: csak egyszer jött ki neki jól a lépés, soha nem lesz belőle nagy játékos. "Igaz, hogy jóképű, de a fontos meccseken nem tudja hozni magát" - írta az egyik helyi lap Kakáról, aki akkor már országszerte a lányok kedvence volt, számos rajongói klubja is létezett Brazília több városában.