BEK-győztes sztárklubok árnyékában: Estrela Amadora

Hetente jelentkező sorozatunkban olyan egyesületek rövid történetével ismertetjük meg olvasóinkat, amelyek ugyan nem tartoznak a sztárklubok közé, azaz nem nyertek sok bajnokságot, kontinentális kupákat, viszont ennek ellenére több klasszist adtak a futballvilágnak, ismert játékosok viselték a mezét. Következik a portugál Estrela Amadora.

A kilencvenes évek közepén szintén egy zenitjén már túllévő, ám rendkívül ismert és kedvelt portugál csillag erősítette az Estrela Amadorát.

Rui Águas (José Rui Lopes Águas) 1983-tól játszott az élvonalban, 1985-ben pedig már a válogatottban is bemutatkozott.

Ott volt az 1986-os világbajnokságon, a Sasokkal három-három bajnokságot és kupát nyert. Viselte az FC Porto mezét is, de az Estrelához már ismét Lisszabonból szerződött. Az 1994-95-ös idény töltötte Amadorában.

Abel Xavier és Dimas örökébe lépett az a fiatalember, aki 1997-ben játszotta első mérkőzését a klub első csapatában. Jorge Andrade (Jorge Manuel Almeida Gomes de Andrade) előbbiekhez hasonlóan szintén afrikai származású, édesapja, Manuel Sao Tomé és Princípén született, de már fiatalon Portugáliába került, ahol az Atlético Club de Lisboában futballozott.

Fiai is hamar beletanultak a fociba, a legidősebb srác, Carlos az SC Salgueirosban kezdte pályafutását, míg Jorge első egyesülete az Estrela Amadora volt. Már 15 esztendősen a tartalékok között szerepelt, majd a negyedosztályú Real Massamához került, ahol tizenévesen a felnőttek között szerepelt, és így alaposan megerősödött. Az Estrela első csapatában 1997 októberében mutatkozott be, majd gyorsan alapember lett.

Teljesítményére a sztárklubok közül elsőként az FC Porto figyelt fel, a Sárkányok 2000 nyarán szerződtették. Két évig futballozott a kék-fehéreknél, majd a klubszínekhez ugyan hű maradt, de országot váltott: a spanyol RC Deportivóhoz írt alá. Azóta Galíciában játszik, noha évről-évre olvasni az FC Barcelona, a Juventus FC és a Chelsea FC érdeklődéséről. Jorge Andradénál másfél évvel később mutatkozott be az élvonalban, de ugyanakkor (2000 nyarán) hagyta el a José Gomes stadiont Miguel (Luis Miguel Brito Garcia Monteiro).

Miguel immáron a portugál válogatottból is kirobbanthatatlan

A napjainkban a Valenciát szolgáló villámléptű jobbhátvéd 1999. április 30-án mutatkozott be a portugál ligában. A szezon hátralévő részében még három bajnokin játszott, a következő idényben viszont már szinte kihagyhatatlan volt a csillagosok védősorából: 28 találkozón szerepelt a pontvadászatban. 1999-ben U19-es Európa-bajnok lett a válogatottal, majd 2000 nyarán a Benficához szerződött. Azon kevés játékos közé tartozik, akik érkezésük pillanatától alapembernek számítottak a fővárosi sztárcsapatnál.

A 2004-es, hazai rendezésű Európa-bajnokságon a görögök elleni nyitómérkőzésen még Paulo Ferreira szerepelt a portugál védelem jobb oldalán, a többi találkozón viszont már Miguel kapott lehetőséget Luiz Felipe Scolaritól, a Benfica játékosa hat mérkőzésen játszott az ezüstérmes csapatban. Az Eb után még egy szezont töltött Lisszabonban, majd nyolcmillió euróért szerződött Spanyolországba.

A 2000-01-es idény végén az Estrela búcsúzott az élvonaltól, az utolsó helyen végzett csapatban a legnagyobb rutint írásunk utolsó főszereplője, Jorge Cadete (Jorge Paulo Cadete Santos Reis) képviselte. A mozambiki születésű támadó (Eusébio óta nem rossz ajánlólevél Portugáliában) a Sportingban lett országszerte ismert labdarúgó (rövid ideig a Vitória Setúbalban játszott kölcsönben), a lisszaboniaknál 169 mérkőzésen 68 találatot szerzett, 1993-ban gólkirály is volt. Idegenlégiósként először a Bresciában futballozott, de a legsikeresebb időszakát Glasgow-ban a Celtic FC-nél töltötte, 1997-ben nem volt nála eredményesebb játékos Skóciában. A zöld-fehér színeket 47 összecsapáson 38 góllal segítette.

Hosszú pályafutása során megfordult a Celta Vigóban, a Benficában, Angliában, majd 2000-ben tért haza. Az Estrelában az élvonalban 17 összecsapáson játszott, a másodosztályban pedig 12 alkalommal húzta magára a klub szerelését (három gólt lőtt). A 33-szoros válogatott még 2005-ben is futballozott!

Akikre mindig büszkék lesznek az Estrela Amadoránál:
Fernando Chalana (1959. február 10.)
Rui Águas (1960. április 28.)
Jorge Cadete (1968. augusztus 27.)
Paulo Bento (1969. június 20.)
Jorge Andrade (1978. április 9.)
Miguel (1980. január 4.).

Pályafutásuk során szintén viselték az Estrela Amadora mezét:
Richard Owubokiri (az 1991-92-es szezonban 30 találattal gólkirályi címet szerzett Portugáliában)
Dimas (a 44-szeres válogatott védő hosszú pályafutása során játszott a Benficában, a Juventus FC-ben és az Olympique Marseille-ben is)
Tomislav Ivkovic (1997-98; jugoszláv kapus, 1990-ben a világbajnokságon ő védte a válogatott hálóját, 10 éven át légióskodott Portugáliában)
Henrique Hilário (1998-99; a Chelsea FC kapusa)
Bruno Vale (2005-06; a 2006-os világbajnokságon ő volt a válogatott harmadik számú kapusa)