Joaquín trófeákért szerződött Valenciába

Az évek óta a legjobb spanyol jobbszélsőként aposztrofált Joaquín neve a 2000-es években egybeforrt a Real Betisével. A zöld-fehér sevillai csapattól az utóbbi néhány esztendőben már Európa legnevesebb klubjai akarták elcsábítani, jórészt csak a Betis extravagáns elnökének, Manuel Ruíz de Loperának köszönhető, hogy a játékos ilyen sokáig maradt nevelőegyesületében. Tavaly nyáron aztán már nem volt mit tenni, Joaquín távozni akart, és végül némi huzavona után a bajnoki álmokat dédelgető Valencia CF igazolta le nem kevesebb, mint 25 millió euróért.

Teljesítménye az akkori spanyol szövetségi kapitány, José Antonio Camacho figyelmét sem kerülte el, aki 2002 elején meghívta őt a Portugália ellen készülő keretbe, sőt be is vetette Joaquínt - aki ezután a nemzeti tizenegyben is hozta bajnoki formáját, így kiharcolta a kerettagságot a 2002-es világbajnokságra is.

A Koreai Köztársaságban és Japánban megrendezett viadalon a jobb oldalon kezdetben a rutinosabb Luis Enrique szerepelt a válogatottban, de az utolsó, Dél-Afrika elleni mérkőzésen (addigra már a korábbi két győzelem következtében eldőlt a továbbjutás) kezdőként debütált a világeseményen, végigjátszotta a 90 percet, amely 1-0-s spanyol győzelemmel ért véget.

Az írek elleni, tizenegyesekkel megnyert nyolcaddöntőt aztán ismét a kispadon ücsörögte végig, majd a Koreai Köztársaság elleni negyeddöntőben újra a kezdő csapatban számított rá Camacho. Valószínűleg egyikük sem gondolta volna, hogy ez lesz Joaquín egyik legemlékezetesebb, egyben legborzasztóbb mérkőzése pályafutása során, pedig így történt. Miután sem a rendes játékidő, sem a hosszabbítás nem hozott döntést, tizenegyespárbajra került sor, a negyedik párban pedig a jobbszélső hibázott, Lee Woon Jae kivédte a büntetőt, Spanyolország kiesett.

A történtek után nyilván óriási bizonyítási vágy fogta el az akkor még mindig csak 21 esztendős Joaquínt, aki a 2002-2003-as idényben élete legjobb formáját hozta, a bajnokságban kilenc gólt ért el (ezzel második lett a Betis házi góllövőlistáján), de betalált az FK Viktoria Zizkov ellen az UEFA-kupában is - mégpedig tizenegyesből.

A következő szezonban sem adta sokkal alább, nyolc gólt ért el, ami elég volt a házi gólkirályi címhez, ismét gólt szerzett hazai pályán a Real Madrid ellen, és kétszer is duplázott, ezt a Real Sociedad és a Málaga CF bánta. A csapatnak viszont nem nagyon ment, előbb a nyolcadik, majd a kilencedik helyen zárta a Primera División küzdelmeit. Eközben persze folytak az Európa-bajnoki selejtezők, a válogatottban azonban Luis Enrique visszavonulása után a baszk Joseba Etxeberría foglalta el a jobb oldalt

A portugáliai Eb-keretbe kerülés így sem volt kérdéses; az első mérkőzésen még nem vetették be, Görögország ellen viszont már a félidőben pályára lépett Etxeberría helyén, a házigazda Portugália ellen pedig kezdőként szerepelt. Nem tudott azonban segíteni a gárdán, Spanyolország szégyenszemre a csoportkör után búcsúzott a tornától.