John Terry, a Chelsea vasembere

Meglehetősen viharosan zajlanak az események mostanában a Chelsea FC háza táján, José Mourinho távozása alaposan felkavarta a kedélyeket a Stamford Bridge-en. A portugál szakember állítólag csapatkapitányával, John Terryvel is konfliktusba került, aki pedig korábban egyik nagy kedvence volt, de a védő szerint ez nem igaz. Az viszont igen, hogy Terry jelenleg a világ egyik legjobb középhátvédjének számít, aki saját testi épségét sem szokta kímélni a csapat érdekében.

Ami Terryt illeti, az angol válogatott és a Chelsea középhátvédje igazi futballista-családban született, hiszen édesapja is kergette a labdát, igaz, csak amatőr szinten, és bátyja, a nála egy évvel idősebb Paul is focistának állt.

A tesó előbb a Charlton Athletic ifistája volt, profiként a Dagenham & Redbridge majd a Yeovil Town focistája lett, végül 2007 nyarán a Leyton Orientbe szerződött (a helyzetet tovább bonyolítandó, Paul Terry felesége nem más, mint Paul Konchesky húga, Sarah).

Nem meglepő, hogy az 1980. december 7-én született John is már fiatalon elkezdett focizni, a fent említett Senrab csapatában, ahol akkoriban egy fantasztikus generáció jött össze, hiszen Terry csapattársai között volt Defoe és Ledley King is.

A három nagy tehetség végül három különböző londoni egyesülethez került: King a Tottenham Hotspurban, Defoe a West Ham Unitedben kötött ki, míg Terry (bár a West Ham és a Millwall FC is hívta) 14 esztendősen a Chelsea FC focistája lett. Az ificsapatokban eleinte a középpályán kapott helyet, azonban az egyik edzőmérkőzésen a középhátvédek közül többen is hiányoztak sérülés miatt, és a tréner úgy döntött, hogy kipróbálja Terryt ezen a poszton - az ifjú titán pedig olyan teljesítményt nyújtott, hogy rögtön itt is ragadt.

Még nem volt 18 esztendős, amikor bemutatkozhatott a felnőttek között, ugyanis 1998. október 28-án a Chelsea mestere, Gianluca Vialli több más ifjonccal együtt pályára küldte a Ligakupában az Aston Villa ellen.

A londoniak 4-1-es győzelmet arattak, és Terry sem nyújtott rossz teljesítményt, aminek köszönhetően felkerült az első csapathoz, és november elején a West Ham United ellen már egy bajnokin is leülhetett a kispadra.

Élvonalbeli debütálására a karácsonyi fordulóban került sor, a Southampton FC ellen 2-0-s vezetésnél a 73. percben állt be az uruguayi Gustavo Poyet helyére. Az idényben még egy bajnokin lépett pályára, az utolsó fordulóban a Derby County ellen, szintén csereként, ám bármennyire is tehetségesnek tartottak, arra kevés esélye volt, hogy beverekedje magát a kezdőtizenegybe.