Az AC Milan a vártnál gyengébb eredményekkel kezdte a szezont, és ennek oka elsősorban a rossonerók támadójátéka, illetve annak hiánya volt. A legtöbb kritikát a csapatból Alberto Gilardino kapta, akinek kétségtelenül nem ment valami jól a játék, de a Lazio ellen majd fél év után ismét eredményes volt a Serie A-ban, és a Milan rögtön gólzáporos győzelmet aratott. Bemutatjuk Alberto Gilardinót.
Úgy tűnt tehát, hogy az ígéretesen induló karrier ellenére Gilardino nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ráadásul a Hellas Verona 2002 nyarán kiesett a legjobbak közül.
Gilának azonban nem kellett a csapattal tartania a Serie B-be, mert az AC Parma bejelentkezett szolgálataiért, és a pármaiak 12 millió eurót sem sajnáltak érte. A pármaiak mestere, Cesare Prandelli kifejezetten az ő leigazolását kérte a klub vezetőségétől, és nem bánta meg a dolgot.
Az ifjú támadó rögtön az első fordulóban eredményes volt, noha csak csereként lépett pályára, és szó nélkül tűrte a kispadozást az Adriano-Mutu csatárduó mögött. A pontvadászat során mindössze hat alkalommal volt ott a kezdők között, de ebből két alkalommal betalált, és összesen négy találatig jutott. Ennél sokkal fontosabb volt azonban, hogy visszaszerezte az önbizalmát, és az U21-es válogatottba is visszakerült.
2003 nyarán aztán a pármaiak eladták Mutut, így Gilardino előtt elméletileg megnyílt az út a kezdő tizenegybe, de Prandelli akkor áttért az egycsatáros játékra, így Gila többnyire megint csak csereként jutott szóhoz. Pedig bombaformában volt, amit a korosztályos válogatottban bizonyított, hiszen szeptemberben a Wales elleni Eb-selejtezőn mesternégyest vágott, majd októberben az azeriek kapuját is bevette kétszer.
Novemberben aztán Adriano megsérült, így a még mindig csak 21 esztendős Alberto végre több lehetőséget kapott, és ezt nem is hagyta kihasználatlanul: az év utolsó négy bajnokiján négy gólt szerzett. Innentől kezdve Prandelli nem tehette meg, hogy kihagyja a kezdők közül, és Gilardino tavasszal egészen elképesztő mértékben termelte a gólokat. A 21. fordulótól kezdve, vagyis az utolsó 14 összecsapáson 16 találatot ért el, ebből négyet az utolsó játéknapon az Udinese ellen.
Így aztán összesen 23 góllal zárta a bajnokságot, és ezzel második lett a góllövőlistán az AC Milan sztárja, Andrij Sevcsenko mögött, vagyis ő lett a legeredményesebb olasz csatár - és egy idény alatt több gólt ért el, mint az előző négyben együttvéve.