Maradona mosolyt hoz, nem könnyeket

Bár egyes nyilatkozatok, illetve médiaértesülések egyértelműen arra utalnak, hogy Diego Maradona kerül az argentin labdarúgó-válogatott élére - maga az érintett is ezt erősítette meg -, a helyi szövetség (AFA) közlése szerint, az új szövetségi kapitányt jövő kedden nevezik ki.

• Nézze meg képgalériánkat!

A minden idők egyik legjobb futballistájának tartott argentin klasszis 1960. október 30-án született, vagyis a szövetségi kapitánnyá való kinevezést tulajdonképpen születésnapi ajándékként is felfoghatja.

Pályafutása alighanem minden futballszerető számára nyitott könyv, de azért érdemes nagy vonalakban összefoglalni, hogy Maradona mit is ért el a pályán.

A Los Cebollitas (Hagymácskák) utánpótlás-csapattól 12 évesen került az Argentinos Juniorshoz, ahol tíz nappal a 16. születésnapja előtt mutatkozott be a felnőttek között. Fél évvel később már válogatottnak mondhatta magát, és kis híján már az 1978-as világbajnokságon diadalmaskodott argentin nemzeti együttesbe is bekerült. 1981-ben igazolt a Boca Juniorshoz, ahonnan egy évvel később vette meg az FC Barcelona, akkor világrekordnak számító összegért, nyolcmillió dollárért.

A katalánoknál eltöltött két idénye nem volt különösebben sikeres, amihez persze súlyos sérülése is hozzájárult (a baszk Andoni Goikoetxea brutális belépője nyomán szenvedett lábtörést), a Napolit viszont soha nem látott magasságokba emelte, vezérletével az olasz középcsapat két bajnoki címet, egy olasz kupát és egy UEFA-kupát nyert.

Maradona közben a válogatottal is sikeres volt, a csúcspontot az 1986-os világbajnoki cím jelentette, ahol Diego két leghíresebb gólját érte el az angolok elleni negyeddöntőben, de 1990-ben is ezüstérmes lett a vébén. A gondok ezt követően kezdődtek, 1991. tavaszán egy doppingvizsgálaton kokaint mutattak ki a szervezetében, amiért 15 hónapos eltiltást kapott.

Ezután játszott még a spanyol Sevillában, majd a Newell's Old Boysban, de az 1994-es vébén megint megbukott a doppingvizsgálaton.

Maradona hivatalosan csak 37. születésnapján, 1997. október 30-án jelentette be visszavonulását (a második eltiltása után még játszott pár meccset a Bocában), de már jóval korábban megpróbálkozott az edzősködéssel.

1994. október 3-án a Deportivo Mandiyú alkalmazta (régi játékostársa, Carlos Fren volt hivatalosan az edző, hiszen ő rendelkezett a szükséges papírokkal), de a páros mindössze két hónapig irányította az együttest, decemberben Maradona lemondott.

1995 júniusában ismét feladatot kapott: akkor a Racing Club vezetői kérték fel, hogy az éppen ott dolgozó Fren munkáját segítse, de négy hónappal később fel is mentették a munkavégzés alól Maradonát.

Már akkor is jókora túlsúllyal küszködött, és ennek, valamint kábítószer-problémáinak köszönhetően egyre többször rendült meg az egészsége. 2000. január 4-én, Uruguayban szívrohamot kapott, több hónapos kórházi ápolásra szorult.

Hivatalos búcsúmérkőzésére 2001. november 10-én került sor a Buenos Aires-i La Bombonerában, ahol Diego az argentin válogatottban játszott, az ellenfél pedig a világválogatott volt, soraiban többek között Lothar Matthäusszal, Enzo Francescolival, Carlos Valderramával, Hriszto Sztoicskovval, Davor Sukerrel és Eric Cantonával.

2002 végén egészsége ismét megromlott, és nem sokat mutatkozott a nyilvánosság előtt, ideje nagy részét Kubában töltötte, jobbára golfozással, illetve egy drogklinika látogatásával. A folyamatos kezelések ellenére sem javult azonban az állapota, amely 2004 áprilisában olyannyira leromlott, hogy Diegót ismét kórházba kellett szállítani.

Mivel nem hagyott fel a kábítószer-fogyasztással, szervezete szinte teljesen felmondta a szolgálatot, Argentína és a világ futballszerető emberei hónapokig az isteni Diego életéért aggódtak. Lassú felépülését azonban ezúttal szerencsére nem követte újabb visszaesés.

Maradona immár nemcsak saját, hanem orvosai vélemények szerint is végleg szakított a kokainnal, egy gyomorszűkítő operáció következtében szinte egykori versenysúlyára fogyott vissza, valósággal újjászületett. 2005 augusztusában beindította televíziós showműsorát, amely "A tízes éjszakája" címmel jelentkezett hetente az egyik argentin csatornán.

Közben egy évig a Boca Juniors vezetőségében is szerepet kapott, és 2006-ban éppen azért mondott le, mert az argentin szövetség elcsábította a klub kispadjáról Alfio Basilét - akit most vált a nemzeti tizenegy élén.