Vitatkozzon Cristiano Ronaldóval!

Azon talán nem érdemes vitatkozni, hogy Európában az angol, a német, az olasz és a spanyol bajnokság kiemelkedik a többi közül, arról azonban már megoszlanak a vélemények, hogy a négy topliga közül melyik a legerősebb. Legutóbb éppen napjaink papíron legértékesebb futballistája, Cristiano Ronaldo jelentette ki, hogy a Primera División a legjobb a világon, mi azonban nem érjük be a Real Madrid új ászának hazabeszélő álláspontjával, inkább az olvasóinkra bízzuk a döntést, amelyhez összeállításunkkal próbálunk egy kis segítséget nyújtani.

Nem könnyű tehát a döntés, ezért segítségül, egyfajta vitaalapként megpróbáltuk összeállítani a négy európai élbajnokság ligaválogatottját. Már figyelembe vettük az eddigi átigazolásokat is, és az összehasonlíthatóság kedvéért mindenhol a 4-4-2-es felállást vettük alapul, ami főleg a Primera Divisiónnál nehezítette meg a dolgunkat. A választásnál tekintettel voltunk a játékosok eddigi eredménysorára, a képességekre, de még a marketingértékekre is, mert manapság már ez sem elhanyagolható szempont.

Premier League	Bundesliga	Serie A	Primera División
Petr Cech (cseh, Chelsea): A londoniak erőssége az előző szezonban ugyan a megszokottnál kicsit többet hibázott, de véleményünk szerint még mindig ő a legjobb kapus az angol bajnokságban. A manchesteri Edwin van der Sarnál sokkal fiatalabb, és valamivel megbízhatóbb, mint a liverpooli José Reina.	Manuel Neuer (német, Schalke 04): Oliver Kahn visszavonulása nagy űrt hagyott hátra a Bundesligában, de sokak szerint Neuer méltó utódja lehet a Bayern München egykori klasszisának. Fantasztikus reflexekkel rendelkezik, ugyanakkor kifejezetten megbízható kapus.	Gianluigi Buffon (olasz, Juventus): Éveken keresztül tartották a világ legjobb kapusának, és most is minden szakembernél ott van az első háromban. Fantasztikus bravúrokra képes, ugyanakkor rendkívül megbízható, csak nagyon ritkán hibázik. Kiegyensúlyozottsága, nyugalma a védőkre is nagyon jó hatással van.	Iker Casillas (spanyol, Real Madrid): A madridiak gyakran szidott védelme mögött valóságos életbiztosítást jelent a szurkolók számára. Már rendkívül fiatalon megkapta a bizalmat, és élt is vele, rengeteg mérkőzést, trófeát hozott a csapatnak. Ha létezik ilyen fogalom, ő a megbízható bravúrkapus.
José Bosingwa (portugál, Chelsea): Az elmúlt hetekben felmerült, hogy a tavaly Londonba szerződött védő máris elhagyhatja Angliát, a Bayern München próbálta kivetni rá a hálóját, de a jelek szerint Bosingwa marad a Chelsea-nél. A védekezésben sem rossz, de legfőbb erénye a támadások hatékony segítése. Lendületes, kemény, fegyelmezett hátvéd.	Rafinha (brazil, Schalke 04): A gelsenkircheniek futballistája rengeteget volt sérült az utóbbi időben, de ha egészséges, akkor nem kétséges, hogy posztján ő a legjobb a Bundesligában. A védőjátéka sem rossz, de elsősorban a támadásokban való részvételével hívja fel magára a figyelmet.	Maicon (brazil, Internazionale): Csak a mostani idényt követően, illetve a Konföderációs Kupa után vált világszerte is igazán elismertté, pedig már évek óta remek teljesítményt nyújt az Interben. Kötelező jelleggel megy fel a támadásokhoz, nagyon sokat centerezik, de közben a védőmunkájára sem lehet panasz.	Daniel Alves (brazil, FC Barcelona): Valósággal forradalmasította a jobbhátvéd posztját azzal, hogy a pálya szinte minden szegletében feltűnik, ugyanakkor alapfeladatát is magas szinten képes ellátni. Kiváló a rugótechnikája, hatalmas a munkabírása.
Rio Ferdinand (angol, Manchester United): A világ legdrágább védője Sir Alex Ferguson irányítása alatt szinte teljesen levetkőzte korábbi könnyelműségét, és igazi klasszis vált belőle. Remek fejjátéka mellett az is kiemeli az angol mezőnyből, hogy igyekszik pontosan megjátszani a labdákat, nem csak rombolásból veszi ki részét.	Heiko Westermann (német, Schalke 04): Az egyik legsokoldalúbb futballista a német élvonalban, játszott már jobb-, bal- és középhátvédet, védekező és jobboldali középpályást is. A legjobb teljesítményre azonban a védelem tengelyében képes, különösen összeszokott csapattársaival, Neuerrel és Rafinhával.	Fabio Cannavaro (olasz, Juventus): Egyike azon kevés hátvédeknek, akik Aranylabdát nyertek. A Real Madridtól tért vissza egykori klubjához, ahol korábbi távozása miatt nem minden szurkoló fogadta örömmel, annyi azonban bizonyos, hogy rutinja és kiváló helyezkedése miatt még mindig a világ egyik legjobbja a posztján.	Sergio Ramos (spanyol, Real Madrid): Klubcsapatában gyakran kénytelen a védelem jobb oldalán szerepelni, ahol hiányosságai jobban kijönnek - a védelem tengelyében jobban tudja kamatoztatni remek fejjátékát. Sokszor kissé szertelenül megy előre, de további rutint szerezve (hiszen még csak 23 éves) ezen is javíthat.
Nemanja Vidic (szerb, Manchester United): A kőkemény futballista sokak szerint legalább annyira megérdemelte volna, hogy az év játékosának válasszák Angliában, mint Cristiano Ronaldo - ami sokat elárul teljesítményéről. Remekül fejel, a levegőben szinte verhetetlen, amit a pontrúgásoknál az ellenfél kapuja előtt is kihasznál.	Andrea Barzagli (olasz, VfL Wolfsburg): A wolfsburgi gárda elsősorban nem a védelmének köszönhetően nyerte meg a bajnokságot, de azért a hátsó alakzatban is akadtak kiváló teljesítmények. A világbajnok Barzagli például a megbízhatóság és az elnyűhetetlenség példája volt még a németek számára is, hiszen egyetlen másodpercet sem hagyott ki az idény során.	Juan (brazil, AS Roma): A római gárda alaposan megérezte, amikor dél-amerikai légiósa sérülés miatt hiányzott. Juan ugyan nem játszik látványosan, de védőmunkája egészen kiemelkedő. Rendkívül elegánsan futballozik, szinte esztétikai élvezet a játéka, miközben alig szabálytalankodik.	Carles Puyol (spanyol, FC Barcelona): Érdekes módon ő is jobbhátvédként kezdte, de játszott már kényszerűségből balhátvédet is, igazából azonban középen érzi jól magát. Elképesztő lelkesedése, küzdeni tudása miatt rendkívül látványosan, sokszor önfeláldozóan futballozik, de ez nem megy a megbízhatóság rovására.
Patrice Evra (francia, Manchester United): A szenegáli származású játékos rendkívül megbízhatóan, fegyelmezetten futballozik a védelem bal oldalán. Ugyan valamivel kevesebbet megy előre, mint manapság a szélsőhátvédek szoktak, de az ellenfél szélsője még ennél is ritkábban kerül mögé.	Philipp Lahm (német, Bayern München): Karrierjét jobbhátvédként kezdte, de bal oldali védőként lett ismert - a bajoroknál mind a két poszton szokott játszani. Nagy munkabírású, előszeretettel megy fel a támadásokkal, és már rengeteg gólt készített elő. Igazi német profi, botránymentes, kiegyensúlyozott.	Gianluca Zambrotta (olasz, AC Milan): Érdekes módon az olasz liga nem bővelkedik kiemelkedő balhátvédekben, így erre a posztra a világbajnok a legjobb vészmegoldás. Érdekes utat járt be karrierje során, hiszen jobb oldali, támadó középpályásként kezdte, majd Fabio Capello faragott belőle védőt, aki mindkét szélen bevethető.	Joan Capdevila (spanyol, Villarreal): Csodálkozunk rajta, hogy még egyik spanyol sztárklub sem csábította el, pedig a balhátvéd pozíciója a Realban és a Barcában sincs tökéletesen megoldva. Capdevila azonban remekül érzi magát a Villarrealnál, teljesítménye alapján pedig joggal ő a spanyol válogatott egyik biztos pontja.
Michael Essien (ghánai, Chelsea): A szezon első felében sérülés miatt hiányzott a londoniaknál, de visszatérte után rögtön fontos gólokat szerzett a bajnokságban és a BL-ben is. Hatalmas munkabírású, rengeteg labdát szerez, de ha szükség van rá, feltűnik az ellenfél kapuja előtt is. Igazi csapatjátékos.	Franck Ribéry (francia, Bayern München): Jelenleg a Bundesliga legértékesebb labdarúgója, kérdés, meddig marad Németországban. Villámgyors, kiválóan cselez, remekül lát a pályán, a középpálya mindkét oldalán bevethető, szinte egy személyben határozza meg a Bayern támadójátékát. Néhány év alatt lett az ismeretlenségből világsztár.	Diego (brazil, Juventus): A torinóiak új szerzeménye a Serie A-ban még nem bizonyított, de az elmúlt években a német bajnokság egyik legjobbja volt. Remekül lát a pályán, de nem csak az előkészítésben, hanem a gólszerzésben is jeleskedik. Németországban egy virtuóz karmester volt, Itáliában világsztár lehet.	Cristiano Ronaldo (portugál, Real Madrid): Most jönnek a problémák (vagy a bőség zavara), a világ legdrágább, és 2008-ban hivatalosan is legjobb játékosát ugyanis lehetetlen kihagyni - még ha álomcsapatunk így túlságosan támadó szellemű is. Az persze nem kérdés, hogy a portugál világklasszis, és ezt alighanem a Primera Divisiónban is bizonyítja majd.
Javier Mascherano (argentin, Liverpool): Rafa Benítez nem véletlenül ragaszkodik az FC Barcelona által is csábított dél-amerikaihoz, aki jelenleg a világ egyik legjobb védekező középpályásának számít. Az ő munkabírása, szerelőkészsége is elképesztő, és a megszerzett labdákat remek hatásfokkal továbbítja.	Anatolij Tyimoscsuk (ukrán, Bayern München): A bajorok nyári igazolása a német élvonalban még nem bizonyított, máshol viszont igen. A Zenit Szankt-Petyerszburggal UEFA-kupát nyert, és védekező középpályás létére gólerősnek számít, főleg távoli lövésekből eredményes.	Andrea Pirlo (olasz, AC Milan): Rengeteg kritikát kapott az elmúlt időszakban, ráadásul sokszor jogosan, képességei azonban vitathatatlanok. Munkabírása egy kicsit csökkent ugyan, de a visszavont irányító középpályás posztján (amit tulajdonképpen ő teremtett meg) még mindig kiugró teljesítményre képes.	Xavi (spanyol, FC Barcelona): A katalánok saját nevelésű futballistája szép csendben szintén világklasszissá nőtte ki magát. Ő ad ritmust a Barca és a spanyol válogatott játékának, szinte hibátlanul passzol (gyakran 90%-os pontossággal), de a védekezésből is kiveszi a részét - talán ő áll jelenleg a legközelebb a tökéletes középpályás ideájához.
Steven Gerrard (angol, Liverpool): A Liverpool ikonjának Rafa Benítez találta meg az ideális posztját azzal, hogy feltolta közvetlenül a csatársor mögé. Így sokkal jobban érvényesül remek rúgótechnikája és lényegesen több gólpasszt ad, ugyanakkor rá is jellemző, hogy nem ismer elveszett labdát.	Zvjezdan Misimovic (bosnyák, Wolfsburg): A nagy meglepetésre bajnokságot nyert wolfsburgi gárda egyik legjobbja volt, rekordnak számító 20 gólpasszt adott az előző idényben. Diego távozásával a liga első számú irányító középpályása, a vb-selejtezőkön meglepetést okozó bosnyák válogatott karmestere.	Estebán Cambiasso (argentin, Internazionale): Univerzális futballista, aki a középpálya összes többi tagja helyett is képes futni. Hatalmas munkabírású, a megszerzett labdákat pedig rendre jól játssza meg. Nem meglepő, hogy fiatal korában az egyik legjobb argentin irányítónak tartották.	Kaká (brazil, Real Madrid): A madridiak másik nyári sztárigazolása szintén kihagyhatatlan. Ő az a szupersztár, aki nem az extravagáns viselkedésével, hanem a szerénységével hívja fel magára a figyelmet, és az alázatosság a játékában is megmutatkozik. Nagy kérdés, hogy ez miként érvényesül majd a Realnál.
Frank Lampard (angol, Chelsea): A rivális szurkolóktól rengeteg zrikát kell elviselni, de azt senki sem vitatja, hogy klasszis labdarúgó. A védekezésből kevésbé veszi ki a részét, de a támadásépítésben és befejezésben is elsőrangú teljesítményt nyújt. A londoni klub szimbóluma, az angol válogatott egyik legbiztosabb pontja.	Danijel Pranjic (horvát, Bayern München): Ő is újonc lesz a német élvonalban, de a horvát válogatottban, illetve a holland bajnokságban nyújtott teljesítménye alapján megelőlegeztük neki a bizalmat. A teljes bal oldalt bejátssza, és mind az előkészítésben, mind a befejezésben kiváló. Halálbiztos tizenegyesrúgó.	Ronaldinho (brazil, AC Milan): A piros-feketék kissé csalódott szupersztárja ugyan elmaradt a várakozásoktól első olaszországi szezonjában, de időnként azért felvillantott valamit zseniális tudásából. Ő az a focista, akinek csak akkor megy a játék, ha van kedve hozzá - akkor viszont ellenállhatatlan. Már csak miatta is reméljük, hogy a jövőben lesz, mert nincs több lehetősége.	Andrés Iniesta (spanyol, FC Barcelona): A Barca másik olyan erőssége, akit csak mostanában kezdenek tudásának megfelelően elismerni. Középpályásként és szélsőként is megállja a helyét, fantasztikusan cselez, szinte képtelenség szabályosan szerelni. Szintén futógép, elnyűhetetlen, igazi csapatember, aki mégis az egyik legcsendesebb az öltözőben.
Fernando Torres (spanyol, Liverpool): Idegenlégiósként első angliai szezonjában 24 gólt ért el a Premier League-ben - ez előtte senkinek sem sikerült. Fantasztikusan érzi a kaput, a védők egyetlen másodpernyi kihagyását is képes kihasználni. Gyors beilleszkedésével, angliai sikereivel sokakat meglepett, akik korábban egy szimpla spanyol tehetségnek tartották.	Mario Gomez (német, Bayern München): A bajorok a nyáron 30 millió eurót fizettek érte a Stuttgartnak, nem véletlenül. A spanyol származású támadó 121 bajnokin eddig 63 gólt ért el a Bundesligában, ami fantasztikus mutató - igaz, a nemzetközi kupákban eddig még nem győzte meg a kétkedőket.	Zlatan Ibrahimovic (svéd, Internazionale): A milánóiak öntörvényű klasszisának játéka egyre inkább kezd beérni. Ugyan sokszor még mindig hajlik az öncélú, ámde látványos megoldásokra, gyakran egyéni sportágként definiálva a labdarúgást, de közben ontja a gólokat, és az előkészítésben is jeleskedik. (Ibrahimoviccsal kapcsolatban muszáj megjegyezni: elképzelhető, hogy Spanyolországban folytatja, intenzíven tárgyal a Barcelonával.)	Lionel Messi (argentin, FC Barcelona): Még mindig csak 22 esztendős, de máris a világ egyik legjobbja, az idei Aranylabda legnagyobb várományosa, teljesen jogosan. Ellenállhatatlanul cselez (sokszor talán még kissé túl egyénieskedő), és látszólag gyenge fizikuma ellenére elnyomni sem nagyon lehet - a BL-döntőben pedig megmutatta, hogy a fejjátékával is képes meccset eldönteni.
Wayne Rooney (angol, Manchester United): Ha kell, középcsatárt játszik, ha kell balszélsőt, és szükség esetén a saját tizenhatosánál szerel - igazi helye azonban az ellenfél kapuja előtt van. Fizikai ereje és győzni akarása mellett a technikai tudása is kiemelkedő. Fiatal kora ellenére már fantasztikus pályafutás áll mögötte.	Edin Dzeko (bosnyák, Wolfsburg): Ugyan csak második lett a góllövőlistán klubtársa, a brazil Grafite mögött, mégis ő az értékesebb futballista - már csak fiatal életkora miatt is. A nyáron az AC Milan csábította, de Dzeko inkább szerződést hosszabbított a wolfsburgiakkal.	Francesco Totti (olasz, AS Roma): A neve egyet jelent klubjával, sohasem játszott más csapatban, és valószínűleg már nem is fog. Zseniális, ámde sérülékeny futballista, aki a csatársorból visszalépve képes a legjobban osztogatni, és gólokat is szerezni. Rendkívül stílusos, emblematikus labdarúgó, pályafutása példaértékű.	David Villa (spanyol, Valencia): Az egyik legkeresettebb futballista manapság a játékospiacon, nem véletlenül. Elképesztően érzi a kaput, futószalagon ontja a gólokat mind klubjában, mind a spanyol válogatottban. Gyakorlatilag semmiben sem kiemelkedő, viszont mindenben nagyon jó. Már 118 gólt szerzett a spanyol élvonalban.
A Premier League a legerősebb! 206602outform.html400350	A Budesliga a legerősebb! 206601outform.html400350	A Serie A a legerősebb! 206604outform.html400350	A Primera División a legerősebb! 206603outform.html400350

www.global-soccer.eu