1933 szelleme kísért Nyugat-Németországban

 

A Német Kommunista Párt betiltása pillanatában megindult rendőrterror fasiszta jelleget öltött.

http://www.marxistische-bibliothek.de/_kpd.html

A nyugat-berlini Telegraf jelentést adott arról, hogy Nyugat-Németországban az "állam veszélyeztetésének gyanúja miatt" letartóztatások történtek és hogy Düsseldorf-ban, Hannoverben, Braunschweigben, Helmstedtben és más nyugatnémet nagyvárosokban "védőőrizetbe" vettek igen sok kommunista funkcionáriust és egyszerű párttagot. Ezzel a Schröder-féle rendőrség a náci rendszer bukása óta első ízben elevenítette fel azt a gyakorlatot, amelynek segítségével 1933. és 1945 között a haladó szellemű emberek millióit zárták koncentrációs táborokba és börtönbe anélkül, hogy elfogató parancsot adtak volna ki ellenük.

Nyugat-Németországból érkező jelentések szerint a régóta előkészített rendőri terror tovább tombol az országban. Eddig már több mint 50 kommunistapárti funkcionáriust tartóztattak le és több mint 300 házkutatást tartottak. Kielben erős rendőri kötelékek rohanták meg a Német Kommunista Párt tartományi vezetőségének és a Norddeutsches Echo című lap épületét. Az épületben tartózkodó valamennyi kommunista funkcionáriust, s a lap munkatársait rendőri tehergépkocsikra rakták és anélkül, hogy bármit is magukkal vihettek volna, elszállították őket. Ugyanebben az időben házkutatásokat tartottak több kommunista funkcionáriusnál.

Brémában, Münchenben, Hamburgban szombaton is

tovább folyt a kommunisták elleni hajtóvadászat. Újabb pártfunkcionáriusokat vettek őrizetbe és szállítottak el.

Sok nyugatnémet polgári lap a szélsőjobboldali lapokkal ellentétben, elítéli a Német Kommunista Párt betiltását. A Frankfuerter Rundschau főszerkesztője vezércikkben megállapítja: "ha tovább haladunk ezen az úton, akkor a német nép rövidesen minden szabadságát elveszíti". A frankfurti Neue Resse rámutat, hogy a betiltás "kétségtelenül megnehezíti az ország újraegyesítését". A Hannoversche Press vezércikkében hangoztatja, hogy "a Német Kommunista Párt betiltása semmiképpen sem bizonyítja a bonni kormány politikai tisztánlátását". A Badische Allgemeine Zeitung a következőképpen ítéli meg a Német Kommunista Párt betiltását: "E betiltás politikailag értelmetlen és céltalan. A szövetségi kormánynak is rövidesen tisztába kell jönnie azzal, hogy így a kommunizmust nem lehet elintézni. Ez a párt fennmarad és mind nagyobb hatással lesz a nyugatnémet lakosságra, mihelyt a német újraegyesítés gyakorlatilag megvalósítható kérdése az előtérbe lép."

Walter Ulbricht: Az NKP élni és harcolni fog

Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártjának első titkára beszédet mondott a magdeburgi körzet pártaktíváján. Foglalkozott a Német Kommunista Párt betiltásáról szóló határozattal és rámutatott, hogy ez is a "német militaristák agresszív terveit bizonyítja".

Ulbricht, Walter (1893-1973) Lipcsében született, eredeti szakmája asztalos volt. 1912-ben belépett a szociáldemokrata pártba. Az első világháború alatt katonaként antimilitarista propaganda miatt letartóztatták; 1918 végén szabadult. Mint Karl Liebknecht körének tagja 1919-ben részt vett a kommunista párt megalakításában, 1921-1923 között türingiai titkár volt. 1923-tól a pártközpontban dolgozott, elsősorban szervezőtehetségével tűnt ki, és nagy szerepe volt az üzemi pártsejtek kialakításában. 1923-1924-ben KB-tag, 1924-1925-ben Moszkvában a Komintern VB munkatársa, 1926-tól a szász tartományi gyűlés, 1928-1933-ban a Reichstag tagja volt. 1927-ben ismét beválasztották a kommunista pártKözponti Bizottságába, majd 1929-ben a Politikai Bizottságba. 1932-1933-ban a titkárság tagja, 1929-1932 között a Berlin-Brandenburg-Lausitz-Grenzmark pártkörzet vezetője volt. 1928-1929-ben, majd 1938-1943 között a német párt Komintern-képviselője, 1928-ban a VB póttagja lett. A nemzetiszocialista hatalomátvétel után emigrált, 1933-1936 között Franciaországban élt, majd 1938-ig részt vett a spanyol polgárháborúban, politikai biztosként harcolt a köztársaságiak oldalán. A Szovjetunióban töltött évei (1938-1945) alatt a hivatalosan Wilhelm Pieck vezette emigráns kommunista párt meghatározó személyiségévé vált. 1945. április végén a szovjet csapatokkal tért vissza Berlinbe. 1946-ban keresztülvitte a kommunista párt és a szociáldemokrata párt szovjet megszállási övezetbeli szervezeteinek egyesítését. 1946-tól 1950-ig az új párt, a Német Szocialista Egységpárt (SED) Központi Bizottságának titkára, egyben a párt helyettes elnöke, 1949-től PB-tag volt. Ő irányította a SED átalakítását marxista-leninista tömegpárttá. 1949. október 7-én az újonnan alapított Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettese, 1950-ben a SED főtitkára (1953-ban első titkára) lett. Nevéhez fűződik a szovjet típusú állami berendezkedés megvalósítása. 1960-ban az államfői posztra (az Államtanács elnökévé), 1963-ban a Nemzeti Védelmi Tanács elnöki tisztébe is megválasztották, ezzel gyakorlatilag az összes hatalom az ő kezében összpontosult. A két Németország elvét vallotta, 1961-ben szorgalmazta a berlini fal felépítését. Az 1960-as években fő külpolitikai törekvése az NDK nemzetközi elismertetése, s a keleti blokkon belüli minél nagyobb mozgástér megszerzése volt. 1968-ban élesen támadta a csehszlovákiai reformtörekvéseket, s támogatta a Varsói Szerződés országainak intervencióját. 1971-ben lemondott a SED első titkári posztjáról, ami a politikai élettől való visszavonulását jelentette.

Beszédének befejező részében hangsúlyozta, hogy az Adenauer-kormány ideje már lejárt, a Német Kommunista Párt azonban élni fog és harcol a nép ügyéért, a béke, a demokrácia és a szocializmus megteremtéséért. Az Adenauer-kormány terrorcselekménye riadójel az egész német munkásosztály számára. A militarista reakciók egységes Németországban. Egységessé kell tehát kovácsolni egész Németország munkásosztályát is.