Lézerharcosok klubja

Szeretne űrharcosok vagy katonák bőrébe bújni? Pár ezer forintért egy barlangban vagy egy laktanyában boldogan kergetheti a barátait, Magyarországon ugyanis feltámadóban van a virtuális paintball, az egykor játéktermekből ismert lézerharc - ami valójában infraharc, de az nem hangzik olyan jól. Tartson velünk a küzdőtérre!

A szabadtéri lézerharc kipróbálásához Szentendrére látogattunk el, a volt szovjet katonai laktanyába. A méretes vaskapun átjutva mintha a Sztalker díszletei közé vagy a csernobili zónába érkeznénk: elhagyatott, romos lakóépületetek bontakoznak ki az elvadult ligetből, a fák között gaz vagy az autók kerekei által felszántott sár. A játék bázisa a bejárat melletti épületben található, itt lehet - és célszerű is - átöltözni, majd mosakodni a harc után. A játékosok sárga és zöld, paintball-festéktől foltos kabátokat kapnak (ez a szervező cég másik tevékenysége), és mivel az akció terepen zajlik, célszerű sportcipőt vagy bakancsot és nyúzható nadrágot felvenni hozzá. A készülődés után gyalog indulunk el a bázis mélyére egy cserjéssel szegélyezett földúton

Menet közben még több elhagyott épület, egy szétlőtt sebességkorlátozás-tábla és egy monumentális filmdíszlet mellett haladunk el: egy városka egész főtere bontakozik ki a szemünk előtt, ahogy belesünk a farostlemez-kulisszák mögé. A célunk viszont nem ez, hanem a szabadtéri lézerharc-pálya (talán az egykori gyakorlótér). Ezekből háromféle van: az egyik egy gyors, bemelegítésre szolgáló helyszín gumiabroncs-fedezékekkel, a másik ugyanerre a témára épül, de itt partraszállást lehet játszani, vagyis a védők fedezékben vannak, mi pedig egy harmadikat próbálunk ki, amelyet lövészárkok és földhányások szabdalnak fel. A fantázianeve: Verdun.

Mesterlövészek és kommandósok

Eligazítás

A terepen szemléljük meg először a fegyvereket és kapunk rövid eligazítást. Az itt használt rendszernek nincs külön neve, a gyártó - az amerikai Steradian Technologies - egyszerűen "professional lasertag"-nek nevezi azt. Szentendrén háromféle fegyvert lehet használni: van kis pisztoly, ami egyesével lő, hármas sorozatokat eregető géppisztoly és mesterlövész-puska. A fegyver egy piros kijelzőn írja, hány életünk van, amit a játékmester állíthat be, hanggal jelzi, ha találatot kaptunk, és természetesen akkor is hangot ad ki, amikor lövünk. A pisztoly vicces digitális "ciripeléssel" szól, a nagyobb fegyverek viszont már tényleg lövésre emlékeztető hangot adnak ki.

A találatokat egy fejpánt érzékeli, három infravörös érzékelővel, amelyet adatkábel köt össze a fegyverekkel - ez eleinte kényelmetlen, de már az első körben meg lehet szokni. A fegyverekkel nem elég lőni, újratölteni is kell. Azt, hogy az eszköz hány lövetű, a típusa határozza meg, a töltények és tárak számát pedig a játékmester, ahogy a rendelkezésre álló életekét is. Az újratöltéshez a pisztolyon egy gomb, a géppisztolyon egy retesz, a mesterlövészpuskán pedig szintén egy retesz szolgál, de ennél ki kell venni és vissza kell tolni a helyére puska a tárat, hogy kicsit élethűbb legyen a dolog. A fegyverekhez biztosítóretesz is tartozik, az élesítést, illetve teljes újratöltést pedig a játékmester végzi egy jackdugóval.

A fegyverek feliratait böngészve kiderül, hogy ezek, legalábbis a külső műanyag, illetve alumínium tokok eredetileg paintballhoz készültek - a gyártó nem feliratozta át őket a lézerharcosok kedvéért. A géppisztoly és a mesterlövész-puska elég élethűen is néz ki, a hatást csupán a hatalmas infra-objektív tompítja, amelyből a lövések jönnek. Ennek laptopra kötött párjával olvassa be a játékmester a parti elején és végén az adatokat: a játék kezdetekor rögzíti vele, melyik fegyver kinél van, az egyes körök végén pedig összegyűjti a statisztikákat.

Így néz ki egy találat
Még több kép a galériánkban

Mivel a kültérre tervezett eszközök lőtávolsága igen nagy (170-300 méter, típustól függően), a fegyvereken passzív lézeres célzóberendezés is van. Ez egy vadászathoz használt modell, és teljesen független a fegyvertől, vagyis bármire rá lehet szerelni, a passzív lézer pedig azt jelenti, hogy a vörös célzófényt csak a keresőben lehet látni - a megcélzott játékoson nem látszik a piros pötty. Az viszont látszik, ha eltaláljuk, mivel a lövéseket érzékelő fejpánt ilyenkor felvillan, ha pedig valakinek elfogytak az életei, akkor folyamatosan világító tiarával távozik a harctérről. A lőfegyverek mellett gránát is van a repertoárban, ám ezt ottjártunkkor nem tudjuk kipróbálni.

Itt lehet jól taktikázni

A felszerelkezés, a fegyverek élesítése és regisztrálása után belevetjük magunkat a küzdelembe. A sárga és a zöld csapatot a játékmesterek a pálya két ellentétes végébe vezetik, majd vezényszóra indul a küzdelem. A játékosok beleugranak a lövészárkokba, és vezetőink tanácsát követve párosával indulnak meg az ellenfél vélt irányába. Az első körben, amikor még nem ismerjük a pályát, sokáig sejtelmünk sincs arról, merre van a másik csapat: csupán a fegyverek hangja, rosszabb esetben a beérkező találatok jelzése az első árulkodó jel. A terep tökéletesen alkalmas a rejtőzködésre, főleg, ha az ember kúszásra-mászásra alkalmas öltözékben van.

A kondi és a gyorsaság sem árt: a jó másfél méteres árokba be és abból ki, fedezék mögül ki és vissza kell ugrálni, szaladni, lehetőleg lehúzott fejjel - a nehéz terep érzékelteti hatását, az első pár percben magunk is meglepődünk rajta, mennyire fárasztó a játék. Lemaradni pedig nem érdemes: a pályát összehangolt előrehaladással, egymást fedezve, a szárnyakon előrenyomulva lehet eredményesen megtisztítani az ellenféltől. Egy forduló nagyjából 15 percig tart.

Berlin felett már majdnem sötét volt az ég
Még több kép a galériánkban

Mivel már megy le a nap, a szabadtéri körök kiértékelése helyett inkább átnyargalunk a Berlin nevű pályához, a bejárat közelében lévő laktanyaépülethez. Ezt is két irányból veszi be a két csapat, a földszint, illetve az L alakú épület egyik szárnyának magasföldszintje és az alatta húzódó pince az érvényes játéktér. Itt még óvatosabban kell mozogni, mint a lövészárkok között: a romos épület két szintje ki van takarítva, de néhol - feltesszük, szándékosan - gumiabroncsok nehezítik a haladást, néhol legörbített betonvasak állnak ki a falból, és egy-egy lépcsőfordulóban teljes a sötétség.

Itt azonban pörgősebb a játék, nem nagyon van olyan fedezék, ahol sokáig lehetne lapulni: szobáról szobára kergetőznek a csapatok, néha spagetti-westernbe illő jeleneteket előadva. Sajnáljuk, hogy nincs nálunk videokamera, amikor az egyik játékos odaszalad egy ablakhoz, felugrik, vaktában belő rajta, és talál, de egy másodperccel később a ház sarkánál az ellenfél egyik játékosa egy másik ablakon kihajolva lövi meg a háta mögött álló társát.

Lebuktat a tárazás

Közelharc a laktanyában

A fejpánt mellett egyébként a fegyverek is sebezhetők, hogy ne lehessen kidugott puskacsővel vaktában lövöldözni, a tárazás után pedig nem csak a retesz hangeffektje, hanem egy ketyegő stopperhang is elárulja az éppen védtelen játékos pozícióját. A közelharc, mint azt az épületben megtapasztaljuk, halálos, ilyenkor gyorsan pörögnek le az életek, bár egy-egy találat közben van némi késleltetés, ez alig elég hozzá, hogy az eltalált játékos fedezékbe iszkoljon.

A szabadtéri lézerharcban is vannak extra opciók: a játékosok felvehetnek mini CB-rádiós headsetet, amivel a csapat jobban összehangolható. Erre szükség is van akkor, ha több szerepet játszanak, amire szintén lehetőség van, mivel lehet a szakaszban szanitéc vagy megvédendő VIP-személy. A játék igazából a paintball "korszerűbb", de ártalmatlanabb verziója, mivel itt nem fáj a találat, és mivel nincs festék, bárhová kivihető a parti. Egyik alkalmi csapattársunk szerint viszont a paintball pumpálja fel jobban az adrenalint, mivel ott igazi tétje van annak, ha eltalálják az embert. Nekünk azonban az igazi háborús terepet idéző pálya lézerrel, infrával is elég az izgalomhoz, és sokan így vannak ezzel: a játék az utóbbi két évben egyre népszerűbb.

A profi lézerharc-berendezés drága: egyetlen fegyverért több mint százezer forintot kell fizetni, amiben még nincs benne a célzóberendezés, valamint a szoftver, amely ugyanennyibe kerül hozzá. A szentendrei pályát üzemeltető Cuzco Kft. viszont már saját fejlesztésű eszközökön dolgozik: az első prototípus februárban készül el - mondja el Kun Tamás ügyvezető. A cég az eredeti konstrukció eddig tapasztalt konstrukciós hibáit szeretné tökéletesíteni, de mint megtudtuk, nem az amerikai fegyvereket alakítják át, hanem a nulláról kezdték újra a tervezést. A hazai gyártmány vezeték nélküli találatjelzővel rendelkezik majd, és a sugárvetőt is átalakították rajta, hogy közelre-távolra egyforma pontossággal lehessen célozni vele, de több technikai részletet egyelőre nem árultak el. (A katonai MILES-rendszert is barkácsolgatják maguknak a hobbisták, mivel a specifikációi nyilvánosak.) Klubot viszont szeretnének létrehozni a lézerharc rajongóinak, akik akár saját fegyverekkel járhatnának majd össze lövöldözni.

Összegzés

• Ahol jártunk: www.lezerharc.hu (Ezt a fajta kültéri lézerharcot más cégek is kínálják, változatos helyszíneken.)
• Ár: Két órára 4000 forint + áfa a felszerelés bérleti díja Szentendrén, ez a legolcsóbb csomag, de a változatos pályák révén akár több időt is el lehet ütni a harccal - a részletes árazás megtalálható a cég honlapján.
• Kapacitás: Jelenleg maximum 54 fegyvert tud biztosítani a cég, ennyivel már kisebb háborút lehet vívni egy-egy pályán, és vállalnak kitelepülést is.
• Vélemény: Aki igazi harci élményre vágyik, de nem szeretné, hogy festékgolyóval lövöldözzenek rá, annak ideális.

Eltérő karakterű játékok

Az általunk kipróbált kétféle játékot nem nagyon lehet összehasonlítani. Még ha a technológia lelke ugyanaz is, a Tasmasterz inkább egy laza buli, sok-sok kergetőzéssel, aminek vonzerejét az adja, hogy a fegyvereket bárki megszerezheti magának is egy kis utánajárással. A szentendreiek lézerharc-játéka az igazi szimulációhoz áll közelebb, már csak a kemény terep miatt is - és inkább a paintball barátságosabb, de ugyanúgy izgalmas változata. Előbbi a játékos lelkületű részvevőknek, utóbbi a kicsit is fegyver- vagy military-őrült résztvevőknek fog jobban tetszeni.