Lézert bütykölnek a modern hackerek

Vágólapra másolva!
Még mindig sci-finek számít a csuklón vagy övön hordott számítógép, de a kutatók már dolgoznak rajta. A hagyományos értelemben vett, azaz nem feltöréssel, hanem barkácsolással foglalkozó modern hackerek neonvilágítással díszes műhelyeket hoznak létre, hogy legyen helyük közösen bütykölni. A huszonötödik alkalommal megtartott Chaos Communication Congress konferencia felvételei közül válogattunk.
Vágólapra másolva!

Nagy játszóházak felnőtteknek

Nem csak a könyvtárak szorulnak rá arra, hogy újra feltalálják őket, a műhely ötletének sem árt a modernizáció. A Hacker Spaces panelen beszélgetők mind részt vesznek olyan helyek működtetésében, ahová a barkácsolni és építeni vágyók összejárhatnak. Ha a szervezők küldetése sikerrel jár, az is elképzelhető, hogy a hackerről nem mindenkinek a számítógépeket feltörő, fogadott vagy fogadatlan biztonsági szakértő, hanem a bütykölő emberek is eszébe jutnak.

Ezek a helyek nagyon különbözőek lehetnek. Az egyik legismertebb internetes barkácsguru, Bre Pettis elmondta, hogy az NYC Resistor nevű laborba nem vesznek fel rögtön bárkit, szoros közösségi alapon, szinte klubként működik. Cserébe a tagok által összedobott pénzből olyan profi eszközöket is megengedhetnek maguknak, amilyenekről egy otthon barkácsoló álmodni sem mer. Legutolsó beruházásuk egy lézeres vágó volt, amit azóta is csak úgy lehet használni a tagoknak, ha a Star Treket idéző parancsokkal indítják be.

Forrás: avidd @ Flickr
Öt-tíz hacker összehajol a bécsi Metalabban

Lazábban működik a Jacob Appelbaum által is látogatott NoiseBridge. A névtelen böngészést lehetővé tevő Tor Projectben is komoly szerepet vállaló hacker elbeszélése szerint hetekig tartott, míg a kezdeti tagok megszokták a teljes szabadságot, ám most már senki nem akar engedélyt kérni, ha rajzolni akar valamit a falra, vagy ha a tér egy részén spéci labort akar építeni pár kísérlet erejéig.

De nem csak Amerikára jellemző az ilyen közösségi műhelyek kialakítása. Az emberek Európában is szeretnek egymástól tanulni, szórakoztató dolgokat építeni közösen. Elég csak ránézni a hackerspaces.org térképére, amin tömérdek hackerlabor van, még ha a legközelebbiig Bécsbe vagt Grazba kell is zarándokolni. Az osztrák fővárosban három hely is van, ahová a bütykölni szeretők járhatnak. A 2006-ban alapított 130 rendszeres, fizető taggal rendelkező, számtalan sikeres projekttel és workshoppal rendelkező Metalab http://hackerspaces.org/wiki/Metalab például a városháza közvetlen szomszédságában található. Magunk is tervezzük, hogy egyszer meglátogatjuk.

Aki azonban nem szívesen utazik azért, hogy forrasztópákás embereket bámuljon meg, megpróbálhat bekukucskálni a Biblia közben található majdnem hackerspace Kitchen Budapest nagy üvegablakán. Ha észreveszik a KiBu kutatói, talán még körbe is vezetik a játékaik között.

Digitális csináld magad


A hacker terekről szóló beszélgetésben a NYC Resistort képviselő Bre Pettis nem beszél a levegőbe, a gyűlésen tartott egy külön előadást is a 3D nyomtatókkal és számítógéppel vezérelt marógépekkel előállított szép jövőről. Pettis a gyors prototípusgyártás (rapid prototyping) módszerét ajánlotta a hallgatóságnak, mint a késztermékek megvásárlásánál szórakoztatóbb beszerzési módot.

A hacker által hozott példában az NYC Resistor lakói gyártottak maguknak műanyagvillát a rajzfilmek varázsceruzával felszerelt hőseihez hasonlóan. A hackerek előbb megrajzolták vektoros formában a szükséges alakot, majd műanyaglapból kivágatták a labor lézeres vágóberendezéssel. A megoldás korántsem olcsó, a lézeres vágó vagy a számítógéppel vezérelt maró pedig még csak a science fiction történetekben része a háztartásnak. Szerencsére olcsóbb módszerekkel is el lehet kezdeni a három dimenziós tárgyak világra álmodását. Pettis a Pepakura Designer programot javasolta, amellyel nagy papírmodelleket lehet tervezni, majd a kinyomtatott lapokból megépíteni.

Ha minden kötél szakad, vásárolni is lehet prototípus készítésre alkalmas gépeket. A Jeff Rutzky által birtokolt vágó plotterel az egyszerű kétdimenziós tárgyak körbevágásától egészen a hajtogatható, térbeli testté összeálló műanyag formákig egy sereg érdekességet lehet gyártani. Az eszköz nem is drága, míg egy rendesebb lézeres vágó több ezer dollárba kerül, ezt már 300 dollár körüli áron hazaviheti, aki szeretné. A lenti videóból pedig az is látható, hogy csodákat ezzel is lehet gyártani.

http://www.youtube.com/v/9Dpe0FuajQk&hl=en&fs=1

Jó játék a vágó plotter
Végül, az igazi hardver hackerek építhetnek is maguknak ilyen rendszert, ahogy azt a bécsi Metalabba járók megtették. A lényeg úgyse az eszköz pontos típusa vagy a márka, hanem az elkészített tárgyak. Illetve annak a lehetősége, hogy a szabásminta módjára a netre feltöltött terveket a közösség többi tagja a saját szája íze szerint módosíthassa, tökéletesíthesse. Pettis szerint sem biztos, hogy ez a módszer alternatívája lehet a tömegtermelésnek, ám ha az emberek csak néha-néha elgondolkodnak azon, hogy egy-két dolgot maguk is össze tudnának ütni otthon, akkor a hacker már elégedett.
Kiborggá válunk egy kicsit

Kai Kunze, a Passaui Egyetem beágyazott rendszerekkel foglalkozó kutatója elégedetlen napjaink kütyüivel. Hiába vesz minket körül egyre több, gyors processzorral, érzékelőkkel, netkapcsolattal felvértezett berendezés, igazából egyikük sem vesz tudomást a viselőjéről.

A kutató társaival olyan rendszerekkel kísérletezik, amelyeket magunkon viselhetünk és amelyeket gesztusokkal, testmozgással irányíthatunk. Ideális esetben mindezt úgy tehetjük meg, hogy a rendszer észrevétlen marad, miközben a kezünk alá dolgozik. A kutatók például olyan szenzorrendszert építettek ki EU-s projektek keretében, amely a tűzoltókat segítené az épületek kijárataihoz való visszatalálásban. A digitális köldökzsinórnak meglenne az az előnye a most használt kötelekkel szemben, hogy nem szorulhat bútor alá, illetve nem nyesheti el egy becsukódó ajtó. A lánglovagok kijelzőin a szenzorok adatai mellett megjelenhetnének a veszélyes helyek, az épületben lévő sérültek és az alaprajz is.

Forrás: Kai Kunze
Kijelzős szemüveg és szenzorok erdeje segít a szerelőnek

Szintén csak protípusként létezik az orvosok munkáját megkönnyítő viselhető számítógéprendszer. Az együttes négy darabból áll: a doktor egyik csuklóján egy tekintélyesebb méretű órához mérhető RFID olvasó, amivel a betegeket azonosíthatja, másikon egy egyszerű gyorsulásmérő, a feldolgozó egységet az övbe helyezték el. A szerelés utolsó eleme egy hagyományos Bluetooth headset. Az RFID azonosító alapján a rendszer azonnal az ágy végében található monitorra küldte a beteg kórlapját, az adatok közti görgetést pedig a gyorsulásmérőt viselő kézzel lehet vezérelni. Az orvosok olyan rendszert kértek, amely szabadon hagyja mindkét kezüket, ezért kellett így megoldani a lapozást. A rendszer következő generációja már nem a teljes kar mozgatását megkívánó gesztusokkal dolgozott, így még véletlenül sem kapták azon a betegek az orvost, hogy a zsebe felé mutogat.

A kutatók emellett végeztek kísérleteket szemüvegre szerelhető kijelzőkkel és a szerelők munkáját segítő hordható számítógépekkel is. Emellett folynak kutatások olyan mozgásfelismerős rendszerekkel is, amelyek vagy kungfu alapmozdulatok megtanulásában segítenék a felhasználót, vagy legalább átélhetőbbé tennék a Mortal Kombat jellegű verekedős játékokat.

Kunze nem titkolja, hogy számítógéppel és szenzorokkal felövezett jövő persze rejt veszélyeket is. Annyi adatot talán még sosem adhattak ki magukról a felhasználók, mint amit egy ilyen rendszer lehetővé tesz. Igaz, teszi hozzá a kutató, a mobiltelefonoknak is az volt az ára, hogy pontosan követhetővé váltunk.

Tovább is van

A Chaos Communication Congress-t összehozó hackerek nem csak a technológiai cégeknek adták fel a leckét, hanem az összes konferenciaszervezőnek is. Míg tartottak az előadások addig streaming videóban követhették az eseményeket az évvégi gyűlésről lemaradók. A 25C3 végével pedig a konferencia wikijére, számos tükörszerverre és a PirateBayre is felkerültek a viták, beszélgetések és előadások videófelvételei. Akit érdekel, hogyan törték fel az iPhone Dev Team tagjai az Apple telefonját, vagy hogyan lehet egy jól összerakott SMS-sel üzenetküldésre alkalmatlanná tenni a Nokia S60-as telefonjait, az erről is talál videókat és diákat.