Kárörömre épít az átverős tévéshow

Vágólapra másolva!
A Nem a te napod első célpontja Havas Henrik volt: előbb osztott a stáb, aztán ölelkeztek. Sváby pajkos diákként odatette a "tanár úr", a Mokka műsorvezetőjének székére a rajzszöget, de aztán a szünetben elmagyarázta, hogy direkt eltörte annak hegyét.
Vágólapra másolva!

Kevésbé személyre szabott, kevésbé eredeti, és kevésbé működik az az ötlet, hogy egy élő rádióadást rögtönöznek Havas köré. Aztán a könyvdedikálás helyszínére szervezett akciók megint erősebbek, jó, a felháborodott nagymama és a pap talán kevésbé, de a pornózni vágyó lány figurája igen. Azért, mert megint az átvágottról bennünk élő képre játszik rá, arra a férfiéra, aki szemmel láthatóan tart a nőktől, épp ezért osztja őket. Anettkával, Csisztuval, Liptaival együtt alighanem sok néző is várta Havas nő általi megalázását, ami a melleit felfedő statiszta által íme, megvalósult. Sőt, túl is lett teljesítve, azzal, hogy az "áldozat" telefonszámot, pornófilmes kapcsolatot ígért a hölgynek, minimum erkölcsileg megkérdőjelezhető tettet hajtott végre.

A hatást erősítik a műsor alatt bevágott jelenetek, amikor Havas a napjáról mesél Svábynak. Kár, hogy a műsorvezető nem kérdez jobban alá áldozatának, ezek lehetnének a műsor leg-szívetmelengetőbb részei a mindenkiben rejlő leskelődő számára. De Sváby nem csapja le a magas labdát, nem kárörvend velünk, pedig szeretnénk azt hinni, az egészet ezért csinálta.

Ehelyett mosolyog, csodálkozik, egyszerre próbál jó fiú lenni a néző, és alanya, barátja számára is, és alapvetően ez a baj vele. Oda teszi a tanár székére a rajzszöget, aztán a szünetben elmagyarázza, hogy direkt eltörte annak hegyét, és különben is, azt egészet azért csinálta, hogy az osztály megszeresse a megtréfált pedellust.

A műsor végén jön a leleplezés, az alany persze állítja, már sejtette, mi van, persze, hogyne, valahol itt kéne vágni, és jöhetne a vége főcím. Nem, a műsorvezető összeölelkezik, a stáb lazul Havassal, és kiderül, ők csak azt akarták üzenni, a tanár úr is csak ember. Ezért szeretik, és szeressük mi is, vele is megeshetnek kellemetlen dolgok. Nem értik, hogy mi nem akarjuk szeretni, röhögni akarunk rajta, mi nem az emberre vagyunk kíváncsiak, hanem a balekra. Mi meg azt nem értjük, hogy akkor ki lett baleknak nézve.

Terray István