Leszbikus- és melegfront a kábeltévén

Egyre több melegekkel foglalkozó reality és tévésorozat kerül képernyőre. Miközben a témával a legtöbb tévé foglalkozik (gyakran felületesen), a Cool nem ilyen szégyenlős, legalább négy ilyen programot tűzött műsorra. A trendről kérdeztünk egy leszbikusfilmekkel is foglalkozó rendezőnőt, aki a nemzetközi Teddy Awards, meleg témájú filmeket díjazó rendezvény zsűritagja is volt, és a Szivárvány Misszió Alapítvány egyik tagját, aki szintén jól ismeri a hazai helyzetet, ráadásul a havonta ismétlődő leszbikus buli, az Ösztrosokk szervezője.

Antal Júlia a Szivárvány Misszió Alapítvány pártolójaként, kuratóriumi tagjaként válaszolt kérdéseinkre. "Az L című sorozatot magam is nézem, szeretem, noha messze áll a magyarországi helyzettől. A sorozatban látott helyzet nem csak a magyarra nem hasonlít, kevés helyen ilyen elfogadó a közeg. Ráadásul a szereplők sem jellegzetesek, mert gyakran vannak szoknyában, festik magukat, igyekeznek megfelelni az ideális nő képének, egyben a heteroszexuális társadalom elvárásainak. A felvetett témáknak viszont örülünk, így például a gyerek örökbefogadása vagy donor megtalálása itthon is téma néha. Ez ismerőseim közt is probléma, mert eljön az idő, mikor együtt élő lányok is szeretnének gyereket" - meséli.

Júlia heteroszexuális ismerősei nemigen követik ezeket a sorozatokat - sőt, általában a tévét sem nagyon nézik, legfeljebb filmekre kapcsolnak oda. A meleg ismerősök persze nézik-követik a szériákat, bár látják, hogy - noha itthon is szervezett melegközösségek vannak - másutt könnyebb a helyzet. Itthon a melegek főként három szórakozóhelyre mehetnek le nagy biztonsággal, de a vegyes napokon 80-90 százalékos a fiúk aránya. Nagyobb leszbikus buli havonta egy van a fővárosban. Júlia különben úgy látja, hogy Budapesten a helyzet nem annyira komor, itt nem annyira veszélyes lányoknak kéz a kézben sétálgatni. "Vidéken viszont sokkal nehezebb, beszólnak, kinézik az embert. A falvakban kevés helyen van internet, a Cool tévé sem fogható, nem túl elfogadóak a másság iránt. Ez fontos probléma, mert aki meleg, leszbikus, főképp az elején vár megértést és megerősítést, amit így nem kap meg. Nem szabad szégyellnie magát - de vidéken nincs olyan melegközösségi élet, mint Budapesten" - teszi hozzá.

Úgy látja, hogy az igényes, külföldi sorozatoknak ezerszer nagyobb létjogosultságuk van, mint mondjuk a Mónika-show-nak, ahol hangos, néha közönséges transzvesztiták járatják le magukat, mert ez az egyszerűség kell a délutáni tévézőnek. "Ők vállalják be, őket hívják meg, de én nem örülök, hogy ők képviselnek minket. Sokan csak ennyit látnak az egész jelenségből, és ez persze nem ad valós képet a melegekről. Az Esti Showder-ben is lesz valamikor meleg-est. Különben a heteróknak szánt filmekben is van gyakran meleg szereplő, és ez jó" - véli.

Ha a tévéknél dolgozó melegek, leszbikusok együtt, egyszerre kiállnának és vállalnák másságukat, akkor ezzel változhatna a másság megítélése, ám Júlia szerint erre csekély az esély. "Valószínűleg attól félnek, hogy rossz hírbe hoznák tévétársaságot, bizonyára féltik az állásukat, a személyes imázsukat. Ki kellene állni, be kellene vallani!" - fűzi hozzá.

Kalmár Csaba