Katasztrófák a tévében

Az augusztus 20-i tűzijáték sajnos sokak számára tragédiával végződött. Ha Amerikában élnénk, az írók és rendezők már bizonyára azon törnék a fejüket, hogyan is lehetne filmre vinni az eseményeket - annak ellenére, hogy megtörtént katasztrófáról filmet készíteni mindig kockázatos vállalkozás, hiszen nagyon kell vigyázni arra, hogy az elkészült alkotás ne sértse a túlélők érzéseit. Megvizsgáltuk, a tévések hogyan nyúltak az elmúlt öt év három legnagyobb katasztrófájához: hogyan tudták ábrázolni 9/11-et, illetve a cunami és a Katrina hurrikán pusztítását.

A 2004. december 26-án történt indiai-óceáni cunamikatasztrófáról - már csak amiatt is, mert nem történt olyan régen - lényegesen kevesebb film készült eddig. A legnagyobb vállalkozás kétségkívül a BBC által, Tim Roth főszereplésével készített film, mely még el sem készült ugyan teljesen (a tervek szerint 2006 végén kerül adásba), de máris óriási vihart kavart és heves ellenállást váltott ki a túlélők körében. Annak ellenére történt ez így, hogy a rendező, Abi Morgan a túlélőkkel is készített interjúkat, sőt egy ideig szinte együtt is élt velük annak érdekében, hogy a tévében bemutatott dráma minél hitelesebb legyen. Az eredeti helyszínekre, méghozzá a szökőárral leginkább sújtott területekre, Phuket és Khao Lak városába érkező stáb azonban már rögtön a forgatások elején felborzolta a helyiek idegeit egy-két plakáttal, melyek szerint statisztákat - köztük nagyszámú "hullát" - kerestek a készülő műhöz. A felhívás szövegét elég szerencsétlenül sikerült megfogalmazni, szegény thaiföldiek ugyanis ezt olvashatták a cunami képe alatt: "victims needed", azaz áldozatok szükségeltetnek.

Természetesen jóval finomabban nyúltak a témához a helyi vagy legalábbis ázsiai művészek. Az eseményről számos rövidfilm készült a kontinensen, sőt, még egy képregény is született ebben a témában - a Thaiföldi Kulturális Minisztérium pedig egy emlékkiállítással járult hozzá a művészi feldolgozáshoz. A más földrészről származó filmesek közül talán a kanadaiak adták vissza leghívebben a történteket, mégpedig a Cunami - Elmondatlan történetek című dokumentumfilmben. Sok túlélő ebben a műben szólalt meg először, és a mentési munkálatokat segítők közül is sokan itt osztották meg elsőként a nézőkkel tapasztalataikat. A film rengeteg patetikus jelenetet tartalmaz (például a hirtelenjében felállított sürgősségi központokról), de valószínűleg ilyen témát nem is lehet nagyon másképp kezelni.

Rendőrök keresik a cunami túlélőit

Az önkéntesek önfeláldozását, illetve a túlélők nyomorúságos helyzetét teszi a középpontba egy magyar dokumentumfilm, a Duna TV által forgatott Cunami-árvák is. A Tótfalusi András vezette forgatócsoport Srí Lankára, illetve Thaiföldre utazott, a katasztrófa áldozatainak küldött magyar segélyeket követve. Bemutatják a magyarok által épített árvaházat, de általánosságban is kiemelik a jótékonyság szerepét az esemény utáni helyzet viszonylagos rendezésében. A filmben nemcsak a szökőár által közvetlenül sújtott áldozatok szólalnak meg, hanem azok is, akik messziről vagy biztos fedezékből nézték végig a hatalmas árhullám pusztítását - talán mondanunk sem kell, hogy bennük sem múlt el nyomtalanul a szörnyű élmény.

Más aspektusból közelít a témához az Animal Planet filmje, amely - híven a csatorna nevéhez - a állatok viselkedését tanulmányozza a katasztrófahelyzetben. A Cunami: Állati ösztönök című film alkotói arra próbálnak választ találni, miként lehet az, hogy a szökőár során több mint kétszázezer ember meghalt, az ugyanott életüket vesztő vadállatok száma pedig ehhez képest igen alacsony volt. Kiderül, hogy az állatok - amolyan hatodik érzék révén - előre érzik a veszélyt, így könnyebben el tudnak menekülni, sőt riadóztatják társaikat is.