Tévégyilkos sportok

Előző nagyobb cikkünkben azokkal a sportágakkal foglalkoztunk, melyek sokakat ültetnek a tévé elé, most azok következnek, melyekkel nehéz nézőcsúcsokat dönteni. Sokan követik az Eurosport szumóközvetítéseit, a lovaglás-világkupát? Reggel fél nyolckor hányan tapadnak a Sport 1 horgászmagazinjára, hány percig lehet érdekes a birkózók országos bajnoksága, ha nem rokon vagy barát küzd a képernyőn?

Létezik olyan országos televízió, mely magát a sportot hagyta el a képernyőről. A TV2 pár éve még próbálkozott bokszközvetítésekkel, már lassan azok is eltűntek a képernyőről, a "családi csatorna" önmeghatározás, úgy látszik, működhet sport nélkül. Élversenyzők helyett láthattunk sportoló sztárokat, nagy jóindulattal mondhatjuk, hogy a jégre vitt, korcsolyázó celebritások és az őket közvetítő Till Attila sportműsort csináltak. Azért ez mégsem ugyanaz, mint az élsport - bár kétségkívül a műsor hatására ment korizni jó pár száz fiatal, azaz a show kedvet csinált a sporthoz.

Nagy sport nincs neves sportemberek nélkül, a sztárrendszer ezen a területen ugyanúgy érvényesül, mint a popiparban. Alonso, Rossi, Ronaldinho vagy Tiger Woods nem keresnének annyit, ha nem hoznák a nézettséget, a pénzt a hirdetőknek és a tévéknek. De lehet igazi sztárja egy olyan sportágnak, mint a négypárevezős, ahol egyszerre húz mindenki? Vagy a maratonfutásnak, ahol jó esetben annyit lát a néző, hogy fáradt emberek beérnek a célba? A tévében sikeres sportoknak megvannak a maguk hősei, de sztárok híján nehéz rajongani bármiért.

Azt is mondhatjuk, hogy minden egyes sportág egyszerre veszít tévés népszerűségéből. Divat arról beszélni, hogy az internet megöli a tévézést, ami így még jó darabig biztos túlzás lesz. Tény azonban, hogy a sportközvetítések területén világszerte jellemző a nézettség csökkenése (a legutóbbi téli olimpiát 40%-kal nézték kevesebben, mint a korábbit!), és ebben biztosan van szerepe a széles sáv terjedésének. A legszebb gólok, legnagyobb bukások és előzések pillanatok alatt felkerülnek a videómegosztókra, melyek toplistáit sokszor ezek a felvételek vezetik. A hatást a tévék azzal próbálják egyensúlyozni, hogy maguk is keresik az új csatornákat, így a netre is felköltöznek, miközben perelik az anyagaikat közzétevő honlapokat. És persze sokat várnak az új technikáktól, még nem tudni, hogy az IPTV vagy a digitális adás hogyan hat majd a nézői szokásokra.

Sportágak sorsa, finanszírozása sokszor azon múlik, hogy mutatnak a képernyőn, és ez fokozottan igaz egy olyan országban, ahol hagyományosan inkább az élsportot, mint a tömegsportot támogatják. Az amatőrök csak ritkán kerülnek képernyőre, a hazai példák közül a Bécs-Budapest maraton vagy a Balaton-átúszás emelkedik ki. Ugyanakkor a "nézetlenségnek" előnyei is vannak: a tömeg- és a sztárokat mellőző sportágak sokszor inkább megfelelnek a fair play és a tisztaság szellemiségének. Amit nem néz senki, ahol nincs magas pénzdíj, ott a bundának és a doppingszernek sincs keresnivalója.

Terray István