Ahol semmi sem szent

Óriási felháborodást keltett egy holland tévéshow terve, melyben három, transzplantációra váró beteg küzd egyetlen veséért, végül pedig a végstádiumban lévő donornak kell eldöntenie, hogy melyiküknek adja életmentő szervét. Mint utóbb kiderült, a "donor" csak eljátszotta betegségét, és maga a show is átverés volt - a készítők így akarták felhívni a figyelmet a valóban transzplantációra váró "versenyzők" és a hozzájuk hasonlók helyzetére. Akadnak azonban olyan tévés produkciók, amelyek joggal borzolják fel a jóérzésű nézők idegeit: számos műsor akad, melynek célja nem lehet más, mint hogy ledöntse a végső tabukat is.

A rákbeteg utolsó napjait bemutatni tervező Channel 4 pedig előállt már néhány műsorral, amelyek a jó ízlés határait feszegették. 2002-ben ők közvetítették például azt a nyilvános boncolást, melyet Gunther von Hagens prezentált Londonban. Von Hagens korábban azzal szerzett magának hírnevet, hogy különféle módon preparált holttestekből készített kiállítást - a tárlatokon jelentkezni lehet majdani alanynak is, Németországban például naponta öt ember ajánlotta fel testét a művésznek.

Az orvos a televíziós boncoláson is egy 72 éves korában elhunyt német üzletember testét nyitotta fel, aki életében erősen ivott és dohányzott. A boncolást ötszáz fő előtt, egy galériában végezték el: a közönségből többen rosszul lettek, a nézőként jelen lévő néhány orvos pedig "megalázónak és tiszteletlennek" minősítette az eseményt. Von Hagens ötlete egyébként nem újkeletű, hiszen a boncolás már jóval a televízió feltalálása előtt látványosságnak számított. Az orvos csak újra nyilvánossá tette a boncolást, amire úgy 175 éve nem akadt példa az angol fővárosban.

Von Hagens 2006 őszén egy újabb sokkoló produkció tervével kereste meg a Channel 4-t: ezúttal azt szeretné bemutatni a nézőknek, hogy mi történik egy keresztre feszített emberrel - természetesen ebben az esetben is egy holttestet használna, melynek segítségével elmagyarázná a keresztre feszítés mechanizmusát. Egyházi vezetők már csak a terv hallatán is tiltakozni kezdtek, de a műsor készítői azzal védekeztek, hogy Jézuson kívül sok más ember halt meg ily módon, így a show nem közvetlenül az ő személyére utalna.

Bár a halottakkal való "játszadozás" már úgy tűnik, elfogadottá vált, egy tabu mégis maradt a televíziózás történetében: magát a halál pillanatát eddig nem merték bemutatni, legyen szó akár olyan vezetők kivégzéséről, mint Caucescu vagy a közelmúltban Szaddám Huszein - más kérdés, hogy utóbbi esetben a vágatlan verziót is megnézhettük az intereten.

Günther von Hagens közönség előtt boncol:

A halál pillanatának bemutatása régebben sem volt "divatban" (ellentétben a nyilvános boncolással): például az 1867-ben Mexikóban kivégzett Miksa császár udvari fényképészének sem engedték, hogy megörökítse a végzetes pillanatot - a kivégzésről csak rajzos vázlatokat készíthetett, melyek aztán Manet híres festményéhez is alapul szolgáltak.