Egy igazán ismerős hang

Dolmány Attila az egyik legkeresettebb és legkedveltebb szinkronszínész Magyarországon. Hangját olyan karaktereknek kölcsönzi, mint Kyle a South Park-ból vagy Christian Troy a Kés/Alatt-ból, de színpadi alakításai is figyelemreméltók, tavaly például a Színikritikusok Díját is elnyerte. A vakok egyik érdekvédelmi szervezeténél a telefonközpont az ő hangján jelentkezik be, és annak idején szívesen szinkronizálta volna az Onedin család valamelyik tagját. Interjú.

Akkor szerinted nem létezik őstehetség?

- Lehet, hogy létezik, de ezt nem magamra értem. Volt nekem például a Bertók Lajos kollégám, aki sajnos már meghalt: ő egy igazi őstehetség volt, rajta lehetett látni az őrületet, hogy százezer fokon ég munka közben, mind filmen, mind színpadon. Persze a szinkronhoz is kell bizonyos őstehetség, elsősorban erős koncentrációkészség és jó ritmusérzék - ha valakiben ez nincs meg, akkor nem fogja tudni igazán jól csinálni.

Szabó Margarétával a Világtalanok-ban

Színházban sokat játszol, de sorozatokban, filmekben jobbára csak epizódszerepekben láthatunk. Szerinted ez miért alakult így?

- A személyes oka ennek csak annyi, hogy egy sorozatszerep a jelenleg futó műsorokban nem olyan feladat, ami nagyon megmozgatna. Az egy dolog, hogy most elvállaltam a Jóban Rosszban egyik epizódszerepét, és csinálok néha tévéfilmeket is, de jórészt ismerősök miatt. Sok múlik a szerencsén is, hisz a tévé és a mozi egy sokkal zártabb terület, mint a szinkron vagy a színház; sokkal jobban be van határolva, hogy ki jut be ezekbe a körökbe.

Színészként miért pont a Budapesti Kamaraszínházat választottad?

- Amikor frissdiplomásként kerestem a helyeket, hogy hova lehetne leszerződni (ami egyébként akkor sem volt egyszerű), a Kamaraszínháznak az alapvető arculata tetszett, hogy három, viszonylag kicsi színpada van, ami nagyon közel hozza a nézőket a színészekhez, a színészektől pedig olyan koncentrációt és őszinteséget igényel, ami nagyon nagy kihívás. Megjártam nagyobb színpadokat is, a Madách Színházban és a Vígszínházban dolgoztam: annak is megvan a varázsa, de hozzám valahogy ez a kamaraszínházas világ áll közelebb.

Sok énekes szerepet is vállalsz, sőt a Színművészetin musical szakra is felvettek. A szólóénekléssel nem kacérkodsz?

- Ilyesmiben nem gondolkodom. Az Egy szerelem három éjszakája című darabból, az ott szereplő dalokból készítettünk egy CD-t, illetve még régebben felvettünk pár kollégával egy Titanic című rockoperát, de ennek nem volt nagy hírverése, nem is volt olyan színvonalú a dolog. De mint mondtam, nekem mindig a munka a fontos, amiben a saját részemet a legjobb képességeim szerint igyekszem megcsinálni - az, hogy az egészet miként tálalják, már nem az én felelősségem.