Sebestyén Balázs: Mélységesen elszomorít sokak érzéketlensége

2015.09.11. 18:18

Elkeserítőnek és szomorúnak tartja, ami jelenleg az országban zajlik, és véleményének hangot is ad. Kötelességének érzi, hogy a műsorban is foglalkozzanak a menekültkérdéssel, az pedig sosem érdekelte, hogy emiatt mit gondolnak róla mások. Sebestyén Balázs három műsort is visz ősszel az RTL Klubon, miközben reggelente ott ül a Class FM stúdiójában a Morning Show egyik műsorvezetőjeként. A rádióban kerülik az aktuálpolitikai témákat, a társadalmi problémák mellett azonban, úgy véli, nem szabad elmenniük.

  • Húsz éve van a médiában, már nem húzza fel magát egy kritikán.
  • Egész pályás letámadást indít ősszel az RTL, ő három műsort kapott.
  • Dombóvári nem véletlenül lett társa a Got Talentben.
  • Negyven felé közeledve már komolyabb témák is foglalkoztatják.
  • Közélettel igen, politikával nem foglalkozik a Morning Show-ban.

Egyik reggel a rádióban meséltél a menekültek helyzetéről és arról a gyűlölethullámról, amit érzékelsz. Olvastad, hogy utána milyen kommentek érkeztek a hallgatóktól? 

Kommenteket már évek óta nem olvasok, de azt gondoltam, hogy nem ért majd egyet velem mindenki, és jönnek támadások. A menekültkérdés boncolgatása után óriási SMS-hullám indult be, és nagyjából 30%-a volt pozitív a visszajelzéseknek, 70% pedig arról szólt, hogy rohadjanak meg, vagy ha ennyire kiállok mellettük, fogadjam be őket a házamba. A menekültkérdés olyan dolog, amit a hallgatók is átélnek, mindenkinek van véleménye róla, ezért kutya kötelességünk foglalkozni vele. Nem is tudnám megállni, hogy elmenjek a téma mellett. Mivel itt zajlik előttünk a történelem az utcákon, nem csinálhatunk úgy, mintha nem lenne a mindennapjaink része.  Kell róla beszélni! Úgy gondolom, nagy hiba lenne, ha úgy kezelnénk, mintha nem létezne. Foglalkoztunk a rádióban menekültekkel, bevándorlókkal és migrációs kérdéssel, mert ami itt történik, az drámai és elkeserítő. Gyerekek alszanak a pályaudvaron szakadó esőben, idősek menetelnek az autópályán több száz kilométert, és vannak, akik még rájuk is támadnak, petárdával dobálják őket. Az a fajta gyűlölethullám és elképesztő indulat, amit tapasztalunk, végtelenül elszomorít.

Úgy véli, nem lehet elmenni a téma mellett

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Beszéltél arról is, hogy kimentél a Keletibe. Miért tartottad fontosnak, hogy ott legyél?

Kíváncsi voltam, hogy mi zajlik ott, a saját szememmel akartam látni és segíteni. Fontos tudni, hogy ezek az emberek nem önszántukból vannak itt, háborúk és diktatúrák elől menekülnek. Mélységesen elszomorít sokak hozzáállása, érzéketlensége,  gyűlölete a menekültekkel szemben, másrészről pedig megnyugtató volt látni, hogy milyen sokan kimennek és segítenek. Elképesztő az odaadás, amit az önkéntesek tanúsítanak, az ország büszke lehet rajuk: ruhákat, ételt és italt osztanak, éjjel-nappal ott vannak, önkéntes orvosok tolmácsok dolgoznak kint. Megdöbbentő dolgokat is láttam, hallottam. 

Miket?

Sokan például azért nem mernek ételt elvenni, elfogadni, mert sokukat megmérgeztek út közben, és félnek. Találkoztam olyan nővel, aki egy papucsban gyalogolt idáig, láttam olyat, aki a Keletiben szült, és olyat, aki ott született. A feleségem például vitt gyerekmatracokat, babaholmit és egy hordozható babaágyat, amit mi már nem használunk, egy csecsemőt tettek bele, akit három hónapja le sem tett az anyja a karjából. Beszéltem egy tizenhat éves fiúval, aki itt tudta meg, hogy meghalt minden családtagja, mert felrobbant a házuk. 

Találkoztam egy szintén fiatal szír fiúval, aki elmondta, hogy miután elhagyta Szíriát három évet töltött egy törökországi menekülttáborban iszonyatos körülmények között, és olyan hároméves kislánnyal is, akinek ráégett a szandál a lábára egy bombatámadás során. 

Mit lehet tenni?

Sok hír szól arról, hogy a menekültek gyűlölködnek és agresszívak, biztos van ilyen is köztük, és én sem azt mondom, hogy szó nélkül be kell fogadunk mindenkit. Fontos, hogy különbséget tegyünk a valódi életveszély elől menekültek és a gazdasági bevándorlók között. A mi feladatunk, hogy a bajbajutottakon segítsünk, emberségesen bánjunk velük,  hogy emberi körülményeket biztosítsunk nekik, és az ne fordulhasson elő, hogy pici gyerekek, nők és idősek a hideg földön alszanak, fáznak a hidegben, étlen-szomjan, kiszolgáltatottan, reményvesztetten.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi európaiak is sokszor menekültünk már a történelem folyamán. Gondoljunk csak a 90-es évek Jugoszláviájára, a 68-as Csehszlovákiára vagy Magyarországra 56-ban. Európának, csakúgy, mint régen, most is kötelessége emberségesen bánni mindenkivel, aki valódi életveszély elől menekül. Csak abba gondoljon bele mindenki, hogy ha ő lenne hasonlóan szomorú helyzetben, mit várna el az embertársaitól. Műsorkészítőként nekem az a feladatom, hogy ezekről igenis beszéljek a rádióban. 

Műsorkészítőként feladatának tartja, hogy ezekről meséljen

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Említetted, hogy sok önkéntessel találkoztál. Te is segítettél nekik?

Azt tapasztalom, hogy az összefogás legalább annyira jellemző, mint a gyűlölködés, és mindenki segít, amivel tud. Vittünk mi is a feleségemmel, Vikivel rengeteg mindent a Keletibe már többször is, de én médiaszemélyiségként talán úgy tudok a legtöbbet segíteni, ha az üzenetet eljuttatom a hallgatókhoz. A Morning Show-t kétmillióan hallgatják reggelente, ha csak néhány ember átgondolja, már akkor ért valamit, hogy nem mentünk el a téma mellett.

Sokszor irigyek a magyarok, és azt kell mondanom, hogy sajnos – bármennyire is fáj kimondani – eléggé idegengyűlölő ország vagyunk. De hál' isten van az országnak egy jelentős hányada, akik nem hagyják szó nélkül, ami a szemük előtt zajlik. Örömmel látom, hogy egyre több multi, sajtóorgánum, szervezet fog össze, és próbál segíteni a menekülteknek. A helyzet csak durvább lesz, nem vagyunk könnyű helyzetben, ezért próbálok a saját eszközeimmel kommunikálni. Engem senki nem kért meg arra, hogy erről beszéljek, és nem zavar, ha emiatt sokakban változik a megítélésem.

Ma Magyarországon nyíltan, következmények nélkül elmondhatod a véleményed bármilyen témában élő rádióadásban?

Igen, a politikát kivéve, azzal nem foglalkozunk, de a közélettel igen. És nem azért nem foglalkozunk, mert tiltják, hanem mert ez a Morning Show és a Class FM hitvallása. Arról nem beszélgetünk, hogy mit csinál a Fidesz meg az MSZP vagy Gyurcsány Ferenc átlépte-e a zöldhatárt, de minden más szóba jön, ami az országban történik. Nincs cenzúra, a szerkesztőkkel és a műsorvezetőkkel leülünk megbeszélni a témákat, amik közé bármi bekerülhet. Nyilván sokat röhögünk, meg sok vidámság a műsorban, de minél idősebb az ember, annál inkább szeretne valamit átadni, ami nem csak a viccelődésről szól. 

A Morning Show töretlenül népszerű: tényleg nincs számotokra konkurencia reggelente?

Azt szokták mondani, hogy nekünk könnyű, hisz nincs vetélytárs. Ez nem igaz, hisz ott van a Petőfi Rádió, ahol minden lehetőségük meglenne, hogy hallgatottabb reggeli műsort csináljanak, ráadásul a lefedettségük nagyobb, mint a Class FM-é. A helyi rádiókkal is meg kell küzdenünk a hallgatókért, ráadásul Budapesten is sok adó szól, és ilyen erős mezőnyben bizony nem könnyű évek óta a leghallgatottabbnak lenni.

Azt szokták mondani, hogy nincs vetélytárs, de ez nem igaz

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ősszel az RTL Klub képernyőjére is visszatértél, három műsort is bízott rád a csatorna. Nem félsz, hogy ilyen mennyiségben sok lesz belőled a nézőknek? 

Az RTL Klub több saját műsort indít, mint korábban, egyrészt ennek is köszönhető, hogy többször találkozhatnak velem a nézők. Az RTL teljes pályás letámadást indított,  és a korábbi két-három nagy költségvetésű műsor helyett több kisebbet készít. A másik ok az, hogy az elmúlt években nem igazán voltam képernyőn, legutóbb a Celeb vagyok, ments ki innen!-nel. Idén ősszel három műsort kaptam, de ez nem jelenti azt, hogy a csapból is én fogok folyni. Szeptember végén véget ér az 1 perc és nyersz, ezen a héten startol a Gyertek át szombat este! és a Hungary's Got Talent hétvégente megy majd. Ennyi kihagyás után bennem is van egyfajta éhség, hogy újra képernyőn lehessek. Ha folyton ilyen pörgés lenne körülöttem, az sok lenne, de a nagy hajrá után ismét csendesebb időszak következik. 

A Gyertek át szombat este! egy teljesen új formátum, most fog bemutatkozni a nézőknek. Neked rögtön megtetszett? 

Az eredeti Hollywood Game Night címen fut, és filmekről, filmsztárokról szól. Magyarországon manapság nincs olyan témakör, ami iránt egyöntetűen érdeklődnek az emberek, úgyhogy nálunk nincs ilyen tematikája a műsornak. Maga a formátum nagyon szimpatikus, hisz három sztár játszik egy csapatban azért, hogy a civil megnyerje a pénzt. Igyekeztünk a hazai közéletre, a hazai bulvárra kihegyezni a dolgot, a játékosok pedig hamar gyerekké váltak játék közben, a vendégek nagyon élvezik a forgatást.

A szeptember 12-ei, első adásban Kiss Ramóna, Dombi, Fluor, valamint Molnár Andi, Földes Eszter és Geszti Péter csapnak össze, hogy megszerezzék a főnyereményt az egy-egy civil csapatkapitánynak. Mivel én vagyok a házigazda, a játékokban nem veszek részt, ellenben a froclizást és csipkelődést senki sem ússza meg tőlem. Ettől is lesz igazán jó hangulatú, oldott és nagyon szórakoztató az egész, akárcsak egy házibuli. 

Szívesen vállalta az új műsort, tetszik neki a formátum

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az új tehetségkutatót, a Got Talent-et Dombóvári Istvánnal vezetitek majd. Meglepődtél, amikor megtudtad, hogy őt választották?

Többek között én vetettem fel, hogy Dombi legyen a társam, és kampányoltam is mellette, úgyhogy nekem ez egyáltalán nem okozott meglepetést. A castingon jól működtünk együtt, megvan a kémia, kiegészítjük egymást. Igazi csapatjátékos, jó társ, és nagyon tudja, hogy mitől lesz jó a műsor. Akárcsak a Csillag Születik, ez a széria is önjelölt tehetségek megtalálásáról szól, jókat szórakoztunk a válogatások alatt. Sokan énekelnek és táncolnak, de vannak egészen elszánt jelentkezők is. Egy férfi például megevett egy poharat, mondjuk láttam már kocsmákban ilyet, de ő vállalta a kamerák előtt, fél órán át rágta a szilánkokat. Meg is szenvedtünk vele, de alapvetően jobban szeretem az ilyen produkciókat, ilyenből keveset látunk. 

A műsorok utóéletét követed? Megnézed, hogy mit írnak a kritikákban? 

Sokan írnak a műsorokról, de nem tudom, hogy van-e köztük olyan, aki nem elfogult. Elolvasom egyébként, persze, de nem ebből szűröm le, hogy egy műsor sikeres, vagy sem. A kritikusoknak az a dolguk, hogy kritizáljanak, általában jót nem sokszor írnak, mert az nem áll jól nekik. Nagy lelki problémát nem csinálok abból, amit rólam írnak, sokkal fontosabb, hogy milyenek a nézői visszajelzések és a nézettség. 

Korábban is így álltál hozzá, vagy akkor még érdekelt mások véleménye?

Kezdetben, fiatal tévésként mindent elolvas magáról az ember, aztán összeomlik, és úgy érzi, vége a világnak, mert valaki rosszat írt róla. Húsz médiában töltött év után kevésbé ingat meg, hogy valakinek nem tetszik, amit csinálok. Aki nem tudja ezt megszokni, az nem biztos, hogy ide való. Egyébként ha a kritika nem öncélú és nem direkt bántó, akkor nincs bajom vele. Tudom, hogy megosztó személyiség vagyok, de muszáj annak lennem, mert aki nem az, az valamit nem csinál jól. Dögunalmas lenne, ha mindenki szeretne.

Az újságokkal milyen a viszonyod?

Nagyon kevés interjút adok, ennek pedig az egyik oka az, hogy sokan nem azt írták meg korábban, amit elmondtam. Nem nagyon vagyok jelen a bulvárban, nem mutogatom a gyerekeket, a házamat, a hálószobámat. Teljesen tudatos döntés részemről, hogy ebből szeretnék kimaradni. Előszeretettel lapozgatom ezeket a magazinokat, nincsen semmi bajom velük, de én úgy döntöttem, hogy keveset szeretnék szerepelni bennük.

Előfordult, hogy hazugságok jelentek meg rólad, és pereltél?

Ha kell, akkor természetesen perelek. Nem hagyom, hogy bármi megjelenjen rólam, és a hazugságokon bárki profitáljon. Volt már több perem, talán ennek is köszönhető, hogy szinte nem is jelennek meg már rólam ilyesmik.

Kevés interjút ad, nem akar sokat szerepelni az újságokban

Fotó: Szabó Gábor - Origo

A második gyermeked születésekor nagy volt a felhajtás a bulvárban. Zavart, hogy mindenáron képet akartak szerezni a kisfiadról?

Én magam is meglepődtem, amikor fotósok szobroztak a kórház előtt. Húsz év után is meglep, hogy mekkora őrület van, de tudom, hogy ez volt a feladatuk, úgy küldték oda őket, ki kell szolgálniuk az olvasókat. A lapok is küzdenek az életben maradásért, nem haragszom ezért.

Ha nem dolgozol, akkor főállású apaként töltöd a napjaidat?

Minden szabad időmet a családommal töltöm, és mivel időszakos a terhelés az RTL-nél, az őszi kezdés előtt többet tudtam velük lenni. Hozom Benit az oviból, edzésre és uszodába viszem, teljesen hétköznapi életet élünk, nagyon szoros a kapcsolatunk. Semmiről nem maradok le, ami a gyerekek életében történik. Egyszerre kimerítő, de a legjobb dolog a világon ez a szerep.

Hogyan tudjátok megoldani, hogy ők ne szerepeljenek a médiában?

Teljesen tudatosan kerüljük az olyan eseményeket, ahol ott a sajtó. Ez csak döntés kérdése szerintem. Mindig meglepődöm, amikor azt látom, hogy valaki üzletet csinál abból, hogy gyereke van, fotózásokra rángatja, mutogatja, állandóan címlapon van vele. Beni még csak hatéves, és nem biztos, hogy értené, mi zajlik körülötte. Azt hiszem, úgy lesz normális élete, ha így neveljük.

Mitől félted?

Azt akarom, hogy ebből a felhajtásból semmit ne érezzen. Elfogadottá váljon, hogy az apja a tévében van, és felismerik, de ne ez legyen a központ. Még kicsi ahhoz, hogy megértse, nem akarom teherként rárakni. Minden ismert szülő gyermekének egyfajta teher, hogy állandóan az apjáról vagy anyjáról kérdezik, hozzá hasonlítják. Jobb, ha ez minél később jön el, addig mi törekszünk arra, hogy mindent úgy éljen meg, ahogy a kortársai. 

A tévében és a rádióban is jól érzed magad, mindkét helyen számítanak rád. Gondolkodtál már azon, hogy meddig szeretnél a médiában dolgozni? 

Nem nagyon szoktam előre gondolkodni, mindig jönnek új feladatok, amik lelkesítenek. Nem életkorhoz kötött a szakma. Remélem, még sokáig televíziózhatok, és sokáig lesz Morning Show, mert nagyon szeretem csinálni.  

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK