Biztonságos a kísérleti rákellenes vakcina

Egy rákellenes vakcina első klinikai próbái jó eredményeket hoztak: a biztonsági tesztek első szakaszában a hatóanyag nem okozott komoly mellékhatásokat, és az előzetes eredmények alapján valóban serkenti az immunrendszer működését.

A kutatók a telomeráz enzim egy bizonyos részletét felhasználva olyan immunsejtek fejlődését serkentették, amelyek laboratóriumi körülmények között számos különféle típusú tumorsejtet öltek meg, s a korábbi kísérletek során állatokban is lassították a daganatok fejlődését. Az eredmények arra utalnak, hogy a telomeráz alapú vakcina egy leendő, univerzális vakcina-komplex fontos alkotórésze lehet.

Mivel a telomeráz egyes normális sejtekben is megtalálható a szervezetben, a kutatók először abban sem voltak biztosak, hogy bármiféle immunreakció kiváltható ellene. A telomeráz tehát saját antigénként szerepel, de kiderült, hogy ennek dacára nem alakult ki teljes tolerancia irányában, s megfelelő eljárással sikerült immunválaszt kiváltani ellene. Ennek lényegi eleme az volt, hogy az immunrendszer ún. dendritikus sejtjeit arra késztették, hogy a telomeráz enzim egy részletét előállítsa, majd az saját felszínére juttassa. A dendritikus sejtek az antigén-bemutatás igazi mesterei - ez a folyamat ahhoz szükséges, hogy az immunrendszer egyéb sejtjei azonosítsák az "ellenséget".

A telomeráz génjét - ezúttal RNS-formában - vitték be a dendritikus sejtekbe, így azok úgy szintetizálták meg az enzim egy részletét, mintha saját fehérjét gyártottak volna (az enzim ilyen módon előállított részét nem tolerálja a szervezet, tehát van ellene immunreakció). Az ilyen eljárások jelentik egyébként az ún. nukleinsavas vakcináció lényegi lépését.

A területen dolgozó más kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a telomeráz az osztodó sejtekben - pl. a csontvelői őssejtekben vagy az ivarsejtekben - életfontosságú, tehát a daganatos sejtek halhatatlanságát olyan megoldással kell gátolni a telomeráz kiiktatásával, hogy az ne ártson más, normális sejteknek.