Sötét energia, új gének, űrhajó-katasztrófa - 2003 legfontosabb eseményei a tudományban

A DNS 50. születésnapjának ünnepi évében gőzerővel folytatódott a "génhalászat", miközben véglegesítették az emberi genetikai állomány térképét. Új bizonyítékok "bebetonozták" a Világegyetemet uraló sötét energia létezését, de a csillagászat és űrkutatás szerelmesei - lassan felocsúdva a Columbia elvesztése okozta sokkból - már a nagy Mars-invázióra készülnek.

A földi klíma tekintetében az év egy igen fontos hírrel kezdődött. Amerikai kutatók jelentős változásra hívták fel a figyelmet: több száz állat- és növényfaj hagyja el fokozatosan élőhelyét, hogy magasabban fekvő, hűvösebb vidékekre vonuljon, a fák hamarabb borulnak virágba, a madarak hamarabb raknak fészket, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

Mintha csak a fölmelegedés kézzel fogható bizonyítéka lett volna, az idei tavasz hirtelen hőséggel köszöntött ránk, s a 120 naposra nyúlt nyár soha nem látott sivatagi szárazságot, néhány nap özönvizet, és szinte elvidelhetetlen hőséget hozott hazánkban és egész Európában. A kánikula különösen Franciaországban szedte áldozatait, s a Földközi-tenger vizének hőmérséklete 3000 éve nem először átlagosan 27 Celsius-fokosra melegedett.

A nyár első hónapjában riasztó bejelentést tett a globális felmelegedéssel és az extrém időjárással kapcsolatban a Meteorológiai Világszervezet (WMO): bolygónk időjárása egyre zavarosabbá válik. Extrém éghajlati rekordok dőltek meg, amelyek mind a klímaváltozáshoz kapcsolhatók. A WMO normális körülmények között általában az év végén publikál részletes tudományos jelentéseket és komoly statisztikákat, most azonban az év közepén tett váratlan bejelentést, melyben rámutattak, hogy extrém éghajlati rekordok dőltek meg, amelyek mind a klímaváltozáshoz kapcsolhatók. Így például Svájcban idén volt minden idők legmelegebb júniusa, míg az Egyesült Államokban az egy hónapra eső tornádók száma döntött meg minden eddigi rekordot.

A globális fölmelegedés fokozódása ellen létrehozott nemzetközi megállapodás, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye aláírói szeptemberben tartották meg harmadik konferenciájukat, amelynek alaphangulatát az orosz elnök, Vlagyimir Putyin meglehetősen otromba vicce adta meg, s ez előrevetítette a konferencia eredménytelenségét: Oroszország ugyanis kihátrált korábban tett ígéreteiből és nem tett konkrét ígéretet a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálására, amely nélküle nem léphet életbe.

A légszennyezés, illetve a nagyrészt ebből fakadó globális fölmelegedés közben tovább szedte áldozatait: a francia környezetvédelmi és energiaellenőrző hivatal október 29-én bejelentette, a nyári rendkívüli kánikula napjaiban rekordméreteket öltött az ózonszennyeződés. November elején érkezett a hír, amely szerint a Déli-sarkvidéken egy vihar után kettétörött a világ legnagyobb, 11 ezer négyzetkilométer kiterjedésű jéghegye.

Ilyen előzmények után nem volt meglepő, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv részleteiről Milánóban december elején - Persányi Miklós magyar környezetvédelmi miniszter elnökletével - megrendezésre kerülő miniszteri találkozón sem hozott áttörést: Bush elnök egyenesen egy kényszerzubbonyhoz hasonlította a Jegyzőkönyv által támasztott elvárásokat, és az orosz fél is kijelentette, jelenlegi formájában semmiképpen sem ratifikálhatják a kiotói megállapodást.