Az életre szóló kapcsolatra esküszünk

A kései családalapítással, lanyhuló gyermekvállalási kedvvel és a házasságról alkotott nézetekkel foglalkozó sorozatunk harmadik részéből kiderül, különbözünk-e mi, magyarok a nyugat-európaiaktól.

Meglepő, hogy a rendszerváltást követően a fiatalok között nemhogy elavulttá vált volna, de egyre népszerűbbé vált az a felfogás, miszerint a család eltartása a férfi feladata. Tíz év alatt egyharmadról kétharmadra nőtt azon fiatal nők aránya, akik szerint főállású anyának lenni ugyanolyan jó, mint dolgozónak, és valamelyest csökkent azoké, akik szerint az utóbbit jobban megbecsüli a társadalom.

Gazdasági okok

A magyar nők körében látszólag kisebb volt a munkanélküliség a kilencvenes években, de azt, hogy őket legalább annyira sújtotta a gazdasági válság, eltakarta a háztartásbeliek és főállású anyák mind nagyobb aránya. Valójában a nők, s ezen belül a gyermekes anyák munkaerőpiaci helyzete kétségbeejtően rossz volt, és ez a helyzet napjainkban sem igen javul.

A statisztikák szerint a kilencvenes évek közepén a huszonéves gyermektelen nők foglalkoztatási rátája 70-80% körül mozgott, a gyermekeseké már ennek felére csökkent, a minimum háromgyermekeseké egytized körül alakult. Ennek nem az volt az oka, hogy az anyák kényelmesebbnek tartották, ha otthon maradnak, hanem az, hogy képtelenek voltak időközben csökkent értékűvé vált tudásuknak megfelelő munkát vagy toleráns munkaadót találni. A részmunkaidő intézménye itthon nem elfogadott; míg ez a nyugat-európai országokban arányaiban sokkal elterjedtebb, és az anyák legalább harmada ebben a státuszban dolgozik (Hollandiában például ez az arány csaknem négyötöd). Miután a magyar asszonyok jelentős része inaktív, gyermekek igen nagy része él szegénységben, hiszen az állami támogatások aligha fedezik az ellátásukat.

Ez segít megérteni, hogy a gyermekcentrikus beállítottság és a hagyományos családi értékek ellenére miért nem vállalnak a párok gyermeket. Ott, ahol nincsen meg a biztos anyagi háttér, a szülők ódzkodnak ekkora terhet vállalni; a középkorúaknál sok esetben a második-harmadik csemete már nem fér bele a családi költségvetésbe, a fiataloknál pedig gyakori, hogy anyagi okok miatt késik, tolódik a családalapítás.

Hogy mekkora jelentősége van az állami támogatásoknak, azt bizonyítja, hogy a Bokros-csomag bevezetését követően 1996-ban soha nem látott mélypontra süllyedt a születések száma.

Nemcsak a gyerekvállalást gátolja a bizonytalan gazdasági helyzet, hanem a házasodási kedvet is. Néhány éve élettársi kapcsolatban élőkkel elvégeztettek egy rangsorolást a házasodást hátráltató tényezőkről: 10-ből az első 7 helyen kifejezetten az egzisztenciális okokat soroltak föl az interjúalanyok.

Az iskolai életút lezárása mindenképpen szükséges az együttélés bármilyen formájához, de ha van egy kis bizonytalanság is az anyagiakat illetően, úgy nem szívesen váltanak át együttélésből házasságba. A pályakezdő magyar fiataloknak, akik folyton kénytelenek szembenézni a fiatalkori munkanélküliség rémével, szükségük van egy kis időre, mire összeszedik az erőforrásaikat. Elengedhetetlen a közös kezdéshez a fiatal nő aktív hozzájárulása, ugyanolyan teljes értékű munkaerőként kell helyt állnia évekig; így könnyen rákényszerülhet, hogy még a húszas évei közepén is képezze magát. Mindez csaknem lehetetlenné teszi számára a feleség-anya kettős szerepére való vállalkozást.

A család szerepe tehát a korábbi fontosságnak örvend, a termékenységi számok romlása sem elsősorban a gyermektelenségből, hanem 2-3. gyermek vállalásának elmaradásából fakad.

Az adatok, a felmérések eredményei igazolni látszanak a gyanút: az individualizmus terjedése, és a fiatal generáció "kései érése", elköteleződéstől való félelme olyan látványos, kordivatot meghatározó jelenségek, amelyek ugyanakkor nem magyarázzák meg teljes körűen a fiatalok családalapítási hajlandóságának csökkenését. Valójában a fiatalok vágynak a család nyújtotta biztonságérzetre - de a versenytempót diktáló külvilág, a munkaerő-piac kegyetlen törvényei és a barátságtalan családpolitika jelentősen akadályozhatja e vágyaknak a beteljesítését.

Sári Nóra