Az Y-kromoszóma evolúciója

Az ember és a csimpánz Y-kromoszómájának evolúciós iránya nagyjából hatmillió éve különült el egymástól. Friss eredmények szerint azóta a két kromoszómában egészen eltérő változások zajlottak le.

A csimpánz Y-kromoszómáján öt olyan gén található, amelyek a különféle mutációk következtében inaktívvá váltak, vagyis elvesztek. Az emberi Y-kromoszómán viszont ugyanezek a gének továbbra is kitűnően funkcionálnak. "A természetes szelekció az a folyamat, amely lehetővé teszi az emberi Y-kromoszóma palindrom szekvenciák nélküli részének megőrzését" - mondja Page. "Ha az itt található gének bármelyikében mutációk jelennek meg, akkor úgy tűnik, hogy nem öröklődnek tovább."

A hím csimpánzok Y-kromoszómája - a férfiakéhoz hasonlóan - valószínűleg szintén nem az eltűnés felé halad. A palindrom szekvenciák nélküli szakaszban található gének a szervezet legtöbb sejtjében szintén aktívak, és nem köthető hozzájuk semmilyen hím nemi jelleggel kapcsolatos tulajdonság kifejeződése.

Page és munkatársai szerint a csimpánzok Y-kromoszómáin található gének eltűnésének oka a csimpánzok párzási szokásaiban keresendő. A hím és a nőstény csimpánzok egyaránt több partnerrel is párosodnak a párválasztás során, ami erős szelektív nyomást jelent azokra a génekre, amelyek a hímivarsejtek termelődéséért felelősek. Viszont kisebb nyomást jelent arra nézve, hogy az evolúció megőrizze azokat a géneket, amelyeknek nincs közük a szaporodáshoz. Mivel az emberek történelmileg inkább a monogám párkapcsolatokat részesítik előnyben, ezért az Y-kromoszómára ható szelekciós erők között nem lehetett hasonló eltéréseket tapasztalni, mint a csimpánzoknál. "Természetesen ez csak egy hipotézis, amelyet sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudunk. Egyszerűen csak úgy gondoljuk, hogy jelenleg ez a legjobb magyarázat erre a jelenségre" - tette hozzá Page.

Illyés András