Ez történt a világűrben 2006-ban

Ismét rendszeresen indultak az űrrepülőgépek, újabb vízfolyásnyomokat találtunk a Marson, lefokozták a Plútót, és már 200-nál is több Naprendszeren kívüli bolygót ismerünk. A Világűr rovattól idén minden nap olvashattak egy újdonságot - most felelevenítjük a legérdekesebb eredményeket.

A Naprendszer környezetében egyre több halvány csillagot, köztük sok barna törpét azonosítanak. Az így készített statisztikák alapján Tejútrendszerünk csillagainak több mint a fele a mi Napunknál is kisebb és halványabb vöröses törpecsillag lehet.

A 47 Tucanae gömbhalmaz ESO

Az egyes csillagok mozgását tanulmányozták a 47 Tucanae gömbhalmazban hét éven keresztül. A megfigyelési sorozattal sikerült bebizonyítani, miként különülnek el egymástól az eltérő tömegű csillagok: a nagyobb tömegűek a halmaz központi részén halmozódnak, míg a kisebbek aránya a periférián növekszik.

Az exobolygók között egyre több olyan égitestet találnak, amelyek a Jupiternél lényegesen kisebb tömegűek - ezeket gyakran (és félreérthetően) "szuper-földeknek" nevezik. Valójában olyan, a fejlődésükben megrekedt égitestek lehetnek, amelyek nem nőttek akkorává, mint nálunk a Jupiter.

Első alkalommal sikerült az ún. második generációs bolygók keletkezéséhez szükséges alapanyagot biztosító anyagkorongot megfigyelni. Az ilyen égitestek a csillagfejlődés végállapotát képviselő neutroncsillagok körül találhatók, és feltehetőleg a szupernóva-robbanás után fennmaradt törmelékből állnak össze. Esetünkben a PSR B1257+12 jelű pulzár körüli korongban kb. 10 földtömegnyi anyag mutatkozott, a pulzártól 30-szor közelebb, mint amilyen messze a Merkúr kering a Naptól.

Fantáziarajz a két gazdátlan planétáról, amelyek körül talán anyagkorong, esetleg holdaknak tekinthető, további égitestek is találhatók ESO

A csillagok és exobolygók keletkezésére utaló fontos objektum az Oph 16225-240515 jelű rendszer. Érdekessége, hogy két kisebb, 7 és 14 Jupiter-tömegű égitest kering benne egymás körül, egymástól 240 Cs.E. távolságban. Az ilyen magányos, a bolygókhoz hasonló tömegű objektumokról eddig azt tartották, hogy csillagok körül születnek. Egy ilyen páros azonban nem tudott volna úgy kilökődni egy exobolygó-rendszerből, hogy a két égitest együtt maradjon. Legvalószínűbb, hogy eleve egymás közelében keletkeztek a csillagközi anyag összesűrűsödésével - de végül nem gyűjtöttek össze akkora tömeget, hogy csillagokká váljanak.

A csillagok fejlődésével kapcsolatban kiderült, hogy a bolygók keletkezéséhez szükséges por jelentős részét nem szupernóva robbanások, hanem kisebb, átlagos csillagok szórhatták szét.
A Spitzer-űrteleszkóppal az M15 jelű gömbhalmaz központi régiójában sok poros légkörű vörös óriást találtak, emellett kb. 10^-4 naptömegnyi csillagközi port is azonosítottak. Ezek az idős csillagok fémekben (hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemekben) szegény ősi anyagból születtek, mégis sok port bocsátanak ki vörös óriás állapotukban. A később kialakult égitestekben már a fiatalabb társaik által legyártott oxigén- és szén-atommagok is jelen voltak. Ezek a hűvös külső tartományokban szén-dioxiddá egyesültek, amely gáz halmazállapotú. A szénatomok ezért itt, a külső rétegekben sem tudtak szilárd porszemekké egyesülni, ellentétben az első csillagokkal, ahol a kevesebb oxigén miatt porszemcséket alkothattak.

A gammavillanások hosszabb változatai a szupernóváknál is nagyobb, úgynevezett hipernóva-robbanásokhoz kapcsolódhatnak. Utóbbiakat eddig főként fémben szegény, de heves csillagkeletkezést mutató galaxisokban találták. Mindez arra utal, hogy a robbanást létrehozó extrém nagytömegű csillagok a csillagkeletkezés elején, még a nehéz elemekben szegény anyagból születnek. Ez egybevág az elméleti előrejelzésekkel, amelyek szerint csak fémekben rendkívül szegény anyagból képződhettek kezdetekben 100 naptömegnél is lényegesen nehezebb csillagok.