Sikeresen landoltak Simonyiék

Simonyi Károly, a magyar származású amerikai űrturista és két társa sikeresen landolt április 21-én (szombaton), hazai idő szerint fél háromkor a kazahsztáni sztyeppén. Az űrhajós saját honlapján olvasható információkból sok érdekes dolgot megtudhatunk arról, hogyan telt számára a 12 méregdrága nap az űrállomáson.

Az űrhajós saját honlapján olvasható információkból sok érdekes dolgot megtudhatunk arról, hogyan telt számára a 12 nap az űrállomáson. Az űrutazásokkal kapcsolatos egyik komoly probléma a súlytalanságnak az asztronautára gyakorolt hatása. Ezt Simonyi gyakorlatilag teljesen megszokta, a Nemzetközi Űrállomást (ISS) pedig saját bevallása alapján kifejezetten otthonosnak érezte. Az, hogy mennyi idő alatt alkalmazkodik valaki a súlytalan állapothoz, egyénenként eltérő - általában egy és öt nap közötti időszakról van szó.

A legnehezebb szakasz közvetlenül a start utáni időszak. A hordozórakéta útjának végén, miután leállt a harmadik fokozat is, és a lerögzítetlen tárgyak lebegni kezdtek, a magyar űrturista a súlytalanság állapotában eleinte óvatosan mozgott. Különösen a hirtelen fejmozdulatokat kerülte, mivel érezte fejében a nagyobb vérnyomást - de gyorsan megszokta a helyzetet.

Könnyűnek bizonyult a súlytalanságban való táplálkozás is: ha egy falat le is esik a villáról, nem nehéz elkapni, hiszen nagyon lassan lebeg tova. Érdekesnek találta viszont a vécé használatát - probléma ugyan itt nem adódott, de meglepte, hogy az ember teste nem ugyanolyan érzésekkel jelez vissza, mint azt a Földön megszokta.

Egy korty víz (charlesinspcae.com)

További furcsaság a súlytalansággal kapcsolatban, hogy az ember nehezen tudja végtagjait pihenő állapotba helyezni, ugyanis a földfelszíni gravitáció hiányában az összes térbeli állapot hasonló, és szinte nincs kitüntetett helyzet a végtagok számára.

Simonyi saját bevallása szerint a súlytalansággal kapcsolatos egyik legnehezebb dolog nem lebegni az űrállomásban, hanem nyugodtan, mozdulatlanul maradni. Talán a túlzott felkészülés eredménye, de az első űrben töltött éjszaka végén, amikor Oleg Kotov felébresztette, éppen azt álmodta, hogy a hátfájással kapcsolatos kérdőívet tölti ki...

Napi munka az űrállomáson

Bár Simonyi űrturistaként ment Föld körüli pályára, az első öt napban gyakorlatilag nem volt ideje pihenésre. Gyorsan beleszokott az űrállomás mindennapi életébe, bár eleinte előfordult, hogy "elrepült" a tolla vagy önálló útra kelt az egyik inge. Földi szokásainkhoz képest alapvető különbség, hogy az űrállomáson semmit nem lehet egyszerűen "lerakni" a kezünkből - mindent helyhez kell rögzíteni, különben a tárgyat a leggyengébb légáramlás is elmozdíthatja.

Simonyi Károly már az első nap megkezdte munkáját a Pillével, a világhírű magyar sugárzásmérővel. A magyar fejlesztésű berendezés egyik atyja Apáthy István, a KFKI Atomenergia Kutatóintézet Űrdozimetriai Csoportjának vezetője, aki a Simonyinak szóló mérési programről rovatunknak elmondta: Simonyi először lecserélte a fél éve fent lévő memóriakártyát, rajta a temérdek adattal, ezt követően begyűjtötte a sugármérőket, majd a Pillét automatikusról manuális üzemmódra állítva végigmérte azokat. A kilenc detektorból hetet rakott vissza az eredeti helyzetébe, egyet a zsebébe helyezett - ezzel követte személyes sugárterhelését -, egyet pedig a hálózsákjába tett. Saját sugárzásmérőit naponta olvasta le, hogy folyamatos adatsort kapjon. Bár a fenti lista talán hosszúnak tűnik, mégsem vett igénybe komoly időt. Simonyi a magyar műszer használatát a Földön körülbelül 5 perc alatt elsajátította, és azt az egyik legkönnyebben kezelhetőnek tartotta az általa kipróbált űrbeli berendezések közül.

A hálóhelyek sugárterhelését korábban ritkán vizsgálták az ISS-en, pedig ez is tartalmaz fontos ismereteket. Egyszer egy orosz űrhajós a Pillével lemért dózisterhelés alapján a hálóhelyét nem találta megfelelőnek, ezért kijelölt hálóhelyről átköltözött a futószalaghoz, mondván, hogy ott kisebb a sugárterhelés. Simonyi ezúttal pontos adatokat nyert hálóhelyének sugárzási paramétereiről. Leszállás előtt ismét végigmérte az összes detektort, és újra kicserélte a Pille memóriakártyáját.

"Lebegő" laptopok (charlesinspace.com)

Simonyi véleménye szerint a számítástechnikai felszerelések mind a Szojuz-űrhajón, mind az űrállomáson kissé régies hangulatúak - részben azért, mert tényleg nem ma készültek, részben mert a mai modern földi számítógépek a sugárzásra érzékenyebbek és gyengébben bírják az űrbeli környezetet. Érdekes hangulatot teremt az űrállomáson a rengeteg laptop. Számítástechnikus szemmel nézve sok szoftveren lehetne még fejleszteni - ugyanakkor az is látszik, hogy több rendszer egyelőre az éles tesztelés állapotában van.

Űrélettani kísérletek

Simonyi Károly a fentiek mellett főként a súlytalanság és a megemelkedett sugárzási szint hatását tanulmányozta az emberi szervezetre. Az Európai Űrügynökséggel közösen végrehajtandó Neocytolysis nevű kísérlet keretében a vérszegénység jelenségét vizsgálta. A súlytalanság állapotában a testben fellépő egyenletesebb véreloszlás megnöveli a vörösvértestek sűrűségét. Erre a szervezet úgy reagál, hogy csökkenti a vörösvértestek számát - ami a Földre történő visszatéréskor okozhat problémát. A folyamat élettani hátterét még nem ismerik pontosan.

Egy másik kutatási program keretében a súlytalanság hatására az izmokban történő elváltozásokat vizsgálta. Az izmok Föld körüli pályán kissé másként működnek, mint a földfelszínen; enyhén megnyúlik a gerincoszlop, és megváltozik az ínszalagokra jutó terhelés, amely fájdalmakat okozhat. A jelenség hátterének jobb megismerése az űrhajósok jellegzetes hátfájásának és az ezzel járó egyéb problémáinak enyhítésében segíthet.

A Chromosome-2 elnevezésű kísérlet során - amelyben Simonyi szintén részt vett - a megemelkedett sugárzási szintnek a fehérvérsejtekre kifejtett hatását vizsgálták. Az innen szerzett ismeretek a sugárvédelem hatékonyságának növelésében működhetnek közre. Egy negyedik kísérlet során pedig olyan mikrobákat gyűjtött Simonyi, amelyek az űrállomás belső tereiben élnek. A vizsgálat célja elsősorban annak megállapítása, miként befolyásolja az erősebb sugárzás a mutációik gyakoriságát és jellegét, valamint hogy ezek a mikroszkopikus szervezetek miként alkalmazkodnak az űrállomás belsejében uralkodó viszonyokhoz.

Mindezeken túl a japán űrkutatási hivatallal végzett együttműködés keretében videokamerák képrögzítési jellemzőit is tesztelte, annak megállapítása céljából, hogy miként változik a képfelvevő CCD-chipek működése az űrállomás sugárzási környezetében. Talán a legkellemesebb feladata fotók és videofelvételek rögzítése volt bolygónkról.